Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-460
370 Í60. országos ülés 190í is a népnek. A hol ilyen óriási ellentétek vannak az elválaszthatatlanul együvé kapcsolt két országban, nem természetes dolog-e, a bölcs önfentartás és előrelátás ösztöne nem hozta volna-e magával, nem követeli-e elengedhetetlenül azt, hogy az alkotmányos magyar királyság külső fényében is folytonosan látható és az alkotmányos magyar király, a ki személyében a nemzetnek méltóságát képviseli, állandóan alkotmányos ellenőrzés alatt legyen ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A miként emiitettem, az 1848-iki törvényhozás sejditette ezeket a veszélyeket, látta, hogy százados sebeink, harczaink, a százados súrlódások a két nemzet között mind ebből a gondolatból keletkeztek. Az 1848-iki törvényhozás már iparkodik segíteni azon, hogy ha a király nincs az országban, akkor a magyar miniszterek közül valaki állandóan mellette legyen, a ki az alkotmányos királyijai szemben akkor is, a mikor nincs Magyarországon, ellenőrzést gyakorolhasson. Ennek a nagy veszélynek tudatában kétségtelen, hogy minden körülmények között annak az alkotmányos magyar királyságnak nemcsak papiroson, nemcsak közjogi fentartássokkal —• a miként ma, fájdalom, az egész magyar alkotmányban papiroson és közjogi óvások és fentartásokban — hanem külsőleg is, külső fényben is állandóan kifejezve kell lennie. {Ugy van! a balés a szélsobaloldalon.) Ez az egy indok, a miért én, a ki ellenzéki és függetlenségi párti, a ki a szabad eszméket és szabadságot szerető férfi vagyok, a magyar királyi udvartartás mellett felszólalok és a magyar nemzet számára a magyar királyi udvartartást követelem. Ha csak a külső fény és pompa volna az : méltóztassanak meggyőződve lenni, akkor én egyetlenegy szót ebben a törvényhozási teremben a magyar királyi udvartartásnak idehozatala és állandóvá tétele érdekében nem szólanék. (Helyeslés balfelöl.) Fájdalom, ismerem nemzetemnek gyengéit, ismerem nemzetemnek — tisztelet, becsület a kivételeknek — főnemesi, főrangú, főpapi világát, a mely a magyar udvartartást csak azért óhajtja, hogy hiu pompa legyen állandóan itt Budapesten, az ors/.ág fővárosában, hogy mint az éjjel világitó villamos lámpához a lepkék, odarepüljenek megfürdeni a fényben. (Halljuk! Halljuk.') Ezért én a magyar királyi udvartartás érdekében fel nem szólalnék. De igenis felszólalok nemzetem története alapján, ismerve ennek a magyar nemzetnek a nemzetek családjában való helyzetét; felszólalok közjogi okosságból, közjogi és a történelemből merített tapasztalataimnak érzetéből, mert nemzetemnek azt az államjogi alakot, a melyet alkotmányos királyságnak nevezünk, ma még minden körülmények között meg kell tartania. Lássuk már most, hogy az alkotmányos magyar királyság, a melyet annyi külön közjogi jogokkal látott el a magyar törvényhozás, Julius íí-én. hétfon. alkotmányos ellenőrzés alá véve, a gyakorlati életben miként érvényesül ? Ott van a külügyek kérdése. Látható ott valahol a magyar alkotmányos király? A külügyekben a magyar alkotmányos király külső méltósága és látható személye képviselve van? A magyar alkotmányos királyság czimere, szinei, láthatók valahol a világon, a hol konzulátus és külképviselet van? Vagy nézzük a magyar alkotmányos királyt megillető hadi jogokat, látható valahol az 1867. évi XII. törvényczikk óta a magyar alkotmányos király ténye? 1868-ban még igen. A kiegyezés után, a midőn még őszinte volt az érzés ugy ideát, mint odaát és voltak még férfiak a többség kebelében, a kik a kiegyezésben rejlő paritást, az egyforma jogok gondolatát védték, akkor még látjuk a magyar alkotmányos király jogait és tényeit. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen az előbb emiitett 1868-iki királyi rendelet, hogy a magyar honosok a magyar ezredekbe jöjjenek vissza, a magyar alkotmányos király ténye. 1867 óta azonban fokról-fokra, lépésről-lépésre halványodik az alkotmányos magyar király ténye hadi dolgokban, mig ime, végre eljutottunk egész a chlopyi hadiparancsig. Az a chlopyi hadiparancs nemcsak rettenetes közjogi ellentmondás, hanem a magyar nemzet élhetetlenségének, szolgaságának, gyávaságának történelmi megbélyegzése. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mikor azt látjuk, hogy magyar udvartartás nincs, az alkotmányos magyar királyságnak a fogalma mint halaványodik, mint tűnik el mindazokból a jogokból, a melyek a királyt megilletik, akkor szinte föltehetem a kérdést, hogy mai nap hol találom én meg az alkotmányos magyar királyt? (Egy hang a sz élsobaloldalon: Bécsben!) Ott sem, hanem igenis megtaláljuk a büntető törvénykezésnél, a hol az alkotmányos magyar király nevében még büntetnek, (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) megtalálom az adóbehajtásoknál, a hol az alkotmányos magyar király nevében a magyar királyi pénzügyigazgatóságok elveszik a nemzet pénzét, megtalálom a korcsmafeliratokon, a hol a magyar királynak korcsmanyitási joga van. A mikor az alkotmányos magyar királyság disze, fénye és méltósága ennyire elhalaványult, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) akkor, mondhatom, hogy egy miniszterelnök, a ki ezt az elődje által benyújtott törvényjavaslatot fentartja, sem a magyar nemzetet, sem a magyar királyt, sem egyiknek, sem másiknak az érdekeit nem képviseli, nem gondol a nemzet jövőjére, ha az ámítások terére lép és nem az őszinte, egyenes szót hallatja oda fenn Bécs városában. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) átfordultunk az idők forgatagában a XX. századba; az eszmék megérlelődtek arra nézve, hogy a nemzetek minő államjogi alakzatban éljenek, igen hű példák vannak előttünk. Nem
