Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-451

128 45/. országos ülés 1904 június 30-án, csütörtökön. gyakorlati kérdésekről. Örömmel üdvözlöm e jelenséget, t. ház, mert azt hiszem, hogy valóban nagy ideje annak, hogy a nemzet figyelmét ne abszorbeálja mindig ugyanazon egy kérdés, hanem jusson erőnk, jusson figyelmünk a gyakorlati élet nagy problémáinak megoldására is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a bevezetés természetszerűleg vezet el ahhoz a szűz beszédhez, a melyet e háznak egy eddig hallgatagon maradt fiatal tagjától hallottunk. T. ház! Én nem hiszem, hogy lett volna e háznak — kivált közöttünk, a kik régebb idő óta vagyunk e háznak tagjai — egyetlenegy olyan tagja is, a kinek gondolatait és érzelmeit e beszéd vissza ne vezette volna egy olyan férfiú felé, a kit, fájdalom, időnek előtte ragadott el a halál közülünk és a kit mindnyájan tiszteltünk és szerettünk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. JEgy hang balfelöl: Egész életében üldözték!) Én hosszu időn keresztül voltam politikai ellenfele; jól esik most is visszagondolnom rá, hogy soha egy kifejezést vele szemben nem használtam, a melyet sajnálnom kellett volna azután, midőn politikai és egyéni szoros barátság fűzött össze bennünket. (Helyeslés jobbfelöl.) És konstatálhatom, hogy azon — fájdalom, — rövid idő alatt, a melyet egy párt kebelében töltöttünk, a bi?alomnak, a becsülésnek, a barátságnak olyan jeleiben részesített, olyan jeleivel örvendeztetett meg, a melyekre hálás szívvel fosok mindig visszagondolni. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Gajáry Géza: Ugy van! Ugy van ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Honnan tudja Gajáry ?) Az egész szabadelvű pártot. Elnök: Csendet kérek, t. ház! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal megakasztani a beszédet! Gr. Tisza István miniszterelnök: És, t. ház, csak élénkebbé teheti ezen visszaemlékezéseket azon beszéd tárgya, a melyet hallottunk, mert hiszen tudjuk mindnyájan, hogy az a probléma, a melylyel Horánszky Lajos t. barátom itt foglalkozott, boldogult édesatyjának is hosszu időn keresztül egyik kedvencz tanulmánytárgya volt, s önkéntelenül is megragadja az ember kedélyvilágát az a körülmény, hogy ezen ügy épen az ő fiának kezeiben méltó utódra, méltó képviselőre talált. En azt hiszem, senki sincs, ki a viszonyokkal ezen a téren behatóan foglalkozik, a ki el ne ismerje azt, hogy általában a földbirtokos osztálynak és különösen a kisbirtokosoknak hitelügye igen beható, igen mélyreható gondozást igényel. Az én t. barátom igen nagy apparátussal festi meg a helyzet képét e tekintetben, s én a magam részéről az.ő általa megfestett képet csak annyiban akarom kiegészíteni, a mennyiben talán kissé túlsötétre festi azt, midőn a kisbirtokosok hitelügyi bajait és terheit kizárólag a viszonyok romlásának következménye gyanánt állítja oda. Fájdalom, az ország nagy részeiben ez a helyzet, de igen sok helyen a kisbirtokos osztálynak előretörekvő igyekezete, a mely földvásárlásban és más hasonló produktív erőmegfeszitésekben nyilvánul, idézte elő az emiitett bajokat. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Természetesen akármelyik forrásból eredtek legyen is azok, egyaránt beáll az államra nézve azon kötelesség, hogy minden módjában álló eszközt felhasználjon arra, hogy a kisbirtokos osztálynak ezen terheit, bárminő eredettel bírjanak is azok, lehetőleg leszállítani, lehetőleg könnyíteni igyekezzék. (Helyeslés jobbfelöl.) Tévedés volna ezen hitelügyi politikának megoldását egy panaceában keresni. Bármi legyen is az, én nem ismerek egyetlenegy olyan eszközt sem, a mely alkalmas volna a kérdést a maga egészében megoldani, de ugy gondolom, hogy az intézkedéseknek, a társadalmi faktorok működését elősegítő kormányzati politikának, s ott, a hol szükséges, a törvényhozási akcziónak is egész lánczolatára van szükség, a mely azután a maga egészében ölelje fel a kisbirtokos osztály hitelügyének összes részleteit, s minden egyes ágánál, minden egyes neménél ennek a kérdésnek adja azt az orvoslást, a melyet speczialiter az a baj igényel. (Helyeslés a jobboldalon.) Az első feladat igénytelen nézetem szerint gondoskodni arról, hogy lehetőleg olcsó kamatláb mellett, lehetőleg könnyen hozzáférhető és mellékes költségekkel meg nem terhelt módon (Élénk helyeslés.) a rendes jelzáloghitelét kielégíthesse a kisbirtokos, mert az természetes, hogy minden körülmények között a záloglevelekkel kapcsolatos jelzáloghitel marad a legolcsóbb hitelnem, a mely rendelkezésre áll és hiba volna ezt ki nem használni addig a határig, a meddig az kihasználható. De azután előáll azon része a hitelszükségletnek, a mely ezen a módon, t. i. kettős jelzálogi fedezet mellett nem fedezhető. S itt mindjárt meg kell jegyeznem, hogy a kisbirtokosok hiteligényeinek ezen része korántsem bir azon aggályos és komoly jelleggel, mint ha ugyanezek a bajok a nagybirtokosnál is fennforognának, mert hiszen a kisbirtokosnál a földterület nemcsak járadékot hajtó tőke, hanem egyúttal munkakört is képez. Abban a földterületbenő a magaegész munkaerejének gyümölcseit is megszerzi és ércényesiti, tehát egészen más hitelnek képezheti forrását egy aránylag kis terület, a mely egy családnak összes munkaerejével összeforrott, mint az a föld, a mely nagy területben egy nagybirtokos tőkevagyonát képezi. (Helyeslés.) Itt, azt hiszem, hogy az orvoslás útját a hitelszövetkezeti ügynek raczionális, megfelelő fejlesztése képezi és pedig nemcsak azért, mert az a legkönnyebben hozzáférhető, legkisebb költséggel járó, legegyszerűbb hitelezési forrást nyit, de azért is, mert a jól vezetett hitelszövetkezetnek megvan az egyéniségre az a fejlesztő, nevelő hatása, a mely nélkül az ország nagy részében a kisbirtokos osztály hitelviszonyait megjavítani soha képesek