Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-458

Í58. országos ülés IWh- Julius 8-án, pénteken. 311 alfától ómegáig kimerítően nem tárgyalható, mert hiszen idő sincsen arra elég. Ezért tehát, és nehogy félreértésekre adjak okot, röviden, egy-két pontban a kérdést megmagyarázom. Az Osztrák-Magyar Bank mintegy ütőere az egész hitelkérdésnek és a közgazdasági kérdéseknek. Természetes dolog, hogy a hitel kérdése rendkívül érzékeny pont a közgazdaság terén. Ha az ember azt állítja, hogy a mai czenzura nem egészen helyes, azt meg lehetne egyszerűen módosítani, de ebben az u. n, liberális országban, a hol minden, a mi a kormánynak kellemes, liberálisnak lesz magyarázva, a mi pedig nem kellemes, az nem liberális: akkor a liberális alapelveket meg lehetne állapítani és az irányt meg lehetne szabni olyan formában, hogy azok a bejegyzett kereskedők, részvénytársaságok, ipari vállalatok, azok a gazdasági egyesületek képviselői, melyek az illető bankfiókok rayonjában laknak, ha olcsó hitelt akarnak élvezni, egy szavazási lappal, hogy ugy mondjam, bizonyos mandatáriusokat beküldenének a bankfiókba és igy el lenne kerülve ez a mai forma. Ismétlem, a mai czenzorok alig mások, mint a t. bankfőnök uraknak kreatúrái. Természetes, hogy egy ilyen nagy kontingenst nem lehet egyszerre összpontosítani a bankrayonok központjában, de ép ugy, a mint itt a képviselők, mint bizonyos csoportok megbízottai ülnek, ezeknek a különböző keresetforrásoknak megbízottai ott helyet foglalhatnának. Ez eléggé liberális dolog volna. Ezt megértheti akárki és ez nagyon egyszerűen kivihető volna. Ha a kisgazda nem képes direkt hitelt élvezni, annak okvetlenül kell egy levezető csatornát, egy közvetítőt keresnie, a ki szintén nyer, mert szép szóért, annak a gazdának a szép szeméért az a hitelintézet nem áll fenn, annak hasznot kell adni. Hogyan van, hogy Magyarországon csak a kisgazda nem képes az őt megillető hitelt élvezni, olcsó hitelt szerezni ? Tudjuk azt nagyon jól, hogy Magyarországon minden olyan kérdés, mely a megélhetéssel szoros összefüggésben van, a gazdaságon alapszik. Tehát az a nagy pénzösszeg, a melyet az osztrákmagyar bank forgat, ha oly módon osztatnék el bizonyos perczentuális formában, hogy minden egyes bankrayonban meg lenne határozva a ráeső összeg és hogy ebből a kiskereskedő, a kisiparos, a kisgazda mennyit élvezhetne, azt hiszem, t. ház, hogy ezzel igen nagyon lendíthetne a t. kormány az osztrák-magyar bankra való befolyásánál fogva a kis hitelt igénylő néposztály érdekében. T. képviselőház! Még egy kijelentésemet, vagy, mondjuk, nézetemet kívánom ugyanily röviden megmagyarázni. Én ugyanis azt állítottam, hogy az a bizonyos tervbe vett telepítési bank azért nem látszik olyan szükségesnek, mert Magyarországon vannak nagy, tekintélyes intézetek, olyan intézetek, a melyek képesek lennének a telepítési kérdéseket is megoldani, sőt ez hivatásuk is volna. Erre vonatkozólag fel is olvastam az egyik bank szabályainak idevonatkozó passzusát. Én azt mondottam, hogy egészen jogos ez a kivánság, hogy kifejlesztessék ez a saját intencziójából kifolyólag is, a kormány segélyével is, mert a kormánytól szubvencziót, előnyöket, s egyéb ehhez hasonló jogokat élveznek. Ez szakkörökben nagyon természetes magyarázat, nagyon egyszerű és további illusztrácziót nem kivan Mert mit jelent ez ? Jelenti azt, hogy nagyobb előnyöket egy intézetnek csak nem adhatni, mint hogy ha bizonyos papírjai, mondjuk, pupillái is biztossággal vannak ellátva, és a közforgalomban kauczióképesek. Ezzel bizonyos pénzügyi előnyöket kapnak. De hiszen van más is. Vegyük csak a kormánytárczáknak évközi pénztári feleslegeit. Tudjuk nagyon jól, hogy ez igen sokszor milliókra rug. Mert ha nem lett volna olyan sok millió pénztári felesleg a kasszában, akkor a tavalyi obstrukczió alatt, a törvényen kívüli állapot alatt, alig lett volna képes a magyar kormány az ő fizetést igénylő közegeit addig az időig tartani fizetéssel, a meddig ismét a rendes törvényes állapot bekövetkezett. Hol kezeltetnek ezek a milliók, hol van ez a sok pénz ? Köztudomású dolog, hogy ezt Magyarországon a bankokban tartják a bankkamatlábnál olcsóbb, kisebb kamat mellett, akár folyó számlára, akár betétek gyanánt. Ha tehát ezen sok pénzből bizonyos módon juttatnának a vidéki pénzintézeteknek is, a hol a kisiparos, a kisgazda az ő kis hitelét keresi, akkor már meg volna adva a módja annak, hogy ő direkte olcsó és könnyen hozzáférhető hitelforráshoz jut, a mit itt, a mostani költségvetés tárgyalásai közben olyan sokszor hangoztatott. Ezzel, azt hiszem, megmagyaráztam, .hogy a kormánysegélyt hogyan értettem. De legyen szabad az ipar terén mutatkozó egy olyan hiányra is rátérnem, melyet már a múltkor megemlítettem. Talán az idő rövidsége vagy más akadályozott meg abban, hogy azt bővebb részleteiben kifejthessem. Ez az iparfejlesztést czélzó nagyfontosságú szabadalmi kérdés. (Halljuk! Halljuk! hal.felöl.) A szabadalmi kérdésekben minden állam, a mely iparát fejleszteni kívánja és nem csak igéri, kell, hogy olyan módon működjék, a mint ezt teszik pl, Németország és Anglia. Nagyon természetes, hogy Magyarországon oly módon nem lehet a szabadalmi kérdéseket megoldani, mint Németországban vagy Angliában, mert mindössze 6—7 esztendeje szabályoztatott e kérdés hazánkban. A szabadalmi hivatal ma voltakép egy jó üzlete az államnak. A számtételekből kiderül, hogy 1896-ban a bevétel volt 350,(00 K, a kiadás 200,000 K. 1897-ben a bevétel 490,000 K, a kiadás 280,000 K. 1898-ban a bevétel 520,000 K, a kiadás 260,000 K. 1899-ben a bevétel 610,000 K, a kiadás 300,000 K. 1900-ban a bevétel 648,000 K, a kiadás 330,000 K. 1901-ben