Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-452

154 k52. országos ülés 190b Julius 1-én, pénteken. Németország. Kivitt áruinknak több mint 70%-kát Ausztria veszi meg 900 millió értékben. Németországra csak 12°/o jut, 140 millió korona értékben. De kérdem én, mi lesz, ha bármi okból hamarosan bezárulnának előttünk ezen piaczok avagy megközelítésüket megnehezítenék ? Retorzió, vagy jobban mondva: a megtorló intézkedések még egyáltalában nem gyógyítanák meg helyzetünket. Ezzel szemben védekeznünk kell már csak azért is, hogy az alkuban szavunk súlyát megnöveljük és elhatározásunkat teljesen függetlenné tegyük. (Helyeslés a jobboldalon.) A védekezés, t. ház, csak ujabb piaczok feltárásában, vagy közlekedési viszonyaink megkönnyítésében található meg. Utakat kell találnunk, hogy akadálytalanul érhessük el a külföldi piaczokat és áruczikkeink versenyképességét a szállítás olcsóbbá tételével kell növelnünk. (Igaz! Uqy van! a jobbóldalon.) Sajátlagos viszonyaink közepette mind a kettőt vizi utaink fejlesztésével érhetnó'k e). Pl. a Dunán az 1857-ben Parisban létrejött nemzetközi szerződés védelme alatt akadálytalanul juthatunk el Németországba, a mely országban ép most van a legnagyobb mozgalom a vizi utak fejlesztése körül. És hogy ha a Majnát a Dunával összekötő Lajos-csatorna kiszélesittetik, a mi csuk idők kérdése, akkor a legolcsóbb és legjobb utón juthatunk el Németországnak, jobban mondva Európának leghatalmasabb gabonapiaczába, Manheimba. A másik utunk Fiúmén át vezet Olaszországba, Dél-Francziaországba és a hol leginkább kell kereskedelmet keresnünk : Levantéba. Ugron Gábor: Tripoliszba. Dobiecki Sándor: És tényleg statisztikánk adatai szerint gyáaioltalanságunk daczára is ép ebben az irányban fejlődik külkereskedelmünk. Mint emlitém, az 1200 milliós kivitelből 900 millió jut Ausztriára, 140 millió Németországra. A többi országok fejlődésében kereskedelmünk a következő tételeket mutatja: Az Olaszországba irányított kivitelünk értéke az 1891—1901. időközben, tehát 10 éves időszakban 1"14 százalókról, vagyis 12 millió korona értékről 2'46 százalékra, vagyis 31 millió koronára emelkedett. Ugyanezen tízéves időszakban a más országokba irányított kereskedelmünk 4'54 százalék, vagyis 49 millió koronáról 7'64 százalékra, vagyis 96 millió koronára emelkedett. A Francziaországba irányított kivitelünk az 1896—1901. ötéves időszakban 2"07 százalékról, vagyis 22 millióról 2'27 százalékra, vagyis 28 millióra emelkedett- A Nagy-Brittániába irányított kivitelünk ugyancsak az ötéves időszakban 1'93 százalékról, vagyis 20 millióról 1'91 százalékra, vagyis 24 millióra emelkedett. Kiviteli törekvéseink a Keleten is tért hóditanak. A kereskedelmi társaság az utóbbi négy év alatt 7.800.000-ről 12 millióra növelte az eladott áruk értékét. Yégül Bosznia és Herczegovinába irányított kivitelünk értéke az 1891 — 1901. évi 10 éves időszakban 085

0

/

0-ról, 9 millió koronáról 1'87%-ra, az az 23 millió koronára emelkedett. Különösen ez utóbbi országban kellett volna kereskedelmünknek annak idején tért hódítania. Ezt most már nehezen pótolhatjuk, de ha a vukovár—samáczi csatornát megépítjük és a samácz - doboji vasút elkészül, kellő előrelátás mellett ugy ebben az országban, mint a Balkán-államok kereskedelmében vezető szerepet játszhatnánk. De, t. ház, nem elegendő a külső államokkal való összeköttetéseink istápolása. Nekünk előbb-utóbb el kell viselnünk esetleg az osztrák vasutakon mértéken felül emelkedő díjtételek terhét is, és ezzel szemben csak azzal enyhíthetjük kereskedelmünk viszonyait, hogyha bent, Magyarország határain belül biztosítjuk áruczikkeinknek az olcsó szállítást. És mi tagadás, a magyar talajban honosodott iparok nagy része megköveteli az olcsó szállítást, mint a papír, a vas, és a többi iparczikkeink. De így van ez nyers-terményeinkkel is, mint pl. a burgonya, a répa, a takarmány-félék szállításánál, sőt a műtrágyának az elvitelénél is, sőt miként tudjuk, még fürészelt áruinknak is óriási nagy díjkedvezményeket nyújtunk. Mindezek következtében nekünk a közúti és vasúti hálózatunk fejlesztésével kapcsolatban vizi utaink fejlesztésére is rá kell térnünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért kár, hogy még ma nem tárgyalunk sem a Duna—Tisza-csatorna összeköttetése, sem a vukovár—samáczi ós az ennek folytatását képező samácz—károlyvárosi csatorna költségeiről, sem pedig a helyi érdekű vasutak fejlesztésére nyújtandó kedvezményekről. T. ház! Nem akarok türelmükkel e tekintetben visszaélni, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) de rá kellett utalnom arra a sajnos körülményre, hogy még e kiválóan szakemberekből álló kormányunknak sem volt hatalma arra, hogy ezt a fontos kérdést már megoldhatta volna. Pedig a szomszédos Ausztria óriási erőfeszítéseket tesz, hogy második vasutját megépítse, és így teremtse meg a második utat a tengerhez és mi nem birunk arra a magaslatra emelkedni, hogy Fiume olcsó megközelítését biztosíthatnék. Hasztalan volt a közgazdasági társulatok szorgalmazása, hasztalan legkiválóbb szakegyesületünknek, a magyar mérnök- és építész-egyesületnek igazán meggyőző bizonyítékai, pedig ránk nézve immár a perczek is éveket számítanak. De minthogy jeleztem, hogy nem a kormányon lévő férfiak kezdeményező képessége fogyatékosságának tulajdonítom mind e hátrányokat, én is követem kormányunk eljárását és csak a mindennapi szükségletre vonatkozólag teszem meg rövid észrevételeimet. (Halljuk!) T. ház! Tény az, hogy államháztartásunk jelenleg csak a mindennapi kenyér megszerzéséről gondoskodhatik, de ezt minden körűimé-