Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

338 i-59. országos ütés Í90í Julius 9-én, szombaton. hipnotikus erővel vonzza őket a két hatalmas birodalom. Az olaszok, az oláhok is elmehetnek, ha valami nagy katasztrófa sújtja őket. De, t. képviselőház, bármilyen nagy és véres katasztrófa éri a szövetséges osztrák császárságot és Magyarországot, mely miatt megindul egy bomlási proczesszus, a melyben minden nemzetiség önkéntelenül is fizikai és etnográfiai törvényeknél fogva nagyobb testvéreihez siet: a magyar akkor is itt áll, nincs hova mennie, mert itt élnie és halnia kell. (Éljenzés a baloldalon.) Keserűséggel látom, t. képviselőház, hogy a dinasztia az, a mely erre századokon keresztül nem jött rá, és tekintettel azon államférfiak kaliberére, a kik jelenleg a dinasztiát szolgálják, helyesebben a dinasztia és a nemzet között állnak, egyelőre nem is fog erre rájönni. Tavaly kolportálták a királynak egy mondását ; a mikor ugyanis a nemzeti követelésekről volt szó, állítólag azt mondta volna a király : nem tudom, hogy igazak-e e mondások vagy nem ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Chlopyj Az valóság, azt eltagadni nem lehet! Mondom, t. ház, ekkor a király állítólag konstatálta, hogy neki ezekről a nemzeti követelésekről 37 év óta soha senki sem szólt. Hock János: Azt mondta, hogy sejtelme sincs ! Rákosi Viktor: Ez irtóztató vád azon urak ellen, a kik az udvar közelében udvaronezokká lettek, (Zajos helyeslés a baloldalon.) a kik nem egy szócsövet képeztek, a melyen a nemzet a király fülébe kiálthat, hanem egy khinai falat, a mely a nemzetet a királytól elválasztja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Gabányi Miklós: Csupa hazugságból éltek! Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék zavarni a szónokot! Rákosi Viktor: Ezek az urak nem szóltak erről és még sok egyébről hallgattak; és most itt állunk koldusán, illúzióktól megfosztva, csalódottan mindenben és az a súlyos kötelesség vár ránk, hogy a hazugságok ezen fojtó -ködpáráját szétfújva a nemzet igazságait megmondjuk még a királylyal szemben is. (Zajos helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula: De hol vannak a királyi miniszterek? (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Legalább a saját szónokukat méltóztassanak meghallgatni! Gabányi Miklós: De hát nincs itt egy miniszter se! Einök : Csendet kérek, Gabányi képviselő ur! Rákosi Viktor: Ha a túloldalon lévő t. képviselő urak, a kik olyan csekély számban érdeklődnek a czivillista felemelése iránt, — minthogy az ő feladatuk csak akkor kezdődik, a mikor szavazni kell, de megszűnik, ha beszélni és kritizálni kell — mondom, ha a t. képviselő urak magános óráikban, a mikor megszabadulnak a t. miniszterelnök ur hipnotikus szemeitől, magukba szállanak, elgondolhatják, hogy micsoda hibát követtek el tavalyi maguktartásával. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) Mert eszükbe juthat, hogyha mi tavaly a kellő pillanatban ugy állunk össze, mint a hogy összeálltunk a liberális egyházpolitika alkalmával, szerény meggyőződésem szerint a király teljesítette volna a nemzet kívánalmait. (Uqy van! Ugy van! a baloldalon.) A mikor a liberális egyházpolitikai javaslatról volt szó, azt olvastam a lapokban, hogy a királynak keresztény lelkiismeretén erőszakot kell tenni, hogy ezen törvényjavaslatokat szentesítse. Hát, t. képviselőház, itt nem volt erre eset, itt a királynak nem lehetett dilemmába jönnie. Micsoda erőszakot kell a királynak önmagán tennie, hogy a magyar nemzet jogos követeléseit teljesítse? (Egy hang balfelöl: lörvényben biztosított nem is követeléseit, hanem jogait!) A nép, a mely a nagy munkát végzi és önöknek a sok katonát adja, az megtette kötelességét, de önök nem tették meg. A pszichológiai momentum elmúlt, s talán soha vissza nem fog térni. Talán ezzel a nemzet örökre eljátszotta jövőjét. Ilyen nagy momentumokat ritkán ad a sors egy nemzetnek és ha a kínálkozó alkalmat a nemzet nem ragadja meg, akkor talán századokra elveszíti azt. Rátkay László: Csakhogy a Habsburgok halandók, a magyar nemzet pedig halhatatlan, ez a különbség! (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Rákosi Viktor; T. képviselőház! A czivillista kérdését három részre kell felbontanunk. Három szempontból kell e kérdést nekünk vizsgálnunk. Vizsgálnunk kell először.azt, hogy az ország van-e abban a helyzetben, hogy az improduktív kiadásokat még jobban fokozhassa, (Ugy van! balfelöl.) másodszor rászolgált-e a dinasztia arra, hogy a czivillistája felemeltessék, (Helyeslés bal felől) harmadszor vizsgálnunk kell, olyan anyagi helyzetben van-e a dinasztia, hogy rászorult a czivillista felemelésére. Bátor leszek ebből a három szempontból taglalni a kérdést, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az ország anyagi helyzete — ezt mindenki tudja, a ki egy kicsit foglalkozik vele — nem engedi meg az improduktív kiadások fokozását. (Ugy van! balfelöl.) Nálunk a hadsereg improduktív, a hajóhad improduktív, diplomácziai testületeink is improduktivok, mert teljesen németek ós magyar érdeket nem szolgáinak. (Ugy van! Ugy van! bdlfelől.) Kell-e ennek nagyobb bizonyítéka annál, hogy mi követségeket tartunk fenn Stuttgartban, Münchenben és Drezdában — talán az udvari pletykák gyorsabb liferálása végett, — ellenben nem tudjuk kivívni, hogy Romániában és Amerikában, a hol száz és százezer magyar ember van, tisztességes, magyarul tudó s a magyar érdekeket képviselő konzulátusokat tudjunk felállítani. Hogy emelhetnők épen most a czivillistát, mikor egy rossz termés nyomoruságával a nya-