Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-453
453. országos ülés 1904 Julius 2-án, szombaton. 1C9 bizalommal, tebát egynek sem szavazza meg a költségvetést. Eddig más kifejezéssel szoktunk e tekintetben élni, a melyet azonban nem tartok helyesnek, nevezetesen eddig rendszerint azt mondtuk, hogy: »a 67-es alapon álló kormánya. Meg fogom indokolni, hogy miért nem tartom ezt helyesnek. (Ralijuk!) Komjáthy Béla t. barátom a jelenlegi vitát bevezető beszédében már felemiitette azt, hogy a függetlenségi pártról azt szokták mondani, hogy az nem kormányképes. Hogy a függetlenségi pártról a nemzet meglehetősen széles rétegeiben ez a nézet van elterjedve, annak — nézetem szerint — részben legalább maga a függetlenségi párt is az oka. És pedig azért, mert mindig azt hangsúlyozza, hogy a közjogi alapon kivül áll. Azt hiszem, hogy igen t. elvtársaim nem fogják tőlem rossz néven venni, ha az övéktői talán némileg eltérő nézetemet lehetőleg indokolni igyekszem. Az 1867 : XII. törvényczikk közjogunkat egészen uj alapra fektette. Azelőtt Magyarország és Ausztria közt csupán csak peiszonális unió volt, a mely a századok folyamán nagyon természetesen hozott létre közösen érdeklő ügyeket, de közösügyeket a magyar közjog 1867-ig nem ismert. Egj általában nincs szándékomban most ennek a léteinek bővebb bizonyításába bocsátkozni. Megtettem már ezt én is és megtették elvtársaim közül számosan sokkal nagyobb tudással és sokkal nagyobb ékesszólással, mint a mire én képes volnék; csak azt az egyet vagyok bátor megjegyezni, hogy az 1723. évi I. és II. t.-czikket, a helytelenül úgynevezett pragmatika szankcziót hitelesen magyarázó 1791 : X. t.-cz. világosan kimondja, hogy Magyarország teljesen szabad, független állam, (ügy vau! a szélsőbaloldalon.) a mely semmi más országnak vagy nemzetnek alávetve nincs, hanem minden ügyét önállóan intézi. Kétségtelen tehát, hogy az 1723. évi I., II, t.-cz. csakis perszonáluniót teremtett köztünk és ő Felsége örökös tartományai között, de semmiféle szorosabb kapcsolatot nem. (Ugy vem! a szeísőbaloldalon.) Az 1867 : XII. t.-cz. tehát egy lényeges és nézetem szerint végzetes visszaesést jelent a mi közjogi helyzetünkben. Azt azonban nem lehet kétségbevonni, hogy ez a törvényczikk törvényesen megalakult országgyűlésen törvényes formák közt alkottatott meg, tehát mindaddig, a mig ugyanazon módon megváltoztatva nincsen, mindenki által respektálandó és igy senki sem mondhatja, a ki alkotmányos alapon áll, hogy ő ezt az alapot el nem ismeri. A függetlenségi és 48-as párt nem forradalmi párt. Világosan kijelentette programmjában és tagjainak felszólalásaiban, hogy elveit csakis alkotmányos utón és alkotmányos eszközökkel kívánja megvalósítani, a miből nagyon természetesen következik az, hogy minden erejét fel kell használnia arra, hogy az 1867: XII. t.-czikket KÉPVH. UAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. megváltoztassa, eltöröltesse, de addig, a mig ez fennáll, azt mondani, hogy mi nem ezen az alapon, hanem azon kivül állunk, nézetem szerint nem lehet. És hogy a függetlenségi és 48-as párt csakugyan lényegileg ugyanezen a nézeten van, habár annak nyílt szavakkal kifejezést nem is adott, világosan mutatja a legközelebb lezajlott nagy katonai vita, a mely alkalommal a hadsereg magyar részében a magyar nyelvnek érvényesülését az 1867: XII. törvényczikk 11. §-a alapján szorgalmazta. Minket tehát a képviselőház többi tagjaitól — ide nem értve természetesen a Szederkényi Nándor képviselőtársunk elnöklete alatt lévő pártot — a többi pártoktól, mondom, nem az választ el, hogy ők közjogi alapon, mi pedig azon kivül állunk, hanem az, hogy ők a jelenlegi közjogi alapot jónak tartják, annak alapján kívánják az országot boldogítani, mi pedig ugy vagyunk meggyőződve, hogy ezt ezen az alapon elérni nem lehet és épen ezért annak megváltoztatását és Magyarország régi önállóságának, függetlenségének visszaállítását kívánjuk és óhajtjuk. (Helyeslés a szélsobaloldidon.) De vájjon lehetsóges-e ez, t. képviselőház? Vájjon a mi programmunk csakugyan megvalósitható-e és nem vagyunk-e mi csakugyan kormányképtelenek azért, mert megvalósíthatatlan programmot fogadtunk el és annak alapján állunk ? Sokan azt mondják, hogy a függetlenségi pártnak j>rograrnmjai, elvei nagyon szépek, ideálisak, meg nem valósitható ábrándok, sokkal czélszerűbb tehát beérni azzal, a mi a 67-es alapon elérhető és igy kísérelni meg az országot nemzeti irányban előbbre vinni. Én épen ellenkező véleményben vagyok. Én azt tartom, hogy nem mi vagyunk az idealisták, hanem idealisták voltak azok, a kik 1867-ben a mai közjogi alapot megalkották és idealisták azok, a kik azt hiszik, hogy ezen az alapon Magyarországot boldogítani lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Egy izben már volt szerencsém kifejteni, hogy melyek voltak azok a feltevések, melyekből az 1867: XII. t.-cz, megalkotói kiindultak. Nem szándékozom azokat ismételni, hivatkozom akkor megtartott beszédemre és csak annak konklúzióját, eredményét mondom el, hogy t. í. azok a feltevések, a melyekből az 1867. évi XII. t.-cz. megalkotói kiindultak, nem teljesedtek, azoknak épen ellenkezője teljesedett. A miniszterelnök urmárczius 18-án tartott beszédében némileg elismerte ezen állításaimnak valódiságát, midőn a következőket mondja: »Jgaz, 1867-ben örömmámorban úszott a nemzet. Altalános volt a meggyőződés, hogy egy millennium következik, a hol általános testvériségben, örömben, összhangban olvadt fel minden korábbi ellentét. Persze ennek a nagyon nemes, nagyon lelkes, nagyon szép ideálizmusnak a túlzásaiból ki kellett ábrándulni. Sem Ausztria népeivel 22