Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

i6t. országos ütés 190k Julius 12-én, kedden. m köiesi motívuma gyanánt odaállítottam a nemzeti önérzetnek a kifejlesztését. E nélkül nem lehet egyetlen nemzet sem nagygyá. Nemzetek csak a sovinizmus szárnyával tudnak magasra emelkedni. (Igaz! Ugy van ! a haloldalon.) Nem akarok itt elméleti tételeket propagálni és hirdetni, mert egy gyakorlati példa többet ér minden elméletnél és utalok csak az ifjú Olaszország megalakulásának, kiépítésének történetére, Alig egy fél évszázaddal ezelőtt még egy teljesen, birodalmakra, kisebb tartományokra szétesett terület volt Olaszország és ma már önállóságra jutott. Minő szolgaság alatt görnyedezett, minő járomban nyögött az az olasz nép évszázadokon keresztül? Mindenki azt hitte róla, hogy az a tartós szolgaság már kiirtotta a szivekből a politikai érzéket, a nemzeti ösztönt. Még csak egy-két rajongó idealista akadt a némileg megvásárolt, némileg félrevezetett, önérdeket ápoló csoport között és az eszmék útjáról letért nemzetben, a ki hirdette az olasz népnek a nemzet jövendőjét, hirdette a jövő feltámadását. Es mikor Károly Albert legelőször kardot vont és kibontotta az olasz trikolort, s alkotmányos alapelvekre hivatkozva, kezdette meg a nemzeti ujjáteremtés, ujjáalkotás munkáját, az első kísérletnél az olasz szabadság gondolata és eszméje elbukott. De azért sikerült felrázni a nemzetnek szivében a szabadságnak ösztönét, az önállóság vágyát és gondolatát, a mely, ha egy szikra gyanánt ott a néptömeg lelkébe valaha beleszorult, előbb-utóbb terjeszkedik és lángra gyújtja a nemzetnek elalélt lelkét. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hát a mi szabadságharczunk összes nagy eredményei között nem az-e a legnagyobb, hogyha ez a nemzet elbukott is, de azért a nemzetben a függetlenség eszméje kigyuladt, az ő nemzeti nagyságának, az ő önállóságának törekvései ösztönszerűleg abba a nemzeti lélekbe beleoltattak?(Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez az oka, t. ház, hogy mikor az első kísérlet ott elbukott, trónját a szard király átadta fiának, Viktor Emánuelnak, a ki koronázása ünnepélyén kardjával az osztrák tábor felé mutatott és felkiáltott : »Istenemre, Olaszországnak mégis élnie kell!« Ausztria akkor mosolygott. Azt hirdette, hogy ez egy éretlen gyermeknek a beszéde; azt hirdette, hogy az egy meg nem gondolt sovén nyilatkozat; de azért oda küldte a győztes Radetzkyt az ifjú királyhoz és azt a megbízatást adta át, hogy Ausztria szándékai szerint ejtse el az atyja által proklamált alkotmányt és térjen egyszerűen vissza az abszolutizmusnak biztos, nyugodt sánczaiba. Az ifjú király j>edig erre igy válaszolt: »A szavojai ház ismeri a száműzetés ösvényét, de a gyalázat utján még eddig nem tévelygett. Megyünk előre; teljesítjük a mi nemzetünknek, népünknek akaratát, mert a mi házunk jelszava: »Savoya sempre avanti!« íme, még az a győztes Radetzky is megindult e szavakra és azt referálta otthon az udvarnál: ez igazi férfi, teljes ember, a kivel előbb-utóbb még meg fog gyűlni a bajunk. T. ház! így forrott össze a darabokra tördelt Olaszországból végre az államegység, mert az ő államférfiai igazi nagyságok voltak, kik eszményi czélokat, nagy, jövőre kiható munkaprogrammot tűztek a nemzet elé feladatul. Nem azt hirdették folyton a nemzetnek, nem azt súgták a fülébe, hogy: »te gyenge vagy, ne állj talpra, lábra, vond össze a szárnyaidat és pihenj*, hanem arra oktatták a nemzetüket, hogy bontsa ki szárnyait és repüljön. A mi államférfiaink nem hogy a magasra törésnek ösztönét, az előretörés vágyát, a nemzeti érzületet izmosítanák, erősítenék a szivekben, ellenkezőleg, még törvényben biztosított nemzeti jogainkat is darabonkint tördelik le a mi alkotmányunk épületéről, (Igaz! Ugy van! bal felöl.) csakhogy ennek árán ők hatalmukban továbbra is tengődhessenek ; (Igaz! Ugy van! halfelöl) csakhogy ez nem élet, ez tespedés és méltatlan egy olyan nemzethez, a melynek múltja olyan dicsőséges, olyan nagy, mint a mi édes hazánké. T. ház! Eme tespedésben lépésről-lépésre vesztünk tért a t. miniszterelnök ur kormányzata alatt. Tényeket mondok. Először is ez a kormány megszületett a mi anyanyelvünk haldoklásakor. (Ugy van! balfelöl.) Fiz a kormány feladta nyelvünket először a hadseregben, ez volt az uralomért az első áldozat. Feladta nyelvünket a diplomácziában; »sohasem«, ezt a könnyelmű szót egy magyar miniszterelnök mondotta ki először. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Pedig ha elsepri a miniszterelnök urat a jövő áramlata és egy nemzeti irány a szivekben lángot fog, az ő jövendölése emlékét is meg fogja semmisíteni és az a magyar nyelv, a melyet ő lábbal taposott, életre fog kelni és jogait akkuitól di képviseletben biztosítani fogjuk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ez volt, t. ház, a második áldozat. Most készül a miniszterelnök ur a harmadik áldozatra, mert hiszen készül feladni önálló gazdasági berendezkedésűnk jogi alapját az 1899. évi XXX. törvényczikket. Bocsánat) ezt miniszteri felelőséggel nem lehet feladni, mert az a törvény határozottan utasítja, sőt tiltja a kormányt, hogy addig pedig semmiféle más egyezkedésbe bele ne menjen, míg nekünk az önálló vámtarifát itt be nem mutatja. És a mikor ilyen nyíltan tilt valamit egy törvény, egy tiltó törvénynyel szemben a miniszterelnök ur a felelőségére hivatkozik. Még ha ez hézagpótló intézkedés volna bizonyos dolgokban, akkor a miniszteri felelőséget értem, de egy király által szentesitett, országgyűlés által meghozott törvényt félrelökni: ez az abszolutizmus kormányzata, nem törvényes kormányzat. (Elénk helyeslés balfelöl.) Félrelökni azt a törvényt, melyre ő Felsége megesküdött, hogy megtartja és megtartatja! Hát e pont körül kell forognia