Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-452

i-52. országos ülés Í90k Julius 1-én, pénteken. 153 hogy milyen nagyobbszabásu, mélyreható és poshadt közgazdasági viszonyainkat átalakitó irányzatot , kivan kormányunk a lövőben követni. Őszintén beismerem, hogy a jelen törvényjavaslat, valamint a közelmúltban elfogadott beruházási javaslat tételei ebből a magasabb nézőpontból tekintve, nem megfelelők. De tudom azt is, hogy a közelmúltnak viharos eseményei a nagyobbszabásu tervezésekre szükséges előfeltételeket megrontották. Hiszen már-már állami hitelünk, az állami rend megbízhatóságába vetett bizalom is megingott. (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur alelnök foglalja el.) Tudom továbbá azt, hogy nem az államférfiak kezdeményező képességének fogyatékosságában rejlik javaslataik összezsugorodásának oka, hanem abban a bölcs mérsékletben, a melyet a valódi államférfiaknak a távolból mindent szebbnek látó és igy a vérmesebben reménykedőkkel szemben gyakorolniuk kell és ezért tartózkodom magam is nagy vágyak emlegetésétől, hanem követvén kormánj^unk eljárását, kizárólag a tényleges viszonyokkal számolva, teszem meg a következőkben megjegyzéseimet. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A végrehajtandó munkákat én két csoportra osztom. Az első csoport a jövő fejlődést biztosító és igy lassúbb menetben végrehajtható nagy munkák csoportja. A második csoport a védekezést czélzó és igy gyorsabban végrehajtandó feladatok nagy tömege. Ismervén a rendelkezésünkre álló erők csekélységét, időszerűtlennek tartanám az előbbiekkel foglalkozni, ellenben a védekezést czélzó munkálatok halasztása már a közel jövőt is veszélyeztethetné. Kénytelen vagyok ezekre rövidesen ráutalni. (Halljuk! Halljuk!) A mi közgazdasági fejlődésünkben tapasztalható elmaradottságnak egyik épen nem kicsinylendő oka abban keresendő, hogy földrajzi fekvésünk következtében mi a művelt Nyugat államaival közvetlenül egy ponton sem érintkezünk. A Nyugat államaival való szabad érintkezésünket az utóbbi évtizedek fejleményei, és sajátságos, hogy épen a vasutak terjedelme akadályozza meg, a mennyiben a s/omszédos Ausztria hatalmas vasúti hálózata mintegy vasgyűrűvel övezi körül hazánkat. Ez a vasgyűrű okvetlenül áttörendő. (Helyedés a jobboldalon.) TJtját és módját kell keresnünk annak, hogy a Nyugat államaival való szabad érintkezésünkben senki minket meg ne akadályozzon, hogy a külállamokkal meglévő vagy megkötendő kereskedelmi összeköttetéseinket semmi földi hatalom meg ne zavarhassa sem tarifális intézkedéseivel, avagy állategészségügyi rendszabályaival, sem pedig bármely néven nevezendő rendelkezéseivel. (Helyeslés jobb felöl.) Ebbeli törekvéseink épen nem támadó jellegűek, legfeljebb védekezés a szomszédos Ausztria társadalmában elhangzott^ különböző támadó irányzatokkal szemben. Állításaim igazolására KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. XXV. KÖTET.I slegendő az 1901-dik évi beruházási javaslat czélzatára utalnom, valamint a díjszabások terén megindított kísérletekre. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy az osztrák parlament egyelőre 567 milliót szavazott meg beruházásokra és ebből a németországi Odera, a muszkaországi Visztula és Dnieszterrel való csitornaösszeköttetés építésének megkezdésére 230 millió korona fordítandó. Ezek a vízi utak kizárólag a Muszkaországból származó termények olcsó szállítására építendők, vagyis a magyarországi termények mellőzhetőségét czélozzák. A vizi ut pedig maga teljesen övezvén hazánkat, egy második elzáró gyűrűt képezne. Gabányi Miklós: Azért kellene nekünk is a 450 milliót nem bronzágyukra fordítani, hanem vizi utak építésére. (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Figyelmeztetem Gabányi képviselő urat, hogy első beszédnek csendben való meghallgatása régi uzuális 'szokása a háznak, (Helyeslés jobb/elől.) Dobiecki Sándor: Az osztrák parlamentben elhangzott, burkoltságuk daczára is elég érthető nyilatkozatok az osztrák hatalmas közvélemény szervezetében élénk visszhangra találtak. Jellemzésül elegendő rámutatnom a különböző érdekcsoportok mozgolódására, nemkülönben a díjtételeknek meghatározott állomásokon való feladáshoz kötöttségének szorgalmazására, mely utóbbi intézkedés, ha a rendelkezési állomás kitüntetésével jön kapcsolatba, épen elegendő arra, hogy a nem tetsző versenyczikkeinket Ausztriából kizárhassa. De, t. ház, nem szeretném, ha félreértenének, és ki kell jelentenem, hogy jelen viszonyaink között és különösen tekintettel az Európában most dívó irányzatra, ón a helyes megoldást nem a gazdasági különválásban keresem. De nyilvánvaló, hogy a mi viszonyainkra is alkalmazható Bismarck elve, hogy a politikai szövetség nem zárja ki a gazdasági ellentéteket, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és — mi tűrés-tagadás — a mi viszonyunk gazdasági szempontból Ausztriával szemben semmi más, mint egy fegyveres béke, melyben tehát azon fájdalmas, mert drága elvet keli követnünk : »Si vis pacem pára bellum«. Erre a védekezésre czéloztam én, s ezért sajnálom, hogy sem a kereskedehmügyi, sem a iöldmivelésügyi költségvetésben, sem a közelmúltban letárgyalt beruházási javaslatban nem találok erre nézve irányadó tételeket, a menynyiben pl. a vizi utak továbbfejlesztéséről még mindig hallgatunk. Pedig a vizi utak volnának azon utak, a melyek részben nemzetközi szerződések védelmében részesülvén, részben pedig használatuk szerződésekkel biztositható lévén, módot nyújtanának épen az emiitett vasgyűrű áttörésére is. (Iaaz! Ugy van! a jobboldalon.) T. ház! Ha áttekintjük körülbelül 1200 milliós külkereskedelmi mérlegünket, elsősorban feltűnik, hogy piaczunk jelenleg Ausztria és 20