Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

292 kS7. országos ülés 190í Julius 7-én, csütörtökön. Megengedem, hogy az nem volt helyes, a mi bizonyítva van az által is, hogy az akkori kormány nem látta magát indíttatva arra, bogy azt a javaslatot tényleg be is terjeszsze, következésképen a felelőséget abból a szempontból, hogy a törvényhozás elé hozta volna, nem is vállalta el. Ha pedig valakit mégis felelőségre akarnak vonni, méltóztassék ezért Lukács pénzügyminiszter urat felelőssé tenni. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a néppárton és a szélsőbaloldalon. Zajos ellenmondás a jobboldalon. Ülnök csenget.) Ha felelőségről lehetne szó, abban természetesen nekem is osztoznom kellene; minthogy azonban az csak kombináczió volt, de soha beterjesztve nem lett, soha elhatározás a tekintetben, hogy e felett a törvényhozás döntése kikéressék, létre nem jött, következésképen nem lehet a kérdést most vádként ugy hozni fel, mintha ez végleges elhatározott szándéka lett volna az akkori kormánynak. Lehet, hogy igy történt volna, lehet, hogy nem; de semmiesetre sem lehet ma már ebből vádat kovácsolni arról az oldalról, a mely oldalon ott ül Lukács pénzügyminiszter ur, a ki annak a szövegnek tervezője volt. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) El kellett ezeket mondanom vád nélkül a pénzügyminiszter úrra, a ki az akkori helyzetre való tekintettel az ügyben teljesen tárgyilagosan kivánt eljárni. El kellett mondanom, hogy ez a kérdés tisztázva legyen. Talán nem helyes kombináczió, talán helytelen tervezet volt, de mert soha a törvényhozás elhatározása elé nem terjesztetett, politikai felelőség kérdésévé tenni nem lehet. (Helyeslés bal felől. Zaj a jobboldalon) Einök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! A kérdéses javaslatot, a melyet tévesen neveztek ischli klauzulának, az előttem fekvő hivatalos és hiteles adatok szerint b. Bánffy Dezső akkori miniszterelnök ur terjesztette a minisztertanács elé, a minisztertanács azt letárgyalta és elfogadta. (Nagy mozgás jobbról.) B. Bánffy Dezső: A ház elé soha! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ebből önként folyik,- bogy ezen megállapodás helyes vagy helytelen voltáért a felelősség illeti . . . Hock János : Az egész kormányt! A minisztertanácsot! (Ugy van! balfelöl. Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . természetesen, minden tagját az akkori kormánynak, és én nem is hiszem, hogy kivévén a képviselő urat, a ki most görcsösen igyekszik kibújni a felelősség alól, (Ellenmondásolc balfelöl.) azok között volna valaki, a ki a felelősséget ezért ne viselné. Igenis viselte és viselheti bátran t. barátom, a pénzügyminiszter ur is, mert lehet, hogy ebben a kérdésben czélszerüségi szempontból nézeteink nem egyeztek akkor és nem egyeznek ma sem, de abból semmi egyéb nem következik, mint hogy akkor ő is meggyőződését követte, épugy, mint én. (Ugy van! jolbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Rátkay László : Az következik, hogy Lukácsnak ki kell lépnie, nem maradhat abban a kormányban ! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Egy kis finom különbség van azután a dologban és ez indokolja egyúttal azt is, hogy a kérdést most szóba hoztam. (Zaj baVelöl, Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Az én t. barátom, a pénzügyminiszter ur a közös vámterületet, megfelelő kiegyezés alapján, tartja helyesnek ma is. Az én t. barátom ma sem bont zászlót a külön vámterület mellett, különösen pedig nem állítja azt, hogy ugyanakkor, mikor ilyen javaslathoz hozzáiárult, már élt lelkében a vágy, hogy 1907-ben létrejöhessen az önálló vámterület. (Elénk derültség jobbról.) Ez a finom különbség létezik közöttük és ezért emeltem én ki a kérdést és ezért tettem a t. képviselő úrral szemben észrevétel tárgyává. (Elénk tetszés és helyeslés jobbfelöl.) B. Bánffy Dezső: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Előbbi felszólalásomban azt mondtam, hogy az a törvénytervezet nem jött létre, de nem mondtam azt, hogy az a hivatalos iratok közt nincs meg. Csak azt mondtam és ezt fentartom, hogy a kormány nem határozta el véglegesen, hogy ezt a törvényjavaslatot a ház elé terjeszti. Ebből következik, hogy még mindig eldöntendő: hogy mi lett volna nekem, mint akkori kormányelnöknek, végelhatározásom. Azt mondtam továbbá, hogyha erről a kérdésről beszélünk, s ha valakit felelőssé lehet tenni e tervezetért, bizonyos határig engem is felelőssé lehet tenni érte, de a felelőséget ne méltóztassék egyedül rám hárítani, hanem azokra is, a kiknek abban szintén részük volt. (Igaz! Ugy van! bal felöl. Zaj a jobboldalon.) Kijelentem továbbá, hogy nem tartom czélszerünek, hogy a horvát emlékirat kérdése szóba hozatott. De ha mégis szóba hozták és maga a többség tér ki ily kérdésekre, akkor méltóztassanak megengedni, ha talán helytelen s esetleg túlmenő nyilatkozatok jönnek másrészről is. En mindig őrizkedni, tartózkodni fogok akár efféle hivatalos kérdésekben, akár személyi vonatkozásokban nyilatkozni, de ehhez szükséges az, hogy ezt mások se tegyék. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én beszédemben (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, az ischli klauzuláról bátran nyilatkozhattam . . . Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Halljuk! Halljuk! Ez nagyon érdekes! (Derültség.) ....