Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

390 461. országos ülés 1904- Julius 12-én, kedden. legmagasztosabb önczél, az ő faji kiképzésében, kultúrai és fajbeli túlsúlyának biztosításában. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) íme, mit nyerünk mi akkor, ha mi csak jog szerint vagyunk ott künn képviselve, de nekünk sem nyelvünk, sem akaratunk ott intézményileg kifejezésre nem jut? Szégyenkezve látom, hogy minő óvatosan kezelik a mi diplomatáink a külképviseletben a magyar önálló államiságnak gondolatát, a melylyel ugy bánnak, mint a gyógyszertárban azokkal az orvosságokkal, a melyekre rá van írva, hogy : »esak belső használatra«. A mi államiságunk, önálló létünk is csak belső használatra szolgál, a külső használásban azonban azt sehol fel nem ismerik. (Ugy van! balfelöl,) Egy franczia embernek magyarázgattam egykor, hogy a mi külképviseletünk tulajdonképen csak a külső megjelenésében egységes, de amúgy a mi külképviseletünk két különálló szuverént fejez ki: az osztrák császárt és a magyar királyt. O csodálkozva nézett rám és azt mondta: »Vraiment, jusque äce moment je ne l'ai pas apercu.« »Igazán, még eddig nem vettem észre, pedig én már tíz év óta járatos vagyok a nagykövetséghez.« Higyjék meg, zavarba jöttem, mire ő igy folytatta: »Ugy látszik, uram, az osztrák császár is ugy van a magyar királylyal, mint az a gavallér, a ki egy gazdag, de vén feleséget vett el: valahányszor vendégségbe megy, az asszonyt otthonhagyja.« És, sajnos, ez a mi viszonyunk külképviseletünkben, külföldön való megjelenésünkben. Bizony, sajnálattal tapasztalhattuk tehát magunk is, hogy a mi önálló államiságunk sem a hadseregben, sem a külképviseletben a kiegyezés alapgondolata, a paritás szerint ki nem fejlődik, nem érvényesül, pedig főleg a külpolitikában nagyon gyakran fordul elő, hogy érdekeink Ausztria érdekeivel nemcsak nem közösek, hanem világosan és határozottan ellentétesek. Engem ma gondolkodóba ejtett egy nyilatkozat, a melyet az egyik lap hasábjain találtam, gr. Apponyi Albert egy érdekes nyilatkozata, a mely teljesen homogén irányú és megegyező azzal a pártprogrammal, a melynek támogatására én csekély erőmet odaadtam és ebben ő a külképviseletre nézve megkülönbözteti a diplomácziai képviseletet és a kereskedelmi képviseletet. A kereskedelmi képviseletben lépten-nyomon ellentétbe jön az osztrák és a magyar érdek. (Ugy van! bálfelöl.) Mert ugy-e, ha én Kelet felé a magyar iparczikkeket kiviszem, egy fejlettebb osztrák iparczikk versenyével találkozom. Most mit csináljon az a konzul, ha az egyik érdekeit nem tudja ugy előmozditani, hogy a másikét meg ne sértse ? Az pedig ugy-e bár, egyáltalán képtelenség, hogy egy szellemre, nyelvre, gondolkodásra nézve teljesen német konzul a magyar érdekek istápolását kötelességének tartsa? Ezért mondja gr. Apponyi Albert, hogy meg kell fontolnunk és meg kell gondolnunk, hogy nem volna-e helyes, a kereskedelmi érdekképviselet dolgában Magyarország gazdasági és iparig érdekeit a külföldön önállóan is képviseltetni ? Én, t. báz, ezt nemcsak helyesnek, hanem lelkemből mondom, ebből az áldatlan, szerencsétlen helyzetből való egyenetlen kibontakozásnak is tartom. Már most kérdem, hogy ha ilyen érdekellentétek, összeütközések lépnek fel, akár a diplomácziában, akár a kereskedelmi képviseletben a külföldön: hogyan védelmezze meg a magyar szempontokat ott künn az a konzul, mikor a magyar szempontokat itthon még a saját kormányunk sem képes megvédelmezni ? Az idegentől várjuk a külföldön jogainknak azt az elismerését, a melyet Magyarországon a saját vérünk tőlünk megtagad? (Taps a baloldalon.) T. ház! Szerencsétlen, igazán szerencsétlen ez az ország, a hol a kormányképessóg fogalma nem ahhoz van kötve, hogy a nemzeti eszményekben ki tud kiemelkedni, ki tud vezetni, hanem a hol a kormány képesség fogalma a meghunyászkodáshoz fűződik. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Itt a vezető államférfitól nem azt kívánják, hogy gránitból legyen és az aczél hajlékonyságával, de törhetetlenségével védje az állami épületet, az állami érdekeket, hanem azt kívánják itt az államférfitól, hogy gummi elasztikum legyen, nyúlós, alkalmazkodó, minden dologhoz tapadó és lemondásra, megalkuvásra kész mindenkor, valahányszor a nemzet jogaiba és érdekeibe kell belemarkolni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! A fejlődésnek, a nemzeti felvirágzásnak nem ez az útja. A ki egy gyermek fülébe mindig csak azt súgja, hogy »ne állj talpra, mert a magad erejéből lábra kelni ugy sem tudsz«, vagy a mikor az a gyermek mégis felkel és haladni, akar, durva, erőszakos kézzel földre sújtja azt: az a nevelő abból a gyermekből sohasem fog egészséges embert, hanem csak nyomorékot nevelni. (Ugy van! a bal- és a szélsbbaloldalo n.) T. ház! A nemzetek csak a sovinizmus szárnyán tudnak magasra emelkedni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Bizonyítja ezt Magyarországon is a fellendülés korszakának, de bizonyítja ezt a külföldi államoknak története is. Nagyon kérem az elnök urat, kegyeskedjék nekem egy kis pihenés végett öt percznyi szünetet adni. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki szélcet Jakabffy Imre alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk. Hock János képviselő ur fogja folytatni beszédét. Hock János: T. ház! Az elejtett fonalat ott veszem fel, a hol a nemzeti fejlődésnek er-*