Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-452

k-52. országos ülés iQÖí Julius 1-én, pénteken. 151 érteni kezdik az illetékes körök, s a midőn a technika nagy fejlődést mutat nálunk is, a kül­földdel szemben már nem az önálló magyar államot, hanem az osztrák magyar monarchiát állítják oda. Ez nagyon helytelen, t. ház, nem­csak közjogi szempontból, hanem főleg közgazda­sági szempontból is. Eddig ugyanis ezen a téren a kormány abszolúte nem tett mást, mint azt, hogy a feltalálókkal szemben bekasszálta a sza­badalmi dijakat, a melyek a statisztikai kimu­tatás szerint évenkint körülbelül egy milliót tesznek ki, de a feltalálónak találmánya értéké­ről, annak uj voltáról semmiféle garancziát nem nyújt, jogait nem biztositja. Ilyképen kellemes kis jövedelemhez, quasi konyhapénzhez jutott a magyar kormány, a mely a magyar feltalálóval szemben igazságtalan és inpraktikus intézkedé­seket tesz. És msben áll ez ? Ha ma Magyar­országon valaki valamely ipari czélt szolgáló találmányt produkál, de annak értékesítéséhez nincsen anyagi ereje, nagy kínosan, keservesen lefizeti Magyarországon a szabadalmi dijat, ezt a 40—50 koronát valahogy kipréseli abban a reményben, hogy ő olyan dolgot cselekedett — és tényleg cselekedett is, — a melylyel fontos szolgálatot tesz a köznek is és magának is. De. t. ház, nem így áll a dolog, mert ha nem ren­delkezik a szükséges tőkével ahhoz, hogy ezt három hónapon belül a külföldön is biztositsa magának, igy tehát ha az a találmány tényleg egészséges is és gyakorlati haszna is van, mire az a feltaláló, a kinek szabadalma a közjó szem­pontjából sokat érhet, találmányát értékesítvén, — tovább mehetne, már a külföld: Anglia, Erancziaország. Németország stb. annak a haszon­nak javát elszedte. T. ház! Nem akarom ezen kérdés fejtegetésével szives figyelmüket túlságosan igénybevenni; nem akarom az időt kihúzni, erre semmi okom sincs, de tényleg érdemes volna ezzel a kérdéssel fog­lalkozni és részemről eró'stn hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur, a kinek ajkairól tegnap olyan fontos és érdekes kijelentések hangzottak el, ezzel a kérdéssel is foglalkozni fog és hogy rö­vid idő múlva már e téren is komoly eredmé­nyeket fogunk láthatni. Csak azért foglalkozom még egy kevéssé evvel a kérdéssel, hogy erre vonatkozó eszmemenetemet egész röviden le­bonyolítsam. A midőn az a magyar feltaláló itt Magyarországon szabadalmát elnyerte, vájjon nyert-e ezzel valamit a szabadalmi kérdéseknek mostani rendezése mellett, vagy sem? Semmit sem nyert azért, mert hiszen itt még az újdon­ság kérdése sincsen szabályozva. Ha e téren is a köznek előnyére és javára egészségesebb álla­potokat kívánunk teremteni, akkor jó lesz, ha a t. kormány mélyebben nyúl bele ebbe a kér­désbe, mert igen nagy azoknak a száma, a kik Magyarországon ezreket, sőt százezreket, adnak ki ilyen czélokra és igy milliókra megy az a haszon, a melyet a szabadalmi kérdés terén nyer a külföld: Ausztria, Németország és más államok tisztán azért, mert a magyar feltaláló jogos érdekeit az eddigi magyar szabadalmi intézmények megóvni nem tudták. Mit nyer az az ember, a ki Magyarorszá­gon szabadalmat kap ? Magyarországon tudva­levőleg ujdonsági elővizsgálat nincs. Rendkívül sok pénzt költünk más czélokra, a katonaságra és ágyakra stb., de ilyen, az ipar fejlesztésére elsősorban hivatott czélokra nincs pénzünk! Szükséges volna legalább is azt az elsőfokú ujdonsági elővizsgálati rendszert alkalmazni ná­lunk, a mely megvan például Angliában. A helyzetet különben az is lényegesen javí­taná, ha nem bürokratikus módon intéznék az ilyen dolgokat és a szabadalmi jog megadását, a találmány műszaki értékének elbírálását arra hivatott szakemberek végeznék. A bejelentés ipari értékesíthetősége stb. nem jogi képzettség­gel biró alkalmazottak részéről volna eldön­tendő, a kik technikai tekintetben nem tudhat­ják elbírálni valamely szabadalmaztatni kivánt dolog értékét, újdonságát. Hiszen természetes, hogy az olyan ember, a kinek szakmája a jog, nem való oljan helyre, a hol technikai kérdé­sekről van szó, s épen igy építész sem bírálhat meg gépet. Ismétlem, hogy az államnak is érde­kében álló dolog volna az iparfejlesztés szem­pontjából legalább a korlátolt ujdonsági elő­vizsgálat rendszeresítése. Még csak azt akarom hozzáfűzni ezen kér­dés szellőztetéséhez, hogy az unió kérdése tekin­tetében, a mely, ugy látszik, küszöbön van annyira, hogy a t. kormány szükségesnek látta a berlini kongresszuson magát képviseltetni, maradjon meg inkább a mai rendezetlen állapot, odáztas­sék el az unióba való belépés kérdése, ez által legalább a magyar állam szuverenitása is épség­ben, érintetlenül marad. Ezek után áttérek arra a kérdésre, hogy ezzel a milliárdos költségvetéssel szemben állás­foglalásomat egészen röviden kifejezésre juttas­sam. Természetes dolog, hogy ha a 37 éves liberális kormányzatot bírálom, az én szempon­tomból abszolúte nem lehet okom arra, hogy valami nagy bizalommal viseltessem a kormány iránt. A t. liberális kormánynak az egyes tár­czákban való intézkedéseire vonatkozólag majd kitérünk, részemről ki fogom fejteni az egyes kérdéseket, de általánosságban is, mikor a bizal­matlanságot a t. kormánynyal szemben bejelen­tem, bátor vagyok egy rövid határozati javas­latot felolvasni és kérem annak elfogadását. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : Határozati javaslat. Miután a nemzet köz­teherviselési képessége a magánhitelkérdés ren­dezett viszonyaitól függ, és mert a biztosítéki okiratokat főképen azok a mezőgazdák kénytelenek igénybe venni, a kik az olcsó kereskedelmi hitel élvezetétől elzárva a bélyeggel már úgyis ellátott váltó vagy kötvény különös biztosítására jelzálogos fedezetet kény­telenek nyújtani;

Next

/
Oldalképek
Tartalom