Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-458

b58. országos ülés 1904 Julius 8-án, pénteken. 319 hadsereg kiegészítő részét. Ugyanezen törvény 11. §-a az égés? hadseregnek egységes vezényletére, vezérletére és belszervezetére vonatkozó intézkedéseket a fejedelmi jogok közé számítja. Ebből folyólag az 1868-iki véderőtörvény nem tartalmaz határozatokat a magyar hadsereg jelvényeire, szolgálati nyelvére, zászlajára, stb.-re vonatkozólag, a mikben az egész hadsereg katonai egységének fentartása mellett a magyar hadsereg nemzeti individualitása nyilvánulhat, mert« — s ez a lényeg — »ezeket az ügyeket a vezérlet, vezénylet és belszervezet fogalmai alá sorolta, s így a fejedelem hatáskörébe tartozóknak vélte. Az azóta megalkotott katonai törvények hasonló korlátok között mozognak.« Éz, azt hiszem, elég világos beszéd, ezt kétfélekép érteni és magyarázni nem lehet. (Mozgás balfelöl.) Az én t. barátomnak 1890-ben bizonyos ünnepélyességgel kijelentett nézete az volt, hogy ezeket az ügyeket, t. i. a jelvényeket, szolgálati nyelvet és szolgálati zászlót a vezérlet, vezénylet és belszervezet fogalma alá sorolja a magyar törvényhozás és igy a fejedelem hatáskörébe tartozóknak vélte. T. barátomnak teljes joga van nézetét megváltoztatni, nekem meg teljes jogom van azt állítani, hogy az 1867-iki törvénynek ezen most lábrakapott interpretácziója ujabb keletű, hogy azzal szemben 1867-től egész a legújabb időkig ezeket a kérdéseket mindenki az 1867. évi XII. törvényczikk 11. §-a alapján elintézetteknek tartotta. (Ugy van! Ugy van! jobb fel öl. Ellenmondások a balés a szélsöbaloldalon.) Ezeket kívántam felvilágosításul megjegyezni, különben kérem a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök: Gróf Apponyi Albert képviselő ur személyes kérdésben és félreértett szavainak megmagyarázása czimén kér szót. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Gróf Tisza István miniszter elnökhöz): Szabad kérnem a szöveget. (Grőf Tisza István miniszterelnök átadja a szónoknak az imént idézett programmpont szövegét. Derültség.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk.! Folytovos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert: Miután egy olyan okmányra történt hivatkozás, a melynek egyes szavaira a miniszterelnök ur súlyt fektet, s a mely az é i készletemben nincs meg, nagyon természet^,, hogy fel kellett kérnem a miniszterelnök urat arra, hogy azt nekem átadni szíveskedjék. (Helyeslés.) T. képviselőház! Én szigorúan a házszabályok által adott jognak keretében kívánok mozogni; félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén szólani, s személyes megtámadtatásra válaszolni, S ennek folytán igen nagy sajnálatomra nem térhetek ki az igen t, miniszterelnök ur mostani nyilatkozatának mindazon részeire, a melyek a házszabályok ezen szakasza alá nem vonhatók. (Felkiáltások a baloldalon: Megadjuk az engedélyt!) De hát két dolog van, a melyre nekem ezeken a czimeken válaszolni nemcsak jogom, hanem talán kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, amit az igen t. miniszterelnök ur egész politikai fejlődésemnek, a mint ő mondta, azon önéletrajzi leleplezésére vonatkozólag, a melyet jászberényi beszédemben talál, a gúnynak igen jogosult fegyverével élve mondott, és a mely oda kulminált, hogy én a katonai kérdésben a legkülönbözőbb álláspontokat foglaltam el és csak az én poétikus lelkületemnek és önmagam iránt táplált, illúziókra való hajlandóságomnak köszönhető, hogy én ezt nem ugy fejezem ki, a mint közönséges ember kifejezné, hogy megváltoztattam a nézetemet, hanem ezt a belső fejlődésnek, a bennem lappangó igazságok mindig teljesebb felismerésének képében mutatom be. Hát, t. ház, különböztessünk. Az igen t. miniszterelnök ur már régebben hivatkozott arra, hogy mikor én a Sennyey-pártnak tagja voltam, annak a pártnak programmjában benfoglaltatott a honvédségnek szorosabb, szervesebb kapcsolatba hozaiala a közös hadsereggel; hozzá kell azonban tennem, hogy benfoglaltatott annak a pártnak a programmjában is a hadseregben a magyar szellem ápolása és a magyar katonai oktatás létesítése. De hát ennek a pártnak, a melynek kebelében én kezdő éveimet töltöttem, programmjában igenis benne volt a honvédségnek szervesebb összeköttetésbe hozatala a közös hadsereggel, és én, mint annak a pártnak tagja, ezt a programmpontot is magaménak vallottam. Erre a programmpontra vonatkozólag azután későbben, a midőn egy más pártnak kötelékébe tartoztam, midőn annak a másik pártnak mindinkább élére jutottam, a képviselőházban nem egyszer egész határozottan kijelentettem, hogy a volt Sennyey-pártnak ezt a pontját elejtem, többé nem vallom, annak ellenkezőjét vallom, tehát itt egészen közönséges emberek módjára a háznak és az országnak szine előtt konstatáltam, hogy ebben megváltoztattam a nézetemet, ugy hogy én e trkintetben a t. miniszterelnök ur által az én egyéniségem közönségessége iránt formált legkényesebb igényeknek is teljesen megfeleltem. (Elénk derültség.) Azonban, az igaz, hogy ha nem is programmszerűleg, de tényleg, a t. szabadelvű kormányok ezt a programmpontot, t. i. a honvédségnek a hadsereggel való szorosabb kapcsolatba hozatalát és önálló katonai individualitásának hovatovább elenyésztetését ha nem is tették magukévá kifejezetten, de az életben keresztülvitték. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát ebben az egy pontjukban, ebben az egy részükben a katonai kérdésekre vonatkozólag politikai kezdő éveimben elfogadott nézeteimről ország-világ előtt konstatálom, hogy azokat megváltoztattam, hogy azt a programmpontot többé helyesnek nem tartom. De a mi már a többit illeti,, állítom, hogy igazságtalanabb vád