Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-452

146 kb%. országos ülés 190í Julius i-én, pénteken. sével valaki foglalkozik, nemcsak teoretikusan, hanem a gyakorlati szempontok figyelembevételével kell azt birálni. A mi kereskedelmünk, iparunk és gazdaságunk hitelviszonyok tekintetében minden európai állam hitelviszonyai mögött áll, mégis Budapesten sokkal több bank és takarékpénztár van, mint akár Berlinben vagy Parisban. És, t. képviselőház, ezen intézetek legtöbbje milyen czélból indult ki, micsoda alapra lett fektetve és milyen kötelességszerű direktívák betartására lett kötelezve? ítészben olyan engedményeket kaptak a kormánytól, melyekkel szemben rekompenzáczióképen az olcsó hitelnyújtás lett volna legelső kötelességük. (Ugy van! bal felöl) Való tény az, hogy a magyar népnek hibája az, hogy földéhes ; ezt nagyon helyesen jegyezte meg gr. Tisza István miniszterelnök ur, mert a magyar nép, különösen a kisember, nem állhatja meg azt, hogy ha ott a vidéken szomszédságában esetleg egy pár négyszögölnyi eladó föld van, Össze ne üljön a hozzátartozókkal és valóságos családi tanácsot tartson arra nézve, hogy azt a földet megvegyék. Ehhez azonban mindenesetre pénzre van szükség és ezért annak a magyar népnek elsőrendű szüksége van arra, hogy a hitelkérdés megoldassék. A telepitési kérdés megoldása lánczszemként függ össze a hiteikérdéssel. A t. miniszterelnök ur tegnapi beszédében sejteni engedte azt a meggyőződést, hogy ezen beteges hitelviszonyok rendezésére nagy szükség van, és ugy látszik, kilátás van arra, hogy létesülni fog Magyarországon egy ujabb intézmény; nagyon valószínűleg ujabb kormánysegélylyel, vagy ha nem is közvetlenül ezzel, de nagy engedményekkel, állami szubvencziókkal és óriási összegű állami pénzekkel egy ujabb telepitési bankalapitási akcziót fognak indítani. De kérdés, hogy van-e erre ilyen alakban szükség? Hiszen Budapesten a legtöbb pénzintézet azért alakul meg, hogy a hitelviszonyokat rendezze. A budapesti intézetek, ha komolyan kívánják szolgálni ezt a czélt, ha erre a kormány és az állam komolyan módot nyújt nekik, ezt a kérdést nagyon könnyen megoldhatják. Hiszen a telepitési viszonyok rendezése a magánhitelügy kérdésében tulajdonképen nem képez egyebet, mint egy könyvnek egy szakaszát. Tessék tehát ezt a szakaszt, ezt a tételt tényleg kimeríteni és dolgozni. Itt felhozható például az agrárkérdésekre vonatkozólag az agrár- és járadékbank ügye. Ki van zárva, hogy akár magánintézményt sértő nyilatkozatot akarnék tenni, akár olyan kérdéseket kívánnék a közönség elé vinni, a melyeknek itt helye nincs, de mint állampolgárnak és mint törvényhozónak jogom és kötelességem rámutatni arra, hogy nem volna szabad felesleges intézményeket létesítenünk akkor, a midőn a már meglévők kiterjeszthetők és fejleszthetők, és ezt a kérdést teljes közmegelégedésre oldhatják meg. Az agrár- és járadékbank megalakulásának egyik sarkalatos bázisa, miként a t. miniszterelnök ur tegnap mondotta, a mezőgazdasági szövetkezetek részére való hitelnyujtás volt a már fennálló, illetőleg törvényhozásilag újonnan létesítendő szövetkezeti központ utján, továbbá (olvassa): »másnemű hitelszövetkezeteknek, valamint egyáltalában szövetkezeteknek, egyesületeknek és bárminemű egyesüléseknek a talajjavítás, a telepítés, a mező- és erdőgazdaság és a közlekedés érdekei előmozdítására a magyar korona országaiban való létesítése és szervezése«. Ez egyszerűen azt jelenti, a mit az igen t. miniszterelnök ur tegnapi beszédében szankcziónált, — a ki e téren, ugy látszik, praktikus tájékozottsággal is bir — hogy a telepitési hitel megoldását czélzó kérdés ebben az intézményben már benne foglaltatik; csak ki kell építeni, és pedig ugy. hogy vissza kell terelni az ilyen intézetet abba az irányba, a melyért alakult, a melyre való tekintettel a kormány segélyét megkapta és folytonos támogatásban részesül. í\em akarok hosszadalmas és unalmas lenni, t. ház, (Halljuk.' balfelöl.) csak a következőket jegyzem meg. A telepitési kérdésre vonatkozólag azt hiszem, hogy azokkal az előnyökkel, a melyekben ez a t. intézet részesül, a mely intézetnek egyik főhivatását a törvényhozás abban állapította meg, hogy a szőlőtelepítést is istápolja, a telepitési ügyet is fejleszthetné. De mit értünk el ezzel ? A mit már egyik beszédemben bátor voltam szintén érinteni, a czélt, melyért alakult és a melyért a törvényvényhozás szankczionálta azon nagy előjogokat az agrár kölcsönökre vonatkozólag a kisgazdánál, szem elől tévesztették, ugy hogy ez már nem produktív az illetőre nézve, hanem inkább megköti a hitelt kérő kezet. Az egészen apró kölcsönökre vonatkozólag, a melyeknél, os?intén mondom, csatlakozom a miniszter ur tegnapi nézetéhez, hogy az nem is látszik olyan nagy bajnak, ha a kisgazda baját a nagy gazdáéval összehasonlítjuk, mert hiszen akkora baja a kisgazdának sohasem lehet, mint a nagygazdának, mert az nemcsak a földből, mint tőkéjéből él. hanem saját maga és családtagjainak munkájával keres is, (Kecslceméthy Ferencz közbeszól.) Kecskeméthy t. képviselőtársam, ugy látszik, vagy nem akarta ezt megérteni, vagy rosszul fejeztem ki magamat. Még egyszer ismétlem: Az a kisgazda nemcsak földjéből él, annak produktív gyümölcseiből, hanem az dolgozik és keres is, viszont a középgazda, a mint nagyon jól tudjuk, Magyarországon nem igen szokott egyébbel foglalkozni, az csak a föld hozamából él. Ezzel nem azt akartam én mondani, hogy halomra döntöm eddigi összes nézeteimet, hogy t. i. a kisgazdák hitei érdekeit és exisztenciális érdekeit kötelességszerűleg a kormánynak istápolni kell, hanem hogy a középbirtokosokra nézve is egy igen nagy érdek a magánhitelkérdés megoldása. Ezt azonban telepítéssel meg-