Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

Í59. országos ülés 1904 Julius 9-én, szombaton. 335 böltessék az udvartartás mai viszonyaiból az a krónikus deficzit, a melylyel a személyzeti kiadások fokozása jár. (Ugy van! jobbfelöl.) : Ha igy objektíve méltóztatnak kontemplálni a kérdést, nem hiszem, hogy bárki is be ne lássa, hogy az udvartartási költségeknek ezen felemelése csakugyan indokolt és szükséges dolog. (Ugy van! jobb felöl.) Nessi Pál: Hol a magfar udvartartás? Gr. Tisza István miniszterelnök: És t. képviselőtársaimat én arra kérném, ne tartassák vissza magukat ezen tétel megszavazásától még azon körülmény által sem, hogy a magyar udvartartás ugy, a hogy t. képviselőtársaim azt kívánják, nincs megvalósítva. Nessi Pál: Önök nem kívánják? Gajáry Géza: De nem ugy! (Mozgás és derültség a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Rákosi Viktor: Kérjük Gajáryt, hogy dolgozza ki a tervezetet! Gajáry Géza: A >Kakas Márton« már ki van adva, szombat van! Gr. Tisza István miniszterelnök: Az bizonyos, hogy a jelenlegi viszonyok között ugy közgazdasági, mint politikai és pedig magyar nemzeti, és hozzáteszem, magyar nemzeti dinasztikus szempontokból is, (Halljuk! Halljuk!) nagyon erős és nagyon hatalmas érveket lehet felhozni a külön magyar udvartartás mellett. Elismerem, hogy igen nagy hátrányokkal van egybekötve közgazdaságilag, hogy ezen jelentékeny összegnek is túlnyomóan nagyobb része nem Magyarország területén költetik el. (Halljuk! Halljuk!) Olay Lajos: Van magyar nemzeti dinasztia ? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Elismerem azt is, hogy jól esnék minden magyar embernek, ha ő Felségét magyar udvartól környezve ünnepelhetnők az egész éven keresztül Budapesten. (Altalános helyeslés.) De, t. ház, a kérdés először is az, hogy fel lehet-e ezt állítani mint egy olyan közjogi követelményt, a melynek nem teljesítése, a melynek megtagadása sérelmet képez ? Erre nézve egyszerűen hivatkozhatom ismét arra, hogy mindazok, a kik a 67-es alapon állottak és állanak, elejétől fogva mindig ugy állították oda ezt a kérdést, hogy ő Felsége saját udvartartását legjobb belátása szerint rendezi be és ebben a tekintetben magyar közjog szempontjából azt a követelményt felállítani és annak megtagadását jogsérelemként állítani oda, hogy két egész külön udvartartás szerveztessék, egy magyar és egy osztrák, nem lehet. Közjogi szempontból igenis lehet követelni valamit, a mi meg is v».n, tudniillik azt, hogy valahányszor valamely közjogi aktusnál a magyar király jelenik meg, ott a magyar királyt magyar udvari méltóságok és magyar közjogi méltóságok környezzék. Ez meg is követeltetik, ez meg is yan. Bakonyi Samu: Ott van az első főudvarmester, a ki nem magyar. Gr. Tisza István miniszterelnök: Az első főudvarmesternek semmi szerepe ezeknél a közjogi aktusoknál nincs, mert ott magyar zászlósurak teljesitik mindazt, a mi ő Felsége személye körül teljesítendő. (Ugy van! jobbfelol.) A másik, és hozzáteszem, a fontosabb dolog az, hogy meglegyen az a társadalmi kapcsolat az uralkodóház és a magyar nemzeti társadalom között, a mely óhajtandó volna és a melyet annál melegebben kell, hogy óhajtson és ápolni igyekezzék valaki, mentül inkább egyesíti a magyar nemzeti érzést dinasztikus érzelmekkel és hűséggel is. Ebből a szempontból én nem abban látom a dolgok lényegét, hogy két szolgaszemélyzet, vagy akárcsak az udvari méltóságoknak is két személyzete áll-e előttünk és hogy olyankor, a mikor ő Felsége Bécsben tartózkodik, itt ő Felsége nélkül magára hagyatva egy egész sereg méltóság, tisztviselő és szolga járjon magyar uniformisokban, hanem a dolog lényege, szerintem, abban fekszik, hogy Budapest ő Felségének székvárosa, otthona legyen, hogy ne mint vendég jelenjék meg körünkben, de hazajöjjön mihozzánk és hogy mentül többet legyen ugy ő Felsége, mint az uralkodóház többi tagjai Magyarország fővárosában. (Általános élénk helyeslés.) Nessi Pál: Tessék megcsinálni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ebben a tekintetben mindenesetre fontos körülmény volt a várpalotának ilyen nagy méretekben való kiépítése, a mely tulajdonképen csak most nyeri befejezését; csak most rendeztetnek be annak összes lakosztályai és csak mostantól fogva adatik meg lehetősége annak, hogy az uralkodó család tagjai nagyobb számban és huzamosabb tartózkodásra is Budapestre jöhessenek. Hogy azután ebből a lehetőségből valóság váljék, azt nem lehet paragrafusokban kimondani, azt nem lehet egy udvartartási apparátus felállításával dekretálni, azt az idő és ennek a dinasztikus és nemzeti szempontból fontos momentumnak megérlelése teszi csak lehetővé. Itt ismét csak arra hívhatom fel a t. ház figyelmét, a mire bár egy egész más eszmekörben már felhívtam, — de tulajdonképen a helyzet itt is ugyanaz — hogy ha mi azt akarjuk, hogy az uralkodóház tagjai mentől számosabban, minél több időt töltsenek körünkben, akkor ennek igyekezzünk a magunk részéről is megadni előfeltételeit a magyar társadalmi életnek és a magyar közéletnek olyan kialakítása által, (Zaj bal felöl.) a mely vonzerőt gyakorol, vonzerőt, mert rokonszenvet ébreszt és vonzerőt, mert tiszteletet és becsülést parancsol. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Ennek a szempontnak állandó, folytonos és következetes figyelemben tartása által fogjuk lépésről-lépésre megközelíthetni azt a czélt, a