Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-458

45S. országos ülés Í90í Julius 8-án, pénteken. 307 sának sérelmével, nemzetiségünk kárával megvásárolni nem lehet« Deák Ferencz tehát a nemzet jussát, a nemzet legfőbb érdekét áruba bocsátani — vagy attól elállani — nem tartotta lehetőnek. Ez volt az ő nézete. De ha már itt vagyok, idézem mindjárt Horváth Lajost is, mert a t. miniszterelnök ur tegnapi idézése nagyon felhiv bennünket arra, hogy a t. miniszterelnök urat felvilágosítsuk, hogy nemcsak 1894-ben volt szó a nyelv kérdéséről, hanem 1889-ben is, a miről a miniszterelnök ur megfeledkezett, Horváth Lajos Deák Ferencznek lehet interpretátora, mert nagyon közel állott Deák Ferenczhez. És Deák Ferencz politikájáról Horváth Lajos a többek közt a következőket mondta: »Deák Ferencz azt tartotta, hogy bizonyos körülmények közt magasabb politikai szempontból bizonyos jogokat szüneteltetni lehet, sőt kell is; magát a jogot azonban feladni nem lehet, nem szabad.« Azt gondolom, hogy ez után a miniszterelnök urnak kötelessége lesz Horváth Lajosnak ezen nézetére is azt mondani, hogy ez Deák Ferencz egyéniségének és erkölcsi nagyságának megsértése, (Ugy van! balfelöl.) mert ez is oly nézet, a mely nem egészen az őszinteség és nyíltságnak a kifejezése. De Horváth Lajosnak, hogy mindjárt végezzek vele, még a következő észrevételei voltak a magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesítésére nézve: »Á magyar nyelv jogának megtagadása, alkalmazása lehetőségének kizárása a közös hadseregből, ez egyenesen alkotmányunkba ütköző tény.« (Ugy van! halfelöl.) Horváth Lajos ugy a Hármaskönyvvel, mint a törvénykönyv egyéb tételeivel bizonyította be, hogy fejedelmi, illetőleg felségjog nálunk nem létezik, ezt kizárja a magyar alkotmányosság és így Horváth Lajosnak könnyű volt a következtetéseket ennek bebizonyítása után levonni: »korlátlan fejedelmi jogot a magyar közjog nem ismer«. Majd igy szól: »Ezt kell tehát mármost tisztáznunk és megállapítanunk, hogy a magyar királynak a közös hadsereg nyelvére minő felségjogai vannak.« Ezután körülírja és meghatározza azt a jogkört, a mely nagyon egyezik Hódossy Imre képviselő urnak már előbb általam ismertetett nézetével és azt mondja: » Nincs törvény, mely a hadsereg belszolgálati nyelve felett való intézkedést ő Felségének, a királynak, rezervált jogai közé sorozná, és hogy az 1867 : XII. t.-czikk szerint ő Felsége a nyelvnek általam jelzett kathegoriájára nézve törvényhozási intézkedés által megszentelt, tényleges rezervált joggal nem bir. A másik, hogy: »az 1867 : XII. t.-czikk és a véderőről szóló ő Felségének e tekintetben ujabb jogokat nem dekretálván, ő Felsége i!y rezervált jogokkal de lege ma sem bir«. Azt gondolom, t. ház, hogy ily férfiak nézeteinek idézése után meggyőztem a t. miniszterelnök urat, hogy ha meg is kísérelte tegnapi idézeteivel felfogását látszólag erősíteni, azt az erődöt, a melyet maga köré húzott, helyreállithatlanul leromboltuk, A miniszterelnök ur megrótta azon nézetet, hogy Deák Ferencz nem egészen világosan konczipiálta a törvényeket, mert ez szerinte Deák Ferencz egyéniségével nem fér össze. Ezzel Horváth Lajos is szembeszállt és megmagyarázza, hogy 1867-ben miért nem tartották czélszerűnek mindjárt belemenni a nyelv feletti intézkedésbe is. Azt mondja, hogy azért nem mentek, mert valószínű, hogy ő Felsége nem szentesitette volna. 1889 ben Horváth Lajos azt mondja, hogy lehet, hogy ő Felsége most sem szentesítené, ha a nyelvre nézve határoznának, és ajánlom okoskodását a t. túloldalnak és a miniszterelnök urnak figyelmébe, a ki veszedelemmel fenyegeti az országot, ha megmaradna nemzeti érdekei, követelései mellett. Horváth Lajos ezt mondja: »Hiszen ha ezen törvényes intézkedésre vonatkozólag ő Felsége szankcziója ki nem lesz eszközölhető, akkor az nem lesz törvény, de meg lesz mentve egy közjogi elv, hogy az intézkedés joga a törvényhozást, a szentesitési jog ő Felségét illeti, Ne méltóztassék a többségnek azt hinni, hogy mi abban kéjelgünk, hogy a felségjogokat korlátozzuk. Hiszen mi igen jól tudjuk, hogy a felségjogok tiszteletben tartása nekünk ép oly kötelességünk, mint a nép alkotmányos jogainak szívós védelme, de fokozni sem akarjuk azokat épen a nyelv kérdésére nézve, mert ennél nekünk becsesebb, drágább és féltékenyebben őrzött kincsünk nincs.« Ezt mondja Horváth Lajos, Szavait ekkép fejezi be: »A nemzet alkotmányának épsége, az alkotmányos jogok teljessége, a magyar nyelv, a magyar kultúra forog itt kérdésben. Mindegyik a magyar ember szivéhez van nőve, az értelmiség zöme meleg rokonszenvvel kiséri az ellenzék törekvéseit, mert érzi és tudja, hogy e kérdésben az ellenzéknek van igaza.« így beszéltek 1889-ben azon férfiak, a kiknek egyike-másika ott van a miniszterelnök ur háta mögött és megbotránkozás nélkül hallgatták tegnap, hogy a t. miniszterelnök ur veszedelemmel fenyegeti az országot, ha nemzeti nyelvének jogáért a küzdelmet tovább is fentartja, Horváth Lajos megmagyarázta, hogy mi következhetik be. Bekövetkezhetik az, hogy ha az országgyűlés törvényt alkot, akkor ő Felsége azt nem szentesíti, mert a szentesítés ő Felségének joga, A t. miniszterelnök ur azonban nem igy beszélt, hanem azt mondja: veszedelem fenyegeti ezt az országot, hogy fel akarja nyitni a nemzet szemét, hogy merészeljen kérni, kívánni, ne merészeljen harczolni jogaiért, mert akkor nem az következik be, hogy ő Felsége esetleg nem szentesíti kívánalmait, hanem a veszedelem. Mi az a veszedelem? Katonai önkényuralom, a mely az országra be fog következni. No, t, miniszterelnök ur, a ki ilyen felfogással van a magyar parlamentben, az a magyar parlamentarizmus 39*