Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-458

306 Í58. országos ülés 190í Julius 8-án, pénteken. politikájának a támogatója. Hódossy Imre akkor a következőket mondotta (olvassa): »A 11. § ból, a melyet az igazságügyminiszter máskép magya­ráz, ugy magyaráz, mintha abban az, volna mondva, hogy bizonyos ügyekre nézve ő Felségé­nek valamely törvényhozási jog tartatik fenn szemben a törvényhozással, mint egészszel, azt látom, hogy ez szintén egészen téves felfogás. A 11. § ban az van mondva, hogy ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindazok, a mik a hadsereg vezér­letére, vezényletére és belszervezetére vonatkoz­nak, ő Felsége által intézendó'knek ismertetnek el. Ez nem törvényhozási jog, ez intézkedési jog. Ez annyit jelent, hogy ó' Felsége legfőbb vezére, legfőbb parancsnoka a hadseregnek és mint ilyen, őt illeti a vezérlet. Mit jelent a vezérlet ? Az nem más, mint stratégiai vezetés. 0 Felségét illeti továbbá a vezénylet. Ez nem más, mint taktikai vezetés. Mit jelent a belszervezet ? A hadsereg stratégiai és taktikai beosztása. Ezek mind olyan dolgok, -a melyek ő Felségét, mint a hadsereg vezérét illetik, de hogy ő Fel­sége egymagában ezekre nézve törvényhozási jogot gyakoroljon, azt ebből kimagyarázni nem lehet.« íme tehát, Hódossy Imre képviselőtársam a maga jogászi felfogásában az 1867 : XII. t.-cz. 11. szakaszát olyan csupaszon állítja ide, hogy az tulajdonképen csak egy intézkedési jog. Ezzel, gondolom, hiven adtam elő az 1867 : XII. t.-cz. 11. szakaszának értelmezéséről Hódossy felfogá­sát. Fabiny ur fejtegette akkor, hogy a nyelvre nézve nincs intézkedési joga a magyar ország­gyűlésnek, és erre a következő megjegyzéseket tette Hódossy képviselőtársam: »az igen t. miniszter ur tovább ment, arra is vállalkozott, hogy bebizonyítsa, hogy a hadsereg vezénylete, vezérlete és belszervezete tekintetében, különösen pedig még a hadsereg nyelve tekintetében is a magyar törvényhozást törvényhozói jog sohasem illette meg, hanem, hogy a királyi felséget il­lette e jog, és hogy ezt gyakorolta is.« Gondo­lom, Fabiny képviselő ur most a t. miniszter­elnök ur támogatója. Most már nem tudom, hogy mivel a t. miniszterelnök ur megrótta és kifogásolta egyes képviselőtársunk azon eljárását, ha a nemzet javára változtatják meg nézetüket, Fabiny képviselő úrtól nem fogja megkívánni, hogy ezt az elméletét és nézetét változtassa meg. Azonban ez közönyös. Ezt az elméletet a t. miniszterelnök sem osztja, a mint már erről nyilatkozott is; de nem hiszem, hogy Fabiny urat ezért ne látná szívesen az ő körében, mert ő szívesen fogadja a maga körébe a reakcziónak legrosszabb elemeit is, ha támogatják, de ha valaki a nemzet javára változtatja meg néze­teit, akkor azt, mint nézeteltérést már megrója, mintha bizony történetünknek során nem lát­tunk volna már efféle dolgokat. De nagy szeren­csétlenség is volna az, ha a miniszterelnök ur álláspontja volna a döntő, mert akkor az aulikus elvekben megcsontosodnának egyesek és a nem­zetnek, ha érvényesíteni akarná jogait, nem volna más tenni valója, mint az 1780-as és 1790-es évek franczia parlamentjének vagy kon­ventjének eljárását követni, ha szemben látná magát az aulikus elvek megC3ontosodottságával és egyesek nem látnák be, hogy végtére ez az ut a nemzet romlására vezet, és igy a nemzet, érdekei védelméhez kell szegődni, (ügy van! a szélsöbaloläalon.) Históriánk mutatja, hogy gróf Bercsényi az 1690-es években, a mikor mint tizenhárom vármegyének követe sokszor megfordult Bécs­ben, a hol kedves is volt Lipót udvarában és az ott szerzett tapasztalatokból meggyőződött, hogy e nemzetnek romlása a bécsi udvari kö­rökben keresendő, Hát gróf Károlyi Sándor. Forgács Simon és mások mind az udvari lég­körből jöttek Rákóczi szabadságharczának támo­gatására ! Forgács Simonról, midőn megjelent Rákóczi hívei között, az a szójáték keletkezett: »habitusa német, de szive magyar«, mivel Bécsből érkezve, német ruhában jelent meg köztük. Azután Rákóczinak többi tábornokai, hivei előzőleg mind ott a bécsi udvarnál szol­gáltak egyik vagy másik alakban. A 48-as ese­mények mártírjainak is csaknem mindegyike az ezredekben szolgált és az ezredekből jött át a magyar szabadságharcz csapatainak vezeté­sére és áldozta életét a magyar nemzet érdeké­ben a magyar dicsőség emelésére, a mivel a magyar nemzet örök háláját vívták ki. De vissza kell térnem ezen inczidens után Hódossy Imre t. képviselőtársamnak 1889. évi beszé­dére. Deák Ferenczet az akkori honvédelmi miniszter, báró Fejérváry Géza is ép ugy állí­totta szembe az ellenzékkel, mint tegnap a miniszterelnök ur, a ki igyekezett Deák Fe­rencz egyéniségét kidomborítani a maga czél­jaira és javára. A miniszterelnök ur setten­kedésnek állította, ha valaki azt mondja, hogy Deák Ferencz a törvények megalkotásánál nem járt volna el a kellő őszinteséggel. Deák Ferencz egyéniségére nézve Hódossy Imre ur idézi Deák Ferencz követi jelentését, melyet a Ludovika Akadémia alapítása idejében vár­megyéjéhez mint követ intézett, melyben elő­terjeszti, hogy az intézetet, daczára a nagy áldozatnak, melyet az ország meghozott, fel­állítani még sem lehetett és akkor az ajánlás visszavétetett azért (olvassa): »mert a királyi válasz a nemzetnek azon jussát, hogy a meg­állapított nevelési rendszer változtatásába bele­szóljon — miután magyarrá akarta tenni az országgyűlés a nevelési rendszert — meg­tagadta, csak az ajánlatot akarta elfogadni. Most tehát megújítottuk ajánlatunkat, kérel­münket, de erre királyi válasz nem érkezett és az ajánlat ismét elmaradt, az intézet pedig fenn nem áll, bármennyire — igy fejezi be követi jelentését Deák — kívánatos volna ezen inté­zetnek mielőbbi létrehozása, ezt a nemzet jus-

Next

/
Oldalképek
Tartalom