Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-452

Í52. országos ülés 19üí Julius 1-én, pénteken. 147 oldani nem lehet. Miért? Itt van pl. az állami segélyekkel, dotácziókkal és más hasonló segélyekkel megalkotott kisbirtokosok országos földhitelintézete. Erről beszéltek már a mostani költségvetés keretében is. Nem akarok tehát hosszas lenni, csak azt akarom kijelenteni, hogy alapszabályszerűleg bázis az, hogy már 300 koronás kölcsönöket ad. Ha összpontosítjuk a hitelkérdéseket, illetve ezeknek a megoldását, és látván, hogy Budapesten már 300 koronás kölcsöntó'l kezdve a kisgazda záloglevél utján elégitheti ki hiteligényét, akkor ez megnyugvást nyújthatna,, (Egy hang a jobboldalon: Hát a kamatlábak?)Épen túloldali t. képviselőtársaimnak nem lehet sem dicsérni, sem kritizálni a kamatlábakat, mert ha a kisbirtokosok kamatlábairól Ítélkezünk, azt kell mondanunk,hogy a kölcsön elérése olcsó és könnyű, volna, ugy a mint a szabályzatok mondják és teljesen meg lehetnénk elégedve. A nagyobb birtokosok igényei kielégítésére itt van a földhitelintézet, a melyet még azzal a váddal sem lehet illetni, hogy a részvényesek tátongó zsebei megtöltésére alakult volna, mert hiszen részvényei nincsenek is, hanem alapítási pénzekből alakult. A mint tetszik tudni, a mint a kimutatásokból is látszik és a mint a t. pénzügyminiszter urnak a költségvetést tárgyaló és azt támogató statisztikai kimutatásai mutatják, már 4000 korona kölcsönt ad. Ez szolgálná tehát már a középgazda hiteligényét. Ha tekintetbe veszszük, hogy Budapesten mintegy ötven takarékpénztár és bank van, a mely itt a góczpontban az állam jóvoltát olyképen is élvezi, hogy az államháztartás pénztárfeleslegeit nemcsak a bank kamatvonalában, hanem annál sokkal alább mint betéteket kapja meg, a mi milliókra és milliókra rúg: akkor a magyar gazdaközönség hiteligényeit köteiességszerűJeg ezeknek kellene kielégiteni. Telepítési bankokra Magyarországon egyelőre szükség alig van, azért, mert a kisgazdákra vonatkozólag ott van a kisbirtokosok országos földhitelintézete, a középgazdák részére pedig a földhitelintézet. Most át kívánok térni a t. miniszterelnök urnak a hitelszövetkezetekre vonatkozó előadására. Nagyon természetes dolog, hogy mikor a kisgazda a legsürgősebb hiteligényeit kívánja élvezni, pénzre van szorulva, az bizony nem kísérelheti meg azt, hogy költséges utánjárás és költséges közvetítési dijak előlegezése után jusson csak abba a reményteljes helyzetbe, hogy majd öt, hat, nyolcz hónap múlva megkapja a kölcsönét. Természetes, hogy ha a vidéki hitelviszonyok szövetkezeti kérdés-t kell tárgyalnunk, akkor azt kell mondanunk, hogy a hitelszövetkezetek nem csinálhatnak nagyobb hitelműveleteket. Ha valaki azt hiszi, hogy a takarékpénztári hitelkérdésekre nézve lesz olyan ember, vagy olyan hatalmas kormány, mely össze tudja egyeztetni a vidéki szövetkezetek érdekét a takarékpénztárakéval, vagy egyáltalában a takarékpénztári kérdéseket oly összhangba tudja hozni, óriási tévedésben van. Nagyobb konkurrencziát és nagyobb kenyéririgységet, mint ezen téren tapasztalunk, semmiféle bráns sem tud felmutatni. Hiszen csodálatos dolog Magyarországon az, hogy például egy intézet, mely túl van tömve milliókkal, egy másik intézetnek a legjobb papírjaira sem ad előleget; ezt nem teszi, hanem inkább hagyja a felhalmozott pénzt olcsóbb kamatláb mellett, mint a mit ő fizet a betevőinek, a budapesti takarékpénztáraknál hevertetni, a honnan ezt a pénzt a hitelkereső közönségnek, a kisgazdáknak olcsó és gyors hitel nyújtására semmiféle hatalom kivonni nem képes; mert itt a központban az ilyen konkurrens üzletek nem a magyar közérdeket támogatják, hanem támogatják azokat a tőzsdei üzleteket csináló egyéneket, a kik a kisgazdáknak és a középosztálynak vagyoni viszonyaival abszolúte nem törődnek. Itt tehát kinek másnak a kötelessége ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, mint a törvényhozásnak? (Halljuk! balfelöl.) T. képviselőház! A hitelkérdés hozzáférhetőségéről is beszélt tegnap a miniszterelnök ur. A ki jelzálogkölcsönöket csinált Magyarországon, az tudja, hogy ehhez bizony igen hosszú idő kell. Rendkívüli akadékoskodásokat kell leküzdeni, míg végrevalahára nagykeservesen az az illető gazda meg tudja kapni a hitelt akkor, ha közbeesőleg egy másik intézet, vagy magánosok, kik a sápot alaposan lehúzzák, egy carta biancát adnak az első helyre jelzálogot nyújtó intézetnek. Ez nem segélye a közönségnek, mert ez nem nyújt akkora előnyt a hitelkeresőnek, a mekkorát a maga károsítása nélkül nyújthatna.. De a kormány részéről azt a jóakaratot várhatjuk ezen a téren, mert módja van belenyúlni a dologb által, hogy az ellenőrzést fentartotta és garantirozta magának, tehát hasson oda, hogy ezen kölcsönök könnyen hozzáférhetők és gyorsan lebonyolíthatók legyenek. Rátérek röviden még egy intézet működésére, melytől elsősorban kellene elvárni, hogy a magyar érdekeket abban a szellemben támogassa — nem akarom azt mondani, hogy jóakaratából kifolyólag, hanem kötelességszerűleg, — a melyet tőle a magyar nemzet elvár. Ez az a forrás, mely egyúttal gyűjtő csatornája a magyar közgazdasági élet összes hitelének. Könnyű azt mondani, hogy Magyarországon minden annyira kézen fekvő, oly közel van, hiszen itt van még az osztrák magyar bank is, ott csak olcsó hitelt lehet kapni. Mikor eddig és ezentúl a direkt jelzálogkölcsönről beszéltem a magánhitelek kérdésénél, utána kell tennem a mi ezzel szerves kapcsolatban van, azt a hitelkérdést, a mely nem direkt jelzáloghitel, hanem személyi hitel. A ki forgatta az idevágó törvényeket, — mert törvényben gyökerező jogai vannak az osztrák-magyar banknak, tehát ugyanilyen kötelességei is vannak — az tudja, hogy milyen irányban csinálják az üzleteket. Először 18*