Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

k-59. országos ülés 1904- július 9-én, szombaton. 337 Rákosi Viktor: A lapok eleget irtak erről és én azért utasítom vissza itt ezt a feltevést. Én sem fogadom el az ön részéről ezt és ön ellen sem kovácsolok fegyvert az ilyen dologból. (Helyeslés.) Ez két különböző dolog. Rákóczi Ferencz hamvainak hazaszállításáért mi hálásak vagyunk, sőt a dinasztia szempontjából is bölcs dolognak tartjuk, mert Rákóczi Ferencz hamvaiból a dinasztikus hűségnek egy új forrása nyílhat meg, de azért a természet törvényein ez nem változtathat, azért a mi szemünk olyan marad, mint azelőtt volt, azért mi egy nem létező udvartartást nem vagyunk képesek meglátni és annak költségeit meg nem szavazzuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Mindnyájan tudjuk, hogyan fogta fel régebben a képviselőház ezt a dolgot. Felfogásában nemcsak a gavallérság dominált, hogy mivel a király kéri, meg kell neki adni és mivel mi is vagyunk olyan.urak, mint az osztrákok, tehát adjunk neki épen annyit, mint az osztrákok, hanem egy más felfogás is, t. i. az, hogy az udvartartás nem közösügy, a hogy ma már a miniszterelnök ur fejtegetni kezdte. Nincs osztrák-magyar udvar, hanem van udvara a magyar királynak és van udvara az osztrák császárnak. (Igaz! Vgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Itt nem lehet javításról beszélni!) Tehát nem lehet arról beszélni, hogy mi a quóta arányában járuljunk hozzá az udvartartás költségeihez, hanem megfizetjük a költségeit a magyar udvarnak, ha van, az osztrákok pedig fizessék meg költségeit az osztrák udvarnak. S mi lett,-t. képviselőház, ennek a nagylelkű elhatározásnak keserű gyümölcse? Az, hogy az egész czivillistát az osztrák udvartartásra költik el. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Azok a derék urak, a kik az 1867-iki kiegyezést jóhiszemüleg aláirtak, (Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion.) abban a hitben ringatták magukat, hogy az udvari körök is meg fogják tanulni azt, a mit ma minden dijnok tud, hogy minden fizetéssel bizonyos munka is jár; mi abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy . . . (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rákosi Viktor: . .. hogy a mit mi Szent István koronájával a dinasztiának nyújtunk és az a hatalom, vagy ha ugy tetszik, az a pompa, a melyet verejtékes filléreinkből élvez, bizonyos kötelességek tudatára fogja ébreszteni a dinasztia tagjait is. Fájdalom, ebben a hitünkben keservesen csalódtunk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Ugy látszik, azoknak volt igazuk, a kik azt mondták és azt hiszik, hogy az 1867-iki kiegyezés is nem a dinasztiának jobb belátásra való téréséből keletkezett, hanem Solferinó és Magenta, később pedig Königgrätz vérrel áztatott mezőiből fakadt, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a kik konstatálják, hogy a magyar szaKÉPVH, 1ÍAPLÓ. 1901 1905. XXVI, KÖTET. badság hajnala akkor kezdett derengeni, a mikor a poroszok szuronyai Pozsony alatt megvillantak. De leszámoltunk mi már azzal, hogy nem szeretetből, nem a mi szép szemeink kedvéért békültek ki velünk, hanem kényszerűség folytán kötöttek velünk egyezséget. Szerződésbe foglaltunk pontokat, megállapítottuk, megcsináltuk a törvényt, és azután következett volna egy korszak ennek a szerződésnek becsületes megtartására. S mit láttunk, t. képviselőház ? Hogy mi összes elvállalt kötelezettségeinket a legnagyobb lelkiismeretességei, erőnket felülmúló áldozatokkal s mondhatnám, birkatürelemmel teljesítettük, hogy Magyarország harminczhét éves története az 1867-iki kiegyezés óta az engedékenységnek, az elalkuvásnak, a pontrólpontra való hátrálásnak egész gyűjteményét tartalmazza. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De ezért már azokat az embereket kell kárhoztatnom, a kik 1867 óta Magyarország kormányát vezették; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) azokat az államférfiakat, — s ezeknek tipikus alakja Tisza Kálmán volt — a kik az 1867-iki kiegyezést részben meg nem értették, részben pedig félreértették. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Mert Tisza Kálmán 1875-ig nem értette meg, 1875 után pedig félreértette az 1867-iki kiegyezést. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azoké a férfiaké volt a hiba, a kik nem értették meg Deák Ferencz művének alapgondolatát, — az ő szempontjukból beszélek, mert én nem tartozom ezen alap hivei közé — hogy t. i. az nem lehet kész alkotás, ez csak mag, a melyből kell, hogy Magyarország függetlenségének terebélyes fája kifejlődjék. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Egy hang balfelöl: Ugy kellett felfogni.') Okvetlenül ugy kellett felfogni az 1867 iki kiegyezést, hogy ez a nemzetnek gyermekkori ruhája, a melyet meg kell változtatni, mihelyt a nemzet felnövekedett ós kinőtt belőle. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi lett volna azoknak a politikusoknak feladata, a kik 1867 óta az országot kormányozták, a dinasztiával szemben ? Mert erről van most szó. Meg kellett volna magyarázniok a dinasztiának, hogy miután német politikájuk nem sikerült, Olaszországból pedig kiverték őket, próbálják meg egyszer magyar nemzeti politikát csinálni s a magyar nemzet erejének kifejlődésére alapítani hatalmukat. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Meg kellett volna nekik magyarázni, hogy Mohács előtt a Középdunán Magyarország volt az egyetlenegy nagyhatalom. Ezt megtehették volna már akkor, mikor Budavárát visszafoglalták a törököktől, de még 1867-ben sem lett volna késő. Meg kellett volna magyarázniuk ezeknek az államférfiaknak, hogy két fix pont van a monarchiában, csak kettő: az egyik a dinasztia, a másik a magyar nemzet. A németeknek van hová menniök, a szlávoknak van hová menniök, 43