Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-452

148 452. országos ülés 1904- Julius 1-én, pénteken. rövid képet kívánok nyújtani arra nézve, hogy mi magyarok e téren is mennyire védszárnyai alatt vagyunk ezen mindenható intézetnek, melytől a hitel Magyarországon függ. Ha azt nézzük, hogy hogyan lehet nálunk Magyarországon a hitelt egészségessé tenni, első kötelesség bepillantani oda, a_ honnan minden hitelnek az ereje kisugárzik. Én az 1902. évi zármérleget bírálom. Tehát: 1902 végén az osztrák-magyar bank tárczájában volt váltó- és értékpapírok mennyisége a következő. Ausztriában Bécscsel együtt 107,000 drb váltó és egyéb lett leszámítolva, a mely az összes kihelyezésnek 56 %-át mutatja és 193 millió összegre rúg. Ezzel szembeállítva a magyar hitel kielégítését, ez több volt darabszámban, t. i, darabszámban 113,000 volt, de megoszlás szerint kevesebb, t. i. 43 % a volt az összes hiteligényeknek az a rész, a mely Magyarországra vonatkozott. Az összegben azonban óriási differeneziát látok: 163 milliót, a melyet magán Magyarországon a magánhitel alapján az osztrák-magyar bank közrebocsátott. Mivel a váltók, mint mondám, nem jelzálogalapon, hanem magánhitel alapján állanak, négyszer fordulnak meg egy esztendőben, figyelembe véve a bank szabályait, tehát ha 40 millió a zárszámadás alapján a differenczia a magyar hiteligények kielégítése körül, akkor itt azt látjuk, hogy 160 millióval kevesebb hitelt élvez Magyarország, mint Ausztria. Mit mutat ez ? Ez, t. ház, azt mutatja, hogy bizony nálunk nincs elég oly hitelt érdemlő papiros, hogy erre az osztrák-magyar bank szabványai szerint hitel adható legyen. Miért nincs? Azért nincs, mert az illető egyesek hitelereje nem épülhetett fel azon az alapon, mint Ausztriában; nincs oly kereskedelmünk, nincs oly iparunk. De mutatja a bank kimutatásainak másik képe is azt, hogy a mi rovásunkra az osztrák ipar és kereskedelem mennyire és milyen könnyen fejlődött és ennek alapján, ennek támogatása révén az ottani hitelkielégités mennyire nőtt. Ausztriának átlagos hiteltétele az előttem lévő statisztika szerint 1803 korona, mig Magyarországé csak 1350. így tehát az osztrák egyes hiteltételeknek, hogy ugy mondjam, hiteltöbblete 449 korona, Éz nagyon száraz dolog lenne, ha nem képezné kiinduló pontját annak, a mit mondani kívánok, t. i., hogy minálunk a kisipar mennyire egyenlő, hogy ugy mondjam, a nullával, a semmivel, szemben az osztrák iparral, S azt akarom még megemlíteni, hogy a beszedésre bemutatott váltók száma az osztrák-magyar bank ausztriai részén 217.000, Magyarországon pedig csak 26.000. T, képviselőház! Ez egy annyira elriasztó példa, ez annyira felfedi száraz ürességét a mi kereskedelmi és ipari hitelhelyzetünknek, hogy ezt tovább illusztrálnom felesleges. Ez mutatja, hogy a hitelkérdést Magyarországon nagyon is sürgős lenne organizálni, helyesebben mondva: reorganizálni, s csak ennek megtörténte után szabadna ilyen óriási költségvetésre fedezetet kérnie a kormánynak. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) T. képviselőház! Milliárdos költségvetéssel állván szemben, természetes, keresem az okokat, akármennyire nem kellemes ezt hallgatni, micsoda úton-módon lehetne mégis megfelelni ezen kötelességnek, mely elől kitérni még sem lehet, mert a vége mégis az exekuczió lesz. Ez a pár rideg és szomorú szám, a melyet bemutattam, világos képet nyújt arra nézve, hogy mi az, ha Magyarországtól kívánunk ekkora áldozatokat és Magyarországot akarjuk paritásba helyezni Ausztriával, a mikor az első pillantásra látjuk, hogy Ausztriának a vagyoni képessége tízszer nagyobb. Ilyen körülmények között, t. képviselőház, gondoskodni kell arról, hogy képesek vagyunk-e megkeresni a formát arra, hogy mily módon lehetne ezeket a bajokat orvosolni. Ha azonban ezzel szembeállítjuk Magyarország jelzálogos adósságát, azt az adósságot, a melyért a magyar földet lekötő adóslevelet a bank Wertheim-kasszájában taríja, azt látjuk, hogy a magyar jelzálogos adósság, a melyet az osztrák bankn yujtott, 258 millió korona, s ezzel szemben Ausztriáé csak 40 millió korona. Ezek a számok azt mutatják, hogy mig Magyarországon 29 millió, addig Ausztriában 479 millió korona a személyi hitel, tehát húszszorta nagyobb, mint Magyarországé, viszont azonban, mikor a garancziát keressük, azt látjuk, hogy mennyire le van kötve a hitelalap és a mig Magyarország 258 millió koronával van megterhelve, Ausztriában 40 millió áll ezzel szemben. Ez, azt mutatja, t. képviselőház, ha ezt magán-pénzügyi szempontból biráljuk, hogy Ausztriában is csak annyi hitelre szorultak az emberek, mint Magyarországon: a különbség csak az, hogy Magyarország ezt a hitelt csak a nehézkes jelzálog lekötése mellett tudja megkapni, mig Ausztria ezt az olcsó, könnyű, likvid bankpapírok utján éri el. Ezzel szemben azt kívánom csak röviden kijelenteni, hogy nem ártana, ha a magyar törvényhozás azzal is foglalkoznék, hogy az osztrák-magyar banknak nyújtott privilégiumoknak és előnyöknek megfelelőleg az osztrák-magyar bank eleget tesz-e azon kötelességének, a melyet ezen privilégiumokkal szemben magára vállalt? Itt röviden csak arra akarok rátérni, hogy ezt másként megbírálni nem lehet, mint hogyha a magyar vidéki viszonyokat mérlegeljük. És miért t. képviselőház ? Mert ez az első forrás, a mely a hitel kérdését kell, hogy megoldja és ezeknek a bankfiókoknak a szervezete az, a melyet a kormánynak nagyon is meg kellene bírálnia. És pedig miért? Az ellenzék azon 37 esztendei küzdelemben, melyet a t. szabadelvű párttal szemben folytatott, rájöhetett arra, hogy direkte, vagy indirekté a társadalmi kérdések minden elágazásába és igy a hitelügybe is a