Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-457
296 457. országos ülés 1904 Julius 7-én, csütörtökön. tervvel szemben. De őszintén megvallom, hogy maga a gondolat engem rokonszenvesen érint, ha egy valóban nagyobbszabásu gazdasági beruházási politikával állunk szemben, a mely gyorsabb ütemben akarja gazdasági hátramaradásunknak okait kiküszöbölni, gazdasági fellendülésünk alapjait megteremteni. Ha ennek helyes keresztülvitelét látnám magam előtt mindazokkal az igen természetszerű fentartásokkal. én ezzel a gondolattal teljesen rokonszenvezni tudnék. De hozzáteszi a miniszterelnök ur, hogy a közbejött események, az orosz-japán háború kitörése és ennek folytán a pénzpiacz rosszabbodása a kormányt arra birták, hogy ezt a tervet elejtse. De én ugy tudom, hogy a kormány mégis foglalkozik egy nagyobbszabásu kölcsönműveletnek, egy uj kölcsöntípusnak teremtésével, katonai beruházások, ágyuk és a haditengerészet számára. Hát ezzel a kölcsönművelettel szemben már nem létezik az orosz-japán háború? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon) Ezzel szemben nem létezik a pénzügyi helyzetnek rosszabbodása? Sőt azt hiszi az igen t. kormány, hogy egy gazdaságilag improduktív czélokra tett kölcsöntnűvelet kedvezőbb hangulatban fogja találni a romlott pénzpiaczot, mint a milyen hangulatot talált volna egy kölcsönművelet, a mely produktív czélokra és a nemzet gazdasági erejének emelésére történnék? {Elénk helyeslés a hal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház, nem kicsinyeskedésből teszem én ezt az összehasonlítást, hanem ezt a pontot, ezt a tapasztalást le akarom szegezni, ezt a tapasztalást, ezt a különböző eljárását a kormánynak a ház elé akarom állítani. Gr. Tisza István miniszterelnök: De a harapófogó nálam lesz, a mivel a szeget kihúzom ! {Derültség) Gr. Apponyi Albert: Nagyon fogok örülni, mert nagyon jellemzőnek tartom a kormány politikájára egyebek mellett, a melyeket előadni fogok. A t. miniszterelnök ur június 30-án elmondott beszédének egy igen nevezetes részében foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel is és fejtegetéseit Kovácsevics t. képviselőtársunk beszédéhez fűzi. Ezeknek a fejtegetéseknek során igen sok igaz dolgot mond, a mely igaz dolgoknak ismétlése a t. miniszterelnök urnak épen az imént elhangzott elmés mondása szerint, ép oly kevéssé szükséges, mint a mily kevéssé szükséges annak újból való ismétlése, hogy ma csütörtöki nap van. Dehát, a mi jellemző, az, t. képviselőház, ezen fejtegetéseknek a végén van. Á t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a nemzetiségi kérdésnek üdvös kialakulás: nemcsak az egyes jelenségeknek helyes kezelésétől függ, hanem az állami életnek általános egészséges voltától is, — aláírom én is — hogy a kormányzati és törvényhozási tevékenység alkalmas legyen arra, hogy jólétet idézzen elő, hogy tiszteletet parancsoljon, rokonszenvet gerjeszszen stb. stb. és a végén azt mondja, hogy mindaz, »a mi a nemzet erkölcsi és szellemi súlyát kidomborítja, a mi méltóságteljes, a mi imponál, az mind egyúttal egy-egy lánczszeme a jól felfogott nemzeti politikának is. Míg — most jön az ellentét — az anarchiának, a tehetetlenségnek, az alkotmányos rend felbomlásának, a magyar közélet züllésének minden egyes jelensége egyúttal a leghatalmasabb tápot nyújtja a nemzetiségi izgatásokra.« Itt az igen t. miniszterelnök ur a csütörtököt csak ugy mondja, mintha nem azt mondaná, hogy ma csütörtök van, hanem csak azt mondaná, hogy most csütörtök délután vagyon, vagyis az igazságnak csak egy részét, csak egy kis részét mondja el. Ha az igazságnak legnagyobb részét, az igazságnak leghatalmasabb alkotó elemét egy kormányelnök, midőn ilyen széles keretű fejtegetésekbe bocsátkozik a nemzetiségi kérdések felett, kihagyja és ezen egy aránylag alárendelt részletet emel ki, ez véghetetlenül jellemző a kormány politikai irányára. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Tökéletesen igaz, hogy a nemzetiségi kérdéssel az én meggyőződésem szerint is a jelenségek szimptomatikus kezelésével nem igen sokra fogunk menni, hanem hogy a nemzetiségi kérdés bajainak ellensúlyozására első sorban a magyar nemzetnek és a magyar államnak egyfelől jótékonysága, tisztasága, igazságszeretete, másfelől pedig megtámadhatatlan presztízse, mindenkivel szemben megóvott és érvényesített erejére van szükség. (Igaz! Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De a t. miniszterelnök ur ezt a nagy szempontot oda zsugorítja, hogy ne legyen obstrukczió, ne legyen parlamenti anarchia, Megengedem, hogy az olyan jelenségek, melyek a közéletnek rendes mederben való folyását megakasztják, melyek alkotmányos intézményeink működését egy időre megbénítják, szintén buzditólag hatottak és hatnak, a mint a tapasztalás mutatja, ezen izgatásokra; t. i. hatnak arra, hogy azok az erők, a melyek a magyar államnak erejével szemben állanak, azok a bomlasztó tényezők, a melyek a magyar nemzeti egységnek organikus tényével szemben működnek, hogy azok működésükhöz pillanatnyilag több kedvet kapnak, hogy azok merészebben próbálkoznak. De maguknak ezen erőknek létezése, maga ez a tény, hogy egy ilyen mérgező anyag a mi testünkben benne van, magának ennek az organikus ténynek előidézője, óh az nem a közélet ezen pillanatnyi zavaraiban található fel. És nem arról van szó, t. kép viselőház, vagy nemcsak arról van szó és nem főleg arról van szó, hogy a magyar nemzet ezen benső ellenségeink működését ne ösztökéljük, hanem arról van sző, hogy ilyen ellenséges erők a magyar nemzet testében ne lehessenek, hogy abból kiküszöböltessenek, hogy azok egyáltalában a hatályos működés minden lehetőségétől organice megfosztassanak, hogy szóval ne csak hallga-