Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-450
08 4-5Q. országos ülés 190í június 28-án, kedden. kozó intézkedések — elég helytelenül — regnikoláris utón és szankczió nélkül állapíttassanak meg. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Már most — és erről feledkeznek meg horvát testvéreink — a regnikoláris deputáczió utján való eljárás szankczió nélkül odavezethetne, hogy az autonómia és a közigazgatási belkormányzat berendezése egy örökké pendens kérdés maradna. Ezen is segített a magyar törvényhozás. A t. képviselő ur bizonyosan emlékszik az 1901 : XI. t.-czikkre, a melylyel Fiume autonómiája és beikormányzati kérdése, bár nem regnikoláris, de legális utón és pedig a magyar országgyűlésen Horvátország hozzájárulásával és Fiúménak előzetes meghallgatásával rendeztetett is, mert annak értéke, hogy önök közvetett választás utján ülnek itt közöttünk, épen abban áll, hogy Horvátországot itt testületileg képviselik és igy akkor, mikor a magyar törvényhozás termében ezen törvény megalkottatott, tulajdonképen ez a kérdés is, bár nem regnikoláris utón, de elintézettnek tekinthető. Már most ahányszor akármelyik a fiumei kérdést felveti, ahányszor az a horvát országgyűlésen elhangzik, ahányszor az itt czélzatosan vagy czélzat nélkül vita és kérdés tárgyává akarják tenni, hogy Fiume hova tartozik, erre csak egy felelete lehet a magyar országgyűlésnek és a kormánynak egyhangúlag, hogy: hands off, t. képviselőtársam! (Elénk helyedét a, szélsobalóldalon.) Itt nincs semmi keresni valójuk horvát testvéreinknek ezen kérdés tekintetében, mert az, hogy Fiume a magyar szent koronához tartozó sacrum separatum corpus, minden kétségen kivül álló, ez abban az egyezményben világosan benne van. Ezért, ha t. képviselőtársam nem ugy értette azt, a mit mondott, hogy vitássá akarja tenni Fiúménak hovátartózandóságát, módjában fog állani ezt helyreigazítani és én tisztelettel és örömmel fogom venni a rektifikácziót. Általában véve nagyon tévesen ítéli meg különösen a függetlenségi és 48-as „pártnak politikáját Horvátországgal szemben. 0 maga sokszor állítja fel azt a tételt beszéde fonalán, hogy egy nemzetet nem lehet egyesek hibájáért felelőssé tenni. Még kevésbbé lehet tenni, t. képviselőtársam, azt, hogy egyes képviselőnek bármely padokról elhangzott véletlen közbeszólásaiból egy pártnak politikai programmot imputáljunk. Ez nem jogosult dolog. De a függetlenségi pártnak politikáját Horvátországgal szemben megtalálja a képviselő ur a párt által letett határozati javaslatokban és abban a soha kétség tárgyává nem tett őszinte és igaz kívánalomban, hogy semmi sem fekszik forróbban szivünkön, mint az, hogy Magyarország és Horvátország között testvéries, békés, de olyan viszony keletkezzék, a mely a magyar állameszmének tiszteletben tartásával megköveteli nemcsak azt, a mit a t. képviselő ur tegnap hirdetett, hogy szép szavakkal mondjuk I el, hogy mit kívánunk, hanem megköveteli azt is, hogy az a magyar állami politika Horvátország területén tényekben is érvényesüljön, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) és hogy el legyenek fojtva és meg legyenek torolva azok a bűnös visszaélések, a melyek napról-napra féket vesztetten törnek a magyar államiság és a magyar nemzet szent jogai ellen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a mi politikánk, t. képviselőtársam, nyújtson hozzá segédkezet, egyébiránt lesz alkalmam beszédem folyamán többre is ráutalni, hogy mennyi és hol lehet a találkozási pont. A Fiúméra vonatkozó rész tekintetében a t. képviselő ur azt mondotta tegnap, hogy annak a kérdéses 66. §-nak beragasztása nem olyan jelentős dolog, de mégis odarektifikálta tegnap, hogy Horvátország elemi iskoláiban is hirdetik, hogy beragasztva került szentesítésre ez a törvény, tehát az elemi iskolákban is hirdetik azt, hogy egy ilyen fontos államjogi aktánál beragasztott paragrafusokkal dolgoztak. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) A képviselő ur maga azt mondta, hogy a beragasztott szöveg tulajdonképen nem tartalmazott mást, mint azt, hogy Fiume tekintetében nem létesült a bizottságok között megegyezés és a képviselő ur azt mondja egész szerényen, hogy az csekély jelentőségű dolog. Bocsánatot kérek, ha valami lényeges, ugy épen ennek a 66. §-nak az a lényege, hogy sikerült a megegyezés és pedig akként, hogy Fiume területére nézve semmi kétség se maradjon abban a tekintetben, hogy az kétségtelenül a magyar szent koronához tartozik és nem Horvátország területe. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) A t. képviselő ur csekélységnek tartja azután azt az eltérést, hogy ha Horvátországban ex kathedra, vagy nem tudom én honnan hirdethetik azt az elméletet, hogy erre a kérdésre nézve nem létesült megegyezés ? Nem ezen a klauzulán épült-e fel azután az a jó étvágy, a mely Fiúméra nézve ma is kérdés tárgyává akarja tenni annak hovátartózandóságát ? Nem, t. képviselő ur, ez nem csekély különbség, ez a lényegre vonatkozó különbség és azok, a kik elkövették az ilyen csalást vagy okirathamisitást, méltán megérdemelnék, hogy bűnhődjenek, mert a két nemzet között a viszálynak magvát hintették el. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) A t. képviselő ur azután áttér arra, hogy Magyarország és Horvátország között sohasem volt olyan mérges a viszony, mint ma. Iskola, szószék stb. megteszi vala a kötelességét. Hát ugyan mondja meg nekem a t. képviselő ur, hogy ennek ki az oka, hogy e viszonynyal ma igy állunk ? Az a függetlenségi és 48-as Kossuthpárt-e, a mely a jelen viszonyokra rámutat és önöket figyelmezteti ? A mely önöket arra kényszeríti, hogy az ország szine előtt beismerjék, hogy ez igy van? Az a függetlenségi párt a
