Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-453

168 U53. országos ülés 190í Julius 2-án, szombaton. két oka van. Az egyik ok, a mi 48 előtti közállapotainkon alapszik, a másik pedig a képviselőház házszabályain és az annak alapján kifejlődött gyakorlaton. 48 előtt — a mint tudjuk — az ország tulajdonképeni szükségletei a parlament megszavazása alá nem tartozó királyi jövedelmekből, mint például a koronajavak, a jövedékek, a jura regalia, a harminczad stb.-ből fedeztettek; egy másik részét a törvényhatóságok és a községek a házi adóból fedeztek, viszont egy harmadik részét a nemzeti kiadásoknak a felekezetek és a társadalom önkéntes adományai hozták össze. Az országgyűlés által megszavazott adó pusztán az úgynevezett hadi adó, rendkívüli adó, subsidium, contributum vagy dica volt, a mely az ország rendelkezése alól kivont hadseregre fordíttatott, Akkor csakugyan állt az, hogy az országgyűlés által megszavazott adó nem a nemzetnek, hanem a kormánynak, helyesebben a királynak lett megszavazva. És épen ezért, valahányszor az országgyűlésen adót kért a király magának megszavaztatni, nagyon természetesen mindig felvettetett a bizalmi kérdés, mindig felvettettek a sérelmek, a melyekben folytonosan bővelkedtünk, és az országgyűlés nagyon természetesen az adó megszavazását arra használta fel, hogy sérelmeinek orvoslását sürgesse, esetleg talán azt el is érje, a mi bizony a legritkább esetben sikerült. Példaképen hivatkozom az 1764-iki országgyűlésre, a midőn Mária Terézia az addig 3.200,000 frtot tevő hadiadót egy millió forinttal felemeltetni kívánta. Az alsóház hónapokig tartó erős viták után az 54-ik ülésen egyezett bele abba, hogy a hadiadó 700.000 forinttal felemeltessék és akkor is csak azért, mert megijedt a főrendiház azon üzenetétől, hogy ne makacskodjanak a Rendek tovább, mert a királynő ugy talál tenni, mint a hogy 1723-ban tettek, hogy biztosokat küld az országgyűlésre, a kik azután majd nem kérni, hanem parancsolni fognak. Gabányi Miklós: A miniszter urak sztrájkolnak! Ugy látom! Most már a horvát miniszter ur sem jött el. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Bizony Ákos: Tehát, t. képviselőház, a mint mondani szerencsém volt, 1764-ben az 54-ik ülésen lett a kért adóemelés részben megszavazva. Pedig akkor a Karok és Rendek, a kik az országgyűlésen képviselve voltak, nem is vettek részt az adófizetésben, rájuk nézve tehát az közönyös volt, mert hiszen az adó csak a misera plebs contribuens-re nehezedett. Nagyon természetes, t. ház, hogy a midőn nem 3—4 millió forintról, hanem 1200 millió koronáról van szó. és a midőn a képviselőház az adózó közönséget képviseli, ez a régi gyakorlat átszármazott az ujabb időbe is és a költségvetés megszavazása most is hosszabb időt vesz igénybe és nagyobb vitát idéz fel. A házszabályok pedig, nézetem szerint, azért okozzák a bizalmi kérdésnek ez alkalommal való felvetését és a költségvetési vita elhúzódását, mivel nem gondoskodnak más megfelelő alkalomról, a hol az ellenzék a bizalmi kérdést felvethesse és a kormány politikáját tüzetes megbeszélés tárgyává tehesse. A házszabályok szerint fel lehet szólalni napirend előtt. Igen, de ennek megengedése az elnöktől, esetleg a ház többségétől függ és ha megadatik is az engedély, csak az szólalhat fel, a ki napirend előtti felszólalásra jelentkezett, határozat pedig nem is hozható. Ez természetesen nem megfelelő mód és alkalom. Itt van az interpellácziő megtételének lehetősége. Igen ám, de az interpelláczióra a miniszter urnak igen gyakran nem is felelnek, és ha felelnek is, válaszukat a többség mindig tudomásul veszi, az soha tárgyalásra ki nem tűzetik, tehát ismét csak annak az egy interpelláló képviselőnek van módjában a kérdéshez hozzászólani, tüzetesebb tárgyalás azonban itt ki nem fejlődhetik. Épen igy vagyunk az indítványokkal is: azoknak napirendre tűzését a többség rendesen megtagadja. Hátra volna a kormányprogramul. Csakhogy a kormány nem minden hónapban változik. Igaz, hogy a legutóbbi időben meglehetősen sok kormányváltozás volt, de megtörténhetik, hogy 10—15 esztendeig is ugyanaz a kormány áll az ügyek élén, tehát addig nem várhat az ellenzék a közügyek megbeszélésével, a míg egy ujabb kormány következik. Különben még ez a mód sem alapszik házszabályokon, mert hiszen pl. gr. Khuen-Héderváry és a mostani kormányelnök, gróf Tisza István, kormányprogrammja felett azon a czimen vitatkoztunk, hogy: »a további teendők iránti intézkedés^ ős beszéltünk addig, a mig a kormány ezt meg nem unta és más napirendet nem indítványozott. A mai házszabályok tehát egyáltalában nem nyújtanak módot arra, hogy a bizalmi kérdés feivettessék és a kormány általános tevékenysége beható bírálat tárgyává tétessék. Innen származik azután, hogy e kérdés a nézetem szerint legalkalmatlanabb időben, épen a költségvetés tárgyalása alkalmával szokott fejvettetni és ez máskép nem is történhetik. Épen ezért meg vagyok győződve arról, hogy mindaddig, a mig házszabályaink megfelelőleg át nem alakittatnak, ezen mizérián segiteni nem lehet. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Az lévén tehát a mi parlamenti szokásunk, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával vettetik fel a bizalmi kérdés, nagyon természetes, hogy én sem tehetek egyebet, mint hogy — a kormány iránt politikai bizalommal nem viseltetvén — a költségvetést el nem fogadom. (Elénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Annak a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, az az állandó gyakorlata, hogy a 67-es alaphoz, vagyis a mostani közjogi alaphoz ragaszkodó, annak fentartása érdekében működő egyetlen kormány iránt sem viseltetik politikai