Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-460
4-60. országos ülés 1904- Julius 11-én, hétfőn. 359 igen t. előadó ur, mint az igen t. miniszterelnök ur több izben nyomatékosan hangoztatta azt, hogy hiszen e javaslatot nem ez a kormány, hanem annak előde nyújtotta be. Nessi Pál: El akarják hárítani a felelőséget! Szégyelik magukat! Lovászy Márton: Hát bocsánatot kérek, annyira járatlannak azt a kormányt nem tekintem, hogy sikerrel vélne vállalkozhatni arra, hogy a felelőséget a javaslat miatt az előző kormányra hárítsa. Mert hisen az igen t. miniszterelnök ur maga is kijelentette, hogy mint átöröklött javaslatot a mostani kormány is megfontolás tárgyává tette e javaslatot, meghányta-vetette annak indokait, azoknak alapján jónak vélte ezt a javaslatot magáévá tenni és a ház elé terjeszteni. Ezzel, t. képviselőház, a felelőséget is a legteljesebb mértékben átvállalta az előző kormánytól a maga vállaira. jSíem is hiszem azt, hogy ez a nyomatékos hangoztatása annak, hogy ezt az előbbi kormány terjesztette be, ebből a czélból történt volna; de mindenesetre bizonyos mentegetőzósszámba megy, ugy hogy már magából ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ennek a javaslatnak a védelmezői maguk sincsenek áthatva ennek a javaslatnak szükségszerűségétől, czélszerűségétól, jóságától és helyességétői. (Elénk helyeslés balfelöl.) Ez a diszharmonikus lelki állapot, a melyben a javaslat védelmezői vannak — hiszen, a mint mondom, minden látszat szerint jobb meggyőződésük ellenére védelmezik ezt a javaslatot — meglátszik az egész vedel in ezésen. (Igaz! Ugy van! bal felöl. Halljuk!) Ugy a miniszterelnök ur, mint az előadó ur azt az érvet hozzák fel, hogy hiszen ez a költségemelés nem ő Felségének, a mi királyunknak személyi kiadásaira szükséges, hanem szükséges leginkább azért, hogy az udvari cselédségnek és az udvari tisztviselőknek anyagi helyzete megjavuljon. Ennél gyengébb, helytelenebb, ennél kcvésbbó meggyőző érvet, ugy hiszem, talán keresve sem lehetett volna találni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Talán még, ha megfordítva állították volna fel a tételt és azt mondották volna, hogy nem az udvari személyzet, nem az udvari cselédség és tisztviselői kar számára kell, hanem kell a mi királyunknak, kell az ő személyes szükségleteinek kielégítésére: azt hiszem, talán több hatást sikerült volna elérni. (Igaz! Ugy van! balfelöl!) De mikor azt mondják, hogy egy tisztviselői kar és egy cselédszemélyzet számára kell ez a pénz, a mely tisztviselői kar ós cselédszemélyzet túlnyomó nagy részben, mondhatnám, kizárólag idegen állampolgárokból áll, idegen országban él, idegen országban költi el az ő fizetését: akkor azt kérni a magyar nemzettől, hogy ezt a rossz állapotot fokozza, az áldozatot megnagyobbítsa és így ennek az idegen személyzetnek, a melyet mihozzánk az erkölcsi köteléknek és szellemi közösségnek egyetlenegy szála sem f üz, (Ugy van ! bal felől.) ennek a cselédségnek, a mely teljesen rászolgált a maga viselkedésével, a maga érzelemvilágával arra, hogy a magyar nemzet a legnagyobb antipátiával viseltessék irányában: józan megfontolással nem lehet. (Zajos helyeslés balfelöl.) Az igen tisztelt miniszterelnök ur számadatokat is hozott fel. (Halljuk! Halljuk!) És itt el kell ismernem, hogy ő a parlamenttel, különösen az ellenzékkel szemben igen előnyös helyzetben van, mert, a mint itt beismerte, neki módjában állott betekinteni azon számadatokba, azon költségek elszámolásába, a melyek a czivillíslára fordíttattak, holott minekünk egyetlenegy támpontunk, egyetlenegy megbízható adatunk sincs arra nézve, hogy ez a czivillista mire és miként költetik el (Ugy van! balfelöl.) és így kénytelenek vagyunk, t. képviselőház, megbízható adatokul elfogadni azokat, a miket az igen tisztelt miniszterelnök ur itt előterjeszt, (Zaj bal felől.) És mit látunk, t. képviselőház ? Kétmillió korona emelést kér a nemzettől ez a törvényjavaslat és maga a miniszterelnök hangoztatja, hogy ebből a kétmillió koronából legfeljebb 40%, vagyis 800.000 korona az az összeg, a melyet Magyarországon magyar intézményekre, az ország fővárosában létesítendő szervezetekre fordítanak. A mikor az a panasz, hogy a czivillista nem más, mint egy megnyitott vércsatornája a nemzetnek, a mely arra szolgál, hogy a nemzet vére állandóan és folytonosan elfolyjék, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor, mondhatnám, majdnem a czinizmusig menő nyíltsággal megvallják azt, hogy ezt az idegen czélokra fordítandó összeget, a mely Rákosi Viktor t. képviselőtársam hozzávetőleges számítása szerint a 9 millió koronából körülbelül 7 millió koronát vesz igénybe, még meg akarják szaporítani 1.200,000 koronával. Ez, azt hiszem, nem olyan érv, a mely egyetlen képviselőt is, a ki szavazatát lelkiismeretesen mérlegeli, arra indítana, hogy ezt a javaslatot megszavazza. Nessi Pál: Ők nem érvekkel dolgoznak, hanem parancs után indulnak! Lovászy Márton : Felhozták érvül a javaslat mellett azt a bizonyos darabonttestőrséget. Nessi Pál: Tartsák meg maguknak! Lovászy Márton: Ha ez érv akar lenni, akkor konstatálnom kell, hogy az igen t. miniszterelnök ur maga sietett ennek az érvnek hatását és jelentőségét lerombolni akkor, a mikor azt mondta, hogy ő nem abban a szempontban látja a dolgok lényegót, hogy ugy Bécsben, mint Budapesten külön-külön udvari személyzet és szervezet legyen, a mely itt a Felségtől magára hagyatva munka és foglalkozás nélkül lézengjen, hanem abban, hogy ő Felsége tovább tartózkodjék itt. Ha nem ez a dolog lényege, s ha ennélfogva ez a helyzetnek, a létező rossz állapotoknak javításához hozzá nem járul, akkor miért szervezik ezt a
