Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-460
46Ö. országos ülés 1904- Julius 11-én, hétfőn. 371 kell nekünk ma már a történelemnek és a könyveknek mohos és elsárgult lapjait forgatnunk, előttünk van Anglia példája, a mely hű kifejezője azon igazságnak, hogy egy alkotmányos királyság is nagygyá és hatalmassá tehet egy nemzetet, ha a király mindenben egyetért nemzetével. (TJgy van! Ügy van! a haloldalon.) De azután itt van a szabad Amerika példája is, a mely mutatja, hogy egy nemzet államjogi alakjában nincs kötve a szuverén császárságokhoz, nincs kötve sz alkotmányos királyságokhoz, köztársasági alkormányforma mellett is nagygyá és hatalmassá lehet. (TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Nemcsak a nemzeteknek kell ám tanulniok ezen kérdésekben, de a királyi családoknak, a dinasztiáknak is meg kell tanulniok és meg kell becsülniök a XX-ik század érlelő eszméit, a szabadságnak mind jobban fejlődő gondolatait. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha látjuk, t. ház, hogy a mikor ez a nemzet 370 esztendős szenvedések után tárgyal ebben a képviselőházban egy törvényjavaslatot, a mely a királyi udvartartás költségeinek emelését czélozza, nem hallunk az egész törvényhozásban, még a szabadság eszményét képviselő függetlenségi párt részéről sem, király- és dinasztiaellenes nyilatkozatokat, hanem még ez a párt is azt követeli, hogy legyen magyar királyi udvartartás, ugy a mint annak a törvény értelmében lennie kell: nohát, t. ház, ezt a körülményt a magyar miniszterelnöknek nem szabad észre nem venni, hanem erkölcsi kötelessége odaállni az uralkodó elé és azt mondani: Felséges uram ! Ma még a legszélsőbb ellenzék is Magyarországon nem az állam jogi forma ellen, hanem azért küzd, hogy alkotmányos magyar királyság állandóan legyen. (TJgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez erkölcsi kötelessége a t. miniszterelnök urnak. T. ház! A jövőbe látni senkinek sem adatott. És a lélektan törvényei nem csak az egyes ember szive és lelkében, hanem egy nemzet gondolkozása és szivében is érvényesülnek. Ha egy nemzet 365 éven keresztül azt látja, hogy a királyi ház, a mely iránt hűséggel és ragaszkodással viseltetik, őt teljesen mellőzi, elhagyja, koronájának fényét, államiságának kifejezését halványulni engedi, ne méltóztassék azután csodálkozni, hogy ha a lélektannak törvényei ennek a nemzetnek a szivében is fognak érvényesülni. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsSbaloldalon.) Nemcsak a dinasztiák felejtenek, hanem a nemzetek is tudnak felejteni. (TJgy van! TJgy van! a szélső-baloldalon.) Madarász József: Megmutatta 49! Rátkay László: Befejezem beszédemet, t. képviselőház! (Halljuh! Halljuk!) Egy kép jut eszembe, a melyet nemrégiben a Bakony erdejében járva láttam. Annak az ősi erdőnek a szólén volt egy hatalmas százados tölgy és ennek a tölgynek a derekét egy vasgyürü ölelte át. Szinte megfoghatatlan volt, hogy egy ilyen ősi rengetegben ennek a tölgynek százados derekát hogyan öleli át ez a vaskarika, hogy került ez oda. (Halljuk ! Halljuk!) Ez a vasláncz az idők folyamán, a mint a viharok keresztülvonultak ennek a százados tölgynek a koronáján, szinte hallotta azt a recsegést, a melyben megnyilatkozott ennek a tölgynek a fájdalma, a mint ez az érczkapocs már szinte belevágta magát és sebet ejtett annak a tölgynek a derekán. Rájöttem, (Halljak! Halljuk!) hogy az a karika valamikor egy szent képet tartott, a Szüzanyának a képét. A karika előtt, a kép előtt mécses lobogott, tehát egy eszményt szolgált, a hova imádkozni jártak az áhítat népei; de az eső elverte a szent képet, a vihar eloltotta ott a mécsest s csak a karika maradt meg, az a vérző kapocs, a mely a tölgyet visszatartotta fejlődésében. Ez a kép királyságunk hű képe! Mi magyar királyságot akartunk, a mely szárnyunk legyen és van magyar királyságunk, a mely rabláncz és a porba dönt! (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szäsöbalolűalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Sturman György jegyző: Gabányi Miklós! Gabányi Miklós: T. képviselőház'! (Halljuk! Halljuk!) Kinyilatkoztatom legelőször is, hogy nemhogy a czivillistaemelést, vagyis a két millió korona többletet nem szavazom meg, de nem szavazom meg még az eddig fizetett 9.300,000 koronát sem. Valóságos csoda az, hogy eddig az agg királynak elég volt a 9.300,000 korona czivillista, vagyis fizetés, a mi a magyar királyi udvartartásra volt adva, és most vénségére kell, hogy többet költsön, mint eddig költött! (Derültség a baloldalon.) Én egy példát hozok fel, — épen vele szemben — Madarász József t. képviselőtársam és bátyámnak az esetét. O 1832 deczember 20 ika óta képviselő. 1848-ig a külképviseletnél volt mint a távollévők képviselője, 1848 óta pedig népképviselő. Eleinte jóformán semmi fizetése nem volt, most pedig van annyi neki 1848 óta állandóan, hogyha esetleg nincsen neki honnan zusetzolni, hát akkor vagy fülig eladósodik, vagy pedig kénytelen a legszerényebb módon Isten tudja milyen lakásban megvonni magát s a legszerényebben élni: s ha esetleg — az Isten mentsen — képtelen lesz egy hó, vagy kettő múlva képviselői kötelességének eleget tenni, végkielégítésül még egy hölgy-czigarettát sem kap, holott egy díjnok, vagy egy irnok, ha tíz esztendőt szolgált, már nyugdijat élvez. Hogy egyezik az össze, hogy ő Felsége két évvel idősebb csak, mint a hány éve Madarász József képviselőtársam képviselő, a ki soha egy garas fizetésj a vitást nem kapott, de azért nyugton volt, ő Felségének pedig adunk. Legyen már egyszer a kormány előrelátó, lásson tovább az orránál, (Derültség balfelöl.) Hiszen ha, az Isten mentsen, bekövetkezik az, hogy ő Felsége nem lesz király, jön a fiatal király, akár Ferencz Ferdinánd, akár Ferencz József Károly, 47*
