Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-452

452. országos ülés 190b Julius l-én

} pénteken. 161 való tehát, t. képviselőház, hogy az igen t. miniszterelnök urnak egyik — hogy ugy mondjam — mentő oka, a melylyel a 4. §. dispoziczióinak félretételét czélozza, meg nem állhat. A másik exkuzálási ok, a melyet a t. miniszterelnök ur felhoz, az, hogy a világ nem várt reánk, a világ azalatt, a mig obstrukczió volt Ausztriában és obstrukczió volt Magyarországon, a maga elefánt-lépésével rátaposott azokra, a kik elég könnyelműek, vagy meggondolatlanok voltak, hogy útjában keresztbefeküdtek. Elsősorban azt kérdezem, t. ház, vájjon ki feküdt a világ forgásának útjában keresztbe? Azt hiszem, az ellenzék nem, mert hiszen az ellenzék mindig sürgette és követelte, hogy a kormány terjeszsze elő az autonóm vámtarifát. Követelte az ellenzék, hogy meglepetésekkel elő ne álljanak, hogy legyen autonóm vámtarifánk, ós hogy legyen módja a törvényhozásnak azt alapos bírálat tárgyává tenni. Ha tehát valaki megérdemli, hogy az a világ a maga elefántlépéseivel rajta keresztülhatoljon, akkor nem az ellenzék, hanem igenis a kormány érdemli meg azt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Mert hisz a kormány volt elég könnyelmű arra, hogy ezen autonóm vámtarifát minde/ideig elő nem terjesztette, (Ugy van! a szelsobaloldalon.) Téved az igen t. miniszterelnök ur abban is, mikor azt mondja, hogy az az indok az, hogy ma máskép interpretálják az 1899 : XXX. törvényczikket, mert hiszen a gazdasági viszonyok azóta megváltoztak. Bocsánatot kérek, a gazdasági viszonyok egyáltalán nem változtak meg. (Ugy van! a szelsobaloldalon.) Ugyanaz az indok, a mely indokul szolgált arra nézve, hogy az 1899 .' XXX. törvényczikk megalkottassék, ugyanaz az indok most Í3 fenforog. Valamint 1899-ben azért alkották a XXX. törvényczikket, mert nem sikerült Ausztriában a vám- és kereskedelmi szövetséget alkotmányos formák között megkötni, ugy ugyanez az állapot most is megvan, sőt bizonyára tudja és elismeri mindenki, hogy ez az állapot megváltozni nem fog. (Egy hang a szelsobaloldalon: Maga a miniszter mondotta !) Mert hiszen sokkal mélyebben fekvők azok az akadályok, a melyek annak meggátlását, a vámszövetségnek létrejöttét akadályozzák; és, t. képviselőház, most sem lehet arra számítani, hogy ezen akadályok el fognak múlni. (Ugy van! Ugy van! a szelsobaloldalon.) A harmadik indok, a mit a t. miniszterelnök ur felhoz, az, hogy neki van autonóm vámtarifája, tehát ő autonóm vámtarifa alapján tárgyal, és így egyáltalában nem mondható az, hogy akkor, a mikor ő a külfölddel a tárgyalásokat megkezdte, neki autonóm vámtarifája nincsen. Erre nézve már utaltam, t. képviselőház, arra, hogy az a törvény, az a 4. § azt mondja, hogy a régi autonóm vámtarifa — a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. mely természetesen megszűnt, mivel a vámszövetség megszűnt, uj autonóm vámtarifával helyettesítendő, vagyis törvényhozási utón elfogadott vámtarifával. Az a tervezet, a melyet a kormány megalkotott, a mely talán ugyanaz, mint a régi, közös autonóm vámtarifa, — ámbár ennél a kérdésnél ez lényegtelen, akármilyen az a közös autonóm vámtarifa, az nem szolgálhat annak a megvalósítására, a mit a 4. § előir, nevezetesen, hogy uj, autonóm vámtarifával helyettesítendő. (Ugy van! Ugy van! a szelsobaloldalon,) Nyilvánvaló és az igen t. miniszterelnök ur maga is beismeri, — habár természetesen magasabb állami rezónnak követelményeivel védekezve — hogy kénytelen a külfölddel szerződni. Erre azonban azt lehet ellenvetni, hogy méltóztassék szerződni, azért nem kell a törvényt megsérteni, tessék az autonóm vámtarifát most előterjeszteni, (Ugy van! Ugy van! a szelsobaloldalon.) az ellenzék bizonyára nagyon szívesen le fogja azt tárgyalni, és akkor meglesz a kormánynak a módja, hogy Magyarország mint önálló állam a külfölddel szerződhessék és a tárgyalások megkezdessenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Egy hanga szelsobaloldalon: Máskép nem is szabad, eljárni!) Csodálatos, t. képviselőház, hogy ennek daczára az igen t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy nem engedi a szabadelvű pártot, mely a közös vámterületnek a hive, azon kelepczébe jutni, hogy olyan helyzet teremtessék részére, a melyből azután más kivezető ut ne legyen, mint az, hogy kénytelen lesz az önálló vámterületre átlépni. Szomorú dolog az, mikor kelepczének tartják azt, hogyha a nemzetnek gazdasági létét az önálló vámterület szerint kellene berendeznie. (Ugy van! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Azonban, t. képviselőház, ha ez kelepcze, méltán kérdezhetjük ezekről a padokról, hogy vájjon a kormánynak és a többségnek ki csinálta ezt a kelepczét? Hiszen nem az ellenzék csinálta, a többség csinálta maga-magának, mikor az 1899. évi XXX. törvényczikket megalkotta, (Ugy van! a szelsobaloldalon,) a midőn tehát maga provideált arra, hogy azon esetben, ha 1903. évig sem sikerül a vám- és kereskedelmi szövetség, akkor előáll az önálló vámterület állapota; tehát azt mondani, hogy az ellenzék kelepczét állit a kormánynak, ez olyan vád, a melynek nemcsak alapja, de egyáltalában még plauzibilitása sincs. (Ugy van! Ugy van! a szelsobaloldalon.) De, t. képviselőház, arra a kérdésre, hogy vájjon mi lesz a külföldi szerződésekkel akkor, ha a kereskedelmi és vámszövetség Ausztriával létre nem jön, vagyis ha az a klauzula, hogy a külfölddel való kereskedelmi szerződések csak akkor érvényesek, ha a kereskedelmi és vámszövetség, illetőleg a kiegyezési kérdések egész komplexuma a mi állitásunk és óhajtásunk szerint Ausztriával alkotmányos formák között