Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-446

14 446'. országos ülés 190b jnnius 23-án, csütörtökön. szabadságot; egyetlen intézkedéséből sem látunk a nemzet előrehaladására szolgáló irányzatot, sőt tovább megyek: még Ígéreteinek komolyságában is joggal kételkedhetünk. (TJgy van! a szélsobáloldalon.) Hiszen méltóztatnak emlékezni arra, hogy a midőn itt a béke annyiban megköttetett, hogy a vitatkozás rendes mederbe volt terelhető, a kormány kötelező ígéretet tett arra, hogy a választási törvényt a cselekvő választóképesség kiterjesztése mellett meg fogja változtatni, (Ugy van! a szélsobáloldalon.) Ez a párt egyáltalában nem veheti komolyan azt az ürügyet, hogy előtanulmányokra van szükség, mert akkor, a midőn a kormány a választási törvény reformálására vonatkozó igéretét megtette, egyúttal arra is kötelező Ígéretet tett, hogy a jövő országgyűlési választások már ezen reformált választási törvények alapján fognak megtörténni. (TJgy van! a szélsobáloldalon.) Ha tekintetbe veszszük, hogy ilyen törvény megalkotására mennyi idő szükséges : ma már csaknem kizártnak tartjuk azt, hogy a kormány ezen ígéretét beválthassa. (Ugy van! a szélsobáloldalon.) A kormány irányát azért sem helyeselhetjük, mert még a meghozott törvényeket sem respektálja, és nem csak hogy az önálló gazdasági berendezésre vonatkozó, törvényben gyökerező jogainkat érvényesíteni nem igyekszik, hanem azok érvényesítése elé minden alkalommal gátakat emel. A katonai ügyekben tett ígéreteit pedig vagy beváltotta ugyan, de nem ugy, a mint joggal remélhettük, vagy egyáltalában nem tartotta érdemesnek beváltani azokat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ilyen körülmények között idegen érdekekben, a nemzet erejének megbénítására még óriásilag meg is terheli az ország államháztartását. Hogy ne mondjak egyebet, ott van a czivillista emelésére irányuló törekvése és a katonai követelések szertelen teljesítése, a mi esetleg ennek a nemzetnek anyagi bukását fogja maga után vonni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között ez a párt meg van győződve arról, hogy hazafiúi kötelességet teljesít, ha minden törvényes eszközzel útját állja ezen politika tovább folytatásának. (Ugy van ! a szélsobáloldalon.) Ezek elmondása után, ha még egy kis türelmével megajándékozna a ház, (Halljuk! Halljuk!) ki akarnék kellő rövidséggel terjeszkedni arra. is, hogy bizonyos szempontokból, a politikai tekinteteken kivül, annak bírálatába is belebocsátkozzam, hogy az adózó polgárok szolgáltatásait miként használják fel ebben az országban? (Halljuk! Halljuk!) Nem kétlem, hogy képes leszek rövid felszólalásom keretében is bebizonyítani azt, hogy ez a pénzügyi politika és ezen politika által megteremtett pénzügyi helyzet, a melyben az ország van, még azoknál sem szülhet lelkükben megelégedést, a kik a kormány politikáját támogatják. Nézzük meg mindjárt, hogy a költségvetéseket mikén? állítják össze Magyarországon ? (Halljuk! Halljuk!) A józan judiczium, eltekintve a törvénytől, az államoknak ép ugy, mint az egyes embereknek kötelességévé teszi azt, hogy önmagukat saját előirányzataikban félrevezetni ne engedjék, sőt a számvitelről szóló 1897 : XX. t.-cz. egész világosan kimondja, hogy az előirányzatoknak meg kell felelniök az előrelátható valóságnak. Nagyon természetes, hogy egy máskép alkotott előirányzat reálisnak el nem ismerhető. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Azonban engedje meg nekem a t. képviselőház, ha egész nyíltan és határozottan merem állítani, hogy Magyarországnak költségvetési előirányzata sohasem haladt ezen irányeszmék utján, hanem mindig egyéb czélok és érdekek szolgálatában. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak egyet mondok. Méltóztassék visszamenni évek hosszú során és méltóztatik látni, hogy soha a mi előirányzatunk a zárszámadási adatokkal megindokolva nem volt, pedig annak ez az egyedüli jogos alapja, a melyet sem mellőzni nem szabad, a melytől sem eltekinteni nem lehet. Ha csak a mostani előirányzatot nézzük is, abból is mindjárt rájövünk arra, hogy p. o. az egyenes adóknál, a fogyasztási adóknál, bélyegilletékeknól a legutóbbi 1902. évi zárszámadási eredmónynyel szemben az előadó ur is nagyon szép jelentésében kiemelte, hogy 16'2 millióval kevesebb bevétel van preliminálva, mint a mennyit a törvény értelmében fel kellett volna venni, pedig itt még az is segítségére jön ezen állitásnak, hogy ezen tételek azok, a melyek legkevésbbé szoktak visszaesést mutatni, mig az u. n. üzemeknél, ahol nagy kérdés, hogy a konjunkturális jövedelem miként fog alakulni, ugyancsak 25 millió több bevételt preliminálíak, mint a menynyire a zárszámadási eredmény feljogosított volna. Meg akarom mondani, hogy miért . hozom ezt fel, mert ennek oka van. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondhatja erre a miniszter ur, hogy ebből baj nem származhatik, mert ha többet veszünk be, ez csak az országnak előnye, mert több kívánságot és vágyat lehet vele kielégíteni. Azonban minden ily dolognak eredménye rossz szokott lenni, és erre akarok rátérni. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a zárszámadásnak meg nem felelő eljárás eredményezte azt, hogy Magyarországon egyszer csak arra ébredtünk, hogy nagy pénztári készletekkel rendelkezünk. Ezen pénztári készletek létele nagyon káros következményekkel járt, és ezt be akarom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Mikor azok a pénztári készletek már megvoltak, sőt azután is, a kormányt, sőt bevallom, minket, ellenzékieket is elhagyott az az óvatosság, a mely szükséges minden állami kiadás megállapításánál, megszűnt az a rigorozitás, a melyre minden államban, de leginkább Magyarországon