Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-459
334 459. országos ülés 190b Julius 9-én, szombaton. nak bárminő költséges fényűzési passziói az eddiginél nagyobb keretben elégíttessenek ki. Ha analizáljuk a kérdést, — és természetesen én kötelességemnek tartottam megismerkedni az idevágó adatokkal — a helyzet ugy áll, hogy ha összehasonlítjuk az udvartartás jelenlegi költségvetését és kereteit a 70-es évek átlagával, mert az 1872—1879. évek átlagára törtónt. a szämitás, ugy azt fogjuk találni, hogy az uralkodóház egyes tagjait megillető u. n. apanage-ok, mondhatni, változatlanul maradtak, és hogy ezek csak egy nagyon csekély összeggel emelkedtek, ellenben ő Felségének, hogy ugy mondjam, háztartási kiadásai lényegesen apadtak, ugy, hogy ha a kettőt összevetjük és egybefoglaljuk az uralkodóház tagjait megillető apanageokat és ő Felségének háztartási kiadásait, az udvartartäsi költségek ezen két rovatánál együttvéve is némi apadás konstatálható, szemben a 70-es évek eredményeivel, Azt hiszem, t. ház, nagyon kevés olyan háztartás, vagy nagyon kevés olyan közintézmény lesz Magyarországon, a mely ugyanezt mondhatná és a mely nem igen jelentékeny emelkedést találna a maga berendezkedésében, ha jelenlegi viszonyait az 1870-es évek viszonyaival hasonlítaná össze. És ez a dolog nem is lehet meglepetés az előtt, a ki csak félig-meddig is ismeri ő Felségének életmódját és egyéniségét, hiszen azt mindenki tudja róla, hogy nála kevesebb egyéni igénynyel, kevesebb fényűzési hajlammal biró ember nem lehet és hogy ő egész életét odaadó munkásságban, odaadó kötelességtel jesitésben, (Ugy van! jobbfélöl.) népei javára, csüggedést nem ismerő fáradozásban töltötte el. (Ugy van! jobbfelöl.) Olay Lajos: Legyen az uralkodó magyar, akkor szívesen megadjuk! A németnek nem adunk semmit! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Egy főherczeg sem érdemel apanage-ot, kivéve József és Ágost főherczeget. (Ugy van! a széhöbaloldalon. Zaj.) Elnök: Kérem Gabányi képviselő urat, ne méltóztassék külön beszédeket tartani! Gr. Tisza István miniszterelnök: Épen azért, t. ház, felemelni mégis szükséges a czivillistát. Oiay Lajos: Hogy magyar legyen! Gr. Tisza István miniszterelnök: Szükséges felemelni két okból. Az egyik abban a körülményben rejlik, hogy ugy, a mint az állami alkalmazottaknál, ugy a mint a magántisztviselőknél, ugy a mint egyéb alhalmazottaknál is a különböző illetmények az utolsó 30 esztendő alatt rohamosan emelkedtek, kellett felemelkedniük azon személyzet illetményeinek is, a mely részint mint hivatalnoki testület, részint mint cselédség az udvartartásnak kiegészítő részét képezi. (Ugy van! jobbfelől) Ezen elodázhatatlan emelkedése a személyzet illetményeinek, a mely egyáltalában nem személyzet szaporításban rejlik, hanem abban, hogy a fizetéseket kellett felemelni, hogy csak . némileg is lépést tartson az udvartartás az állami fizetések felemelésével, eredményezte azt, hogy az udvartartás évek óta krónikus deficzittel küzd, a melylyel csak azon körülménynél fogva birkózhatott meg, hogy felemésztett ő Felségének rendelkezésére álló bizonyos tőkevagyont. (Felkiáltások a baloldalon: Az nem a magyar udvartartásra ment!) S e tőkevagyonból fedezte azon költségeket, a melyek az udvartartásnak régebbi keretben való fentartására a változott viszonyok között feltétlenül szükséges volt. (Ugy van! jobb felöl.) Gabányi Miklós: Hol van a magyar királyi udvartartás ? Gr, Tisza István miniszterelnök: A másik tényező, a mely a költségeknek emelkedését idézte elő, a budapesti királyi várpalotának és Budapestnek mint ő Felsége magyar székvárosának kidomboritásával függ össze. Gabányi Miklós: De nem székel benne! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Legelőször is magának a várpalotának a kiépítése olyan óriási dimenziókat vett és pedig épen azon czélból, hogy azután necsak ő Felségének, hanem az uralkodóház többi tagjainak is magyar otthonát képezze, a hol, ha hazajön, Budapesten megfelelő ellátást nyerhessen. (Egy hang a baloldalon: De mikor jön haza!) Ezért magát az építkezési járulékot is fel kell emelni. Másfelől pedig az építkezés befejeztével a fentartás és a kezelés, valamint a kezelőszemélyzettel való ellátás is fokozottabb kiadásokat igényel. Ezenkívül indokoltnak találtatott ugy Bécsben, mint Budapesten némi felemelése azon járulékoknak, a melyekkel ő Felsége itt is, ott is bizonyos színházak költségeihez járul — és igen jól méltóztatik tudni, hogy nálunk a kir. Operaház és a Nemzeti Színház költségeihez járul hozzá. Ezen járulékok természetszerűleg ugyanabban az összegben állapittatnak meg Budapesten, mint Bécsben. Végül Széll Kálmán miniszterelnök kijelentette a pénzügyi bizottságban, hogy fel fog állíttatni a magyar darabonttestőrség, a mely által ő Felségének tersőrségi intézményében is teljesen helyreáll a paritás. Ennek folytán minden olyan ünnepélyeknél, a hol a testőrség megjelenéséről van szó, ebből a szempontból a teljes paritás lesz Ausztria és Magyarország közt és ő Felsége fejedelmi személyiségének teljesen dualisztikus jellege fog kidomborodni paritásos alapon. (Ugy van jobbfelöl. Zaj a széhöbaloldalon.) Ha ezekből a szempontokból összegezem most már az eredményeket, oda rezumálhatom a dolgot, hogy magyar, illetőleg budapesti czélokra fog fordíttatni a kontemplált két millió koronának körülbelül 40% a, vagyis 800,000 korona, a többi pedig szükséges arra a czélra, a melyre az osztrák felemelt czivillista túlnyomó nagy része is fordíttatni fog, hogy t. i. kiküször