Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-460

km. országos ülés 190h Julius il-én, hétfőn. 369 De más a czimzés és más a királyi „udvarnak közjogi fogalma, (Ugy van! balfeM.) 0 császári és apostoli királyi Felségének Magyarországon nincs udvara. Magyarországon csak a magyar királynak van udvara. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Annak sincs!) Már közjogilag és eszményileg véve! Hogy a rejtett czim mit akar, azt még jobban meglátjuk az indokolásnak egykét szavából. Az egész indokolás arról szól, hogy a legfelső udvarnak a költségei miként emelkedtek, hogy a legfelső udvarnál alkalmazott cselédek, szolgák, tisztviselők stb. fizetése mikép emelendő, de különösen egy mondat, az indokolás végéű, egészen világossá teszi a czélzatot. Azt mondja: »Mert nemcsak a személyzetet kell jóval megszaporítani, s a rendes fentartási költségre nagyobb összeget fordítani, hanem a legfelsőbb udvar itteni időzése alkalmával az udvartartás és a rendeztetni szokott ünnepélyek költségesebbek lesznek.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Béesi udvartartás! Nálunk csak sejoiir van! Nálunk nincs udvartartás. Zaj.) Egészen világosan látjuk, a törvényjavaslat czólzata, óhajtása, vágya, egészen összevág azzal, a mit ott fenn Bécsben a császári udvarnál táplálnak, hogy nincs külön magyar udvartartás, hanem van egy magasabb udvartartás, a mely császári udvartartás .. . Madarász József: Nálunk csak időzik! Rátkay László: . . . időnkint rövid ideig tartó időzésre, sejourokra Budapestre jön. T. képviselőház! 1867-től a mai napig 36—37 év telt el. Ha már most az eltelt időre visszanézünk és azt látjuk, hogy az 1867: XII. t.-czikk 7-ik szakaszával szemben, a mely tisztán, világosan magyar udvartartásról beszél, benyújtják ma, ennyi alkotmányos év eltelte után ezt a lemondó törvényjavaslatot, akkor, t. képviselőház, ne vegyék önök rossz néven, ha a nemzet az ő megcsalatásának, ha a nemzet az ő haragjának érzéseit összefonja és önöket, t. többség, megostorozza vele. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha visszanézünk erre a 36 évi, állítólag alkotmányos kormányzásra, ha meggondoljuk, hogy akkor a trónra jött egy férfiú, a kiről önök is azt mondják, hogy lovagias, igazságos, erényekben ékeskedő, a trónra jött egy férfiú, a ki a szenvedéseknek poharát már eléggé kiürítette, a trónra jött egy férfiú, a ki (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) 1868-ban az ő alkotmányos érzésének igenis adta bizonyítékait, mert hiszen a legnagyobb ellentétet, a mely a nemzet és király között lehetett, azt, a mely a szabadságharcz gondolatából fakadt, ez a király egyenlítette ki, a midőn odaadta a koronázási ajándékot a volt honvédeknek és 1868-ban kiadta a rendeletet, hogy a magyar : tisztek visszahelyezendők a magyar ezredekbe és ezzel a férfiúval szemben, a kinek fia is volt, fejedelmi sarja, a ki a magyar rokonszenvet, a magyar vágyakat érezte és átértette, j ennek a férfiúnak az oldalán volt egy királyné, : KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. a kinek szivében verőfény sugárzott a magyar nemzetre, . .. Hock János: Nagyon szép! Rátkay László:... szinte alkalmat adott önöknek a gondviselés, hogy a nemzet és király teljesen megértse egymást : — önök pedig engedték leperegni a napokat, évtizedeket kihasználatlanul — akkor kétségbe kell esnünk, hogy mi lesz e nemzet jogaiból a jövőben az önök keze alatt? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kérek egy kis szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést ismét megnyitom. Rátkay László: T. képviselőház! Az udvartartás kérdését most közjogi szempontból akarom további fejtegetésem és bírálatom tárgyává tenni. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Magyarország államjogi alakja az alkotmányos magyar királyság. Az alkotmányos magyar királyt a magyar közjog a törvényhozással egyetértőleg annyi joggal ruházta fel, hogy ebből eszményileg véve az következnék, hogy a magyar király állandóan tartózkodjék az országban, legyen együtt állandóan nemzetével. Ep ugy, mint a fát — hogy a természetből vegyek példát — bárminő mélyen ereszti is gyökereit a földbe, ha koronáját leveszszük, megfosztjuk attól a lehetőségtől, hogy napsugarat és harmatot szedjen fel: az élő egyén cselekvési szabadságában gondolatait tettekre csak akkor válthatja, ha azt, a mit szive érez, lelke megsejt, az agy elgondolja és kiviszi. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mint az élő alak csak ugy élhet a világon, ha a fő folytonosan összeköttetésben van a szívvel és a lélekkel, ép ugy alkotmányjogi szempontból az alkotmányos magyar királyság a népek családjában és a történelmi nagy viharok között valóban csak akkor élhet és eszményileg boldog csakis akkor lehet, ha az alkotmányos király nemzetével mindig együtt van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De még fokozódik a veszély, mert hisz az alkotmányos magyar királyság a pragmatika szankezió következtében mindaddig, a mig a Habsburg királyi család él, elválaszthatatlan, szét nem törhető kapocsban áll Ausztria népeivel. Nézzük most már, az alkotmányos magyar királyságban mi a közjogi alaptétel? Az, hogy minden jog forrása a nemzet. A királynak nem istentől és nem Isten kegyelméből nyert jogai vannak, hanem néki csak oly jogai vannak, a melyeket a nemzet önönmagából, mint forrásból a királynak átadott, hogy azokat törvényes és alkotmányos ellenőrzés mellett gyakorolja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Odaát Ausztriában épen ellenkezőleg. Istentől eredett jogai vannak a császárnak; ott nem a nép adta a jogokat a császárnak, hanem a császár adta az alkotmányt 47