Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-458
310 45S. országos ülés 19QÍ Julius 8-án, pénteken. már valószínűvé válható török berohanástól. A törökök útjában álló legelső rész a sziavon rész volt, tehát a sziavon nemesség összejött és a saját területének védelmére alkotott bizonyos megállapodásokat az ottani várak felszerelésére, egyszersmind pedig a török elleni harczok vitelére. E tekintetben annyira ment a sziavon nemesség, hogy még arról is intézkedett, hogy mikép élelmeztessenek az ottani katonák a török elleni harczban. így jött létre a szlavóniai nemesség részéről tett az az intézkedés, a melynek tulajdonképen a Corpus Jurisban helye sem lett volna, de felvették azért, a miért nem vették fel pl. János király törvényeit — mert hiszen ő is törvényes királynak volt elismerve, pláne a váradi béke folytán; azért mégsem vették fel az ő törvényeit, pedig több országgyűlést tartott János király és az ő érdekében is tartottak egyes országrészek összejöveteleket, ép agy mint Szlavónia belügyeire nézve ezt megtették. De ezeket a törvényeket nem vették fel közelfekvő okokból, hanem felvették a Corpus Jurisba Szlavónia nemességének ezt az intézkedését, a melyből azonban, tekintve azt, hogy Szlavónia nem Horvátország, a sziavon nem horvát, a horvátokra nézve abszolúte nem lehet semmi következtetést vonni. Ennélfogva tehát ezen konstituczióból sem a horvát királyságra, sem a horvát nemzetre, sem egyébre semmiféle jogi formát alapítani nem lehet. Ez igy van. De, t. képviselőház, hogy az ő Felsége személye körüli t. miniszter ur mennyire nem magyar közjogász, hogy mennyire horvát közjogi értelemben beszél, kitűnik abból is, hogy ő az 1868-ik évi törvénynek nem az alapkiindulását veszi irányadónak, — az első szakaszt, a mely az állami közösséget mondja ki — hanem irányadónak veszi az 59. §-t, a mely HorvátSzlavon- és Dalmátországokra nézve az etnografikus területet határolja el, hogy t, i. annak területén horvát nyelv lesz érvényes. Ez a meghatározás egy ethnografiai körülírás. A mi pedig a 64. §-ra való hivatkozást illeti, itt már elárulja, hogy nemcsak hogy nem magyar közjogász, de tendencziózus horvát közjogász. Ezen 64. §-ban az foglaltatik, hogy ha magyar pénz veretik, arra a »Horvát Szlavon-üalmátországok királya* czim is felveendő. Azt mondja erre, hogy íme, itt van a horvát-dalmát és sziavon király, mert e czim a pénzen lévő czimek közé felvétetik. T. ház! Én is ezt a szakaszt hivom tanúságul. Hiszen ha igaza volna a miniszter urnak és a horvát közjogászoknak abban, hogy van külön horvát királyság, vagy nevezzük igy: »horvát-sziavon és dalmát királyság*; ha ennek fogalma megállapítható, akkor miért kellett volna a 64. §-ba a pénzre nézve bevenni ezt a kivételt ? A mi a 64. §-han foglaltatik, az kivétel és azért tétetett be, hogy ezen kivétel statuáltassék. Mert ha ezen egy kivétel nem tétetik meg, akkor a pénzre nézve sem lehet más intézkedést tenni, mint azt, a melyet a közjog értelmében tenni kellene. De mert ezen kivételt a 64. § ban megteszik, tehát erre néz^e ezen kivétel alkalmazandó. Erről azonban az egészre következtetést vonni azért nem szabad, mert, a kivételből az egészre következtetni nem lehet. Ezek elmondása után, a midőn még fentartom magamnak azt, hogy az efféle közjogi botlások és esetleges elmagyárazások ellenében a horvát miniszteri tárcza tárgyalása alkalmával a szólás jogával élni fogok, és ha talán most valamit előadásomból kifelejtettem, ezt akkor pótolni fogom, hogy valamely sérelmes kijelentés tiltakozás nélkül elhangzottnak ne vétessék, (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) és az olyan kijelentés semmiféle jogforrásnak ne tekintessék: ezúttal bevégzem beszédemet és miután, a mint előadásomból is látni méltóztattak, Magyarországnak ugy közjogára, mint nemzeti jogaira és gazdasági érdekeire e kormány uralkodása veszedelmet jelent, (JJgy van! a szélsöbaloldálon.) kérem a t. házat, hogy határozati javaslatomat elfogadni és a költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban el ne fogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Elnök : Következik TJdvary Ferencz képviselő ur zárszava! Udvary Ferencz: T. képviselőház! A költségvetési vita általános része után a miniszterelnök ur ismételten indokolta, hogy miért kéri a költségvetésben foglalt összegeket. A jelen költségvetési vita folyamán olyan praktikus és igazán közéletbe vágó kérdések merültek fel, olyan nyilatkozatokat hallottunk a miniszterelnök ur részéről is, hogy lehetetlenség azokat szó nélkül hagyni. Ertem itt főleg azokat a nyilatkozatokat, a melyek a közteherviselés megkönnyítését czélozzák. Az általános vita keretében történt rövid felszólalásom alkalmával én is szerencsés voltam beadni egy határozati javaslatot, a melynek beadásakor ugyancsak ezt a czélt tartottam szem előtt, de erre vonatkozólag semmi néven nevezendő nézetét a t. miniszterelnök urnak nem hallottam. Én tehát zárószavammal élek. Múltkori beszédemben már nyilatkoztam gróf Tisza István miniszterelnök urnak a magánhitel kérdésére vonatkozó nézeteiről. Többek között megemlítettem azt, hogy mit látok én ebben kivihetőnek, mik lennének a közre tényleg előnyösek és mik azok, a melyek feleslegesek. Miután pénzkérdés, hitelkérdés keretében csakis oly férfiak nyilatkozhatnak, a kik a kérdéssel foglalkoztak, vagy ezen a téren komolyan működtek és miután múltkori beszédem sok irányban bizonyos kívánni valót hagyott még hátra, rövid pár szóval indokolni kívánom, hogy hogyan értettem én és hogyan tartottam megoldhatónak a bankczenzura kérdését a közérdek előnyére. Ha a törvényhozásban egy nézet elhangzik, a mely jóhiszeműleg a közérdeket kívánja szolgálni, az