Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-452

4-52. országos ülés 19L nyék között biztosítani kell. A jóllakott gyomor lusta és a megszokott, bár silány megélhetést is félti. Ellenben az éhes ember könnyen hallgat a bujtogatok szavára, nemzetiségi vagy anarchista izgatók tanaira. Hamar verődik össze nyugtalan elemmé, vagy pedig kivándorol. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Költségvetésünknek minden tétele azt mutatja, hogy valamennyi miniszterünk szeme előtt lebegett az a tétel, hogy azt a keveset, a mit ujabb alkotásokra adhatott, e szempontból használja fel. A szocziálpolitikai megokolás előtérbe lép, de mindenütt csak bomeopatikus adagokra találunk, pedig elérkezett már az az idő — és ezért magam is osztom minden előbbeni szónok erre vonatkozó nézetét — a kisbirtokot védő adóreformra, vagy a készfizetések mielőbbi felvételére, avagy az egyetlen mentsvárunkat képező földbirtok tehermentesítésére oly módon, a mint azt most a porosz minisztérium kezdeményezte. (Halljuk! Halljuk!) Vajha követhetnők immár azt a helyes rendszabályt, hogy vidéki városainknak is juttassunk valamit, ekként alakítva meg a munkaképes gőczpontokat. (Helyeslés.) Ez az irányzat tette oly nagygyá a németországi városokat, még pedig oly óriási mértékben nagygyá, hogy például Bréma egymaga 45 millió márkát ajánlott fel csatornaépítésre. Igaz, hogy e városok forgalma óriási nagy, Hamburg városának majdnem kétszerakkora az áruforgalma, mint a milyen értéket képvisel Ausztria és Magyarország külkereskedelme. Mindez azonban még csak ábránd, de a vidék, a melyben nemzetünk élő fája gyökerezik, tovább el nem hanyagolható. (Ugy van!) Ilyen nagyobbszabásu segélyezést csak egyet találok és ez a törvényhatóságok tehermentesítése a törzsrészvények beváltása utján. (Halljuk! Halljuk!) Irodalmi téren magam is sokszor rosszalíottam a helyi érdekű vasutak alapításánál elkövetett hibákat, de elismertem mindig a gondolat nagyszerűségét, a mely a vállalkozási kedvet felélesztette és a külföldi tőkét beözönlésre bírta. Mi tagadás benne, a törzsrészvények ismert beszerzési módja semmi más, mint a hatalmas eszméket pártoló^ Baross Gábortól kierőszakolt nemzeti kölcsön. És most ugyanolyan zseniális módon kereskedelemügyi miniszterünk a törzsrészvények visszafizetését arra akarja felhasználni, hogy ezzel közúti hálózatunkat kiegészítse. Egészen indokolatlannak tartom'' tehát a helyi érdekeltségektől kisajtolt feljajdulást azon vármegyék részéről, a melyek jelenleg nem részesednek a visszaváltás előnyében; azok a vármegyék pedig, a melyek részint szerencsés fekvésük következtében immár közúti hálózatukat, habár áldozatok árán, a viczinális vasutakkal együtt megépítették, vigasztalják magukat annak tudatában, hogy közforgalmi viszonyaik helyes rendezéséből a múltban is már nagyon sok közvetett hasznot Julius 1-én, pénteken. 155 húztak és hogy ez a haszon a közel jövőben csengő pénzben lesz megszámlálható, miután a motorkocsik alkalmazásával a törzsrészvények kamatozása is biztosítva van. Ez nyugtathatja meg azokat is, a kik a törzsrészvények visszaváltására felvett 14 millió koronában mást nem látnak, mint az államnak egy uj megterheltetósét, mert a miként emiitettem, a motorkocsik helyes alkalmazásával immár a törzsrészvények mielőbbi kamatozását biztosítja. (Ugy van!) Örömmel üdvözlöm tehát a kereskedelemügyi miniszter urnak ezt a valóban zseniális eszméjét és engedje meg a t. ház, hogy örömmel üdvözöljem azon határozott rendelkezését is, a mely a helyi érdekű vasutak összességének biztosítja a motoros kocsik megszerzését. De mikor ezt teszem, nem mellőzhetem hallgatással azokat a nagy eredményeket, a miket az arad-csanádi vasutak ezen a téren a társadalom segélyezésével keresztülvittek. (Helyeslés a jobboldalon.) Kötelességem róluk itt megemlékezni és azt hiszem, hogy ezért nekik mindnyájan csak elismerésünkkel adózunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után önkéntelenül is e vasutakra terelődik figyelmünk, de ez magában is oly óriási nagy kérdés, hogy ezzel rövidesen foglalkozni nem lehet és nem szabad, minthogy államháztartásunk ma még csak a mindennapi szükséglet fedezéséről gondoskodhatik. Siükesen kell mérnünk, okuljunk tehát a multakon és igyekezzünk a rendelkezésre álló összeget igazán nemzeti vagyonunk gyarapítására fordítani. (Helyeslés.) Ezért ujabb eszmék felvetése helyett engedje meg nekem a t. ház, hogy én csak am.a gyakorlati kérdéssel foglalkozzam, hogy miként lehetne ezt az összeget helyesen felhasználni? (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Szükségtelen talán mondanom, hogy valóban örvendetes, hogy végre-valahára a székely vasat építésével székely testvéreinket közelebb kapcsoljuk magunkhoz. Bár évtizedekkel ezelőtt teljesültek volna erre vonatkozó vágyaink! Minthogy azonban én ezt a munkálatot nem egy egyszerű vasútépítésnek tekintem, hanem egy segélymüveletnek, jobban mondva: nemzeti tartozásunk lerovásának, oly segélymüveletnek tehát, a mely ma már csak a mentő szalmaszál nyújtása, azt szeretném, hogy ebben a kérdésben még fokozottabb mértékben alkalmazzuk az imént hangoztatott elvet, hogy drága, mert kölcsönnel szerzett filléreinket az utolsóig székely testvéreink felsegélyezésére fordítsuk. (Helyeslés.) Ezért kérem kormányunkat, hogy ennek a vasútnak építését vegye ki a közönséges vasútépítések keretéből és ne adja azt át egy nagy vállalatnak, hanem adja oda apróbb részletekben az ott található kisebb vállalkozóknak. (Helyeslés jobbfelöl.) A nagy vállalat sohasem törődik a helyi viszonyokkal, a környékkel és a lakosság érdekeivel. Idegenből hozza az anyagot és a munkaerőt, a hol azt olcsóbbnak vagy megfelelőbbnek találja. Már pedig a székely embe%o*