Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

b50. országos ülés 190k június 28-ún, kedden. m világossággal megállapítja a Szent István koronájának elméletén nyugvó nagy egységes állameszmét és azt, hogy Horvátország a magyar államnak kapcsolt része. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek után a közjogi elméletek után eljut a t. képviselő ur az ő beszédének legérdekesebb részére. Figyelmet kérek, t. képviselő urak, nem a személyem iránt, hanem az ügy iránt. (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Hallotta-e a a t. miniszterelnök ur a beszédnek ezt a részét, melyet most fel fogok olvasni ? Azt mondja: >De a magyar állam nem is gondolható Horvátország nélkül.« Hát, t. képviselőház, erre csak rövid reflekszióm van. A történelem megtanít bennünket arra, hogy Horvátország akkor is, midőn néha sporadikusan, rövidebb időre nem tartozott Magyarországhoz, soha önálló lenni nem tudott, hanem mindig hol Szerbiával, hol Boszniával volt kénytelen egyesülni, szóval Horvátország mint önálló állam az újkor történetében érvényesülni soha sem tudott, Magyarország ellenben állam volt Horvátország nélkül is, sőt hatalmasabb állam volt, mint ma Horvátországgal. De nem is ez része a beszédnek az, amely figyelemre méltó és megfontolás tárgyává teendő. Azt mondja a t. képviselő ur: » Horvátország nélkül hogyan jutna a magyar a tengerparthoz. Horvátország nélkül a magyar állam a tengerparttól el volna szakítva. Méltóztassanak elképzelni a magyar államot a horvát tengerpart nélkül.« Kovácsevics István : Nem ugy mondtam ! Polónyi Géza: Előrebocsátottam, hogy anynyira esztimálom és értékelem a t, képviselő ur beszédét, hogy óvakodom attól, hogy csak egy szót is máskép mondjak, mint a hogy a Yelem hivatalosan közölt beszédben van. Megkértem ugyanis a gyorsiroda főnökét, hogy a t. képviselő ur beszédét ugy, a mint legyorsiratott, bocsássa rendelkezésemre. Ebből olvasom tehát és rendelkezésére bocsátom ezt a t. képviselő urnak is. A beszéd idevonatkozó része . . . Kovácsevics István : Majd megmondom, hogy miképen mondtam. Polónyi Géza: . . . még egyszer elolvasom (olvassa): »a magyar államot horvát tengerpart nélkül. Ha a magyar állam Horvátországot elveszítené, vele együtt Fiumét is elvesztené, a mire volt már eset« stb. ... »a múlt század elején< stb«. A t. képviselő ur, ugy látszik, fejtegetése fonalán észrevette már, hogy maga az a kifejezés, hogy »horvát tengerpart«, horvát államiságot jelentene, a melyet mi el nem ismerünk. De a t. képviselő urnak, a kinek, ismétlem — beszédem elején, nem tudom, itt volt-e a képviselő ur — őszintesége iránt nagy tisztelettel viseltetem, s a ki nagybecsű szolgálatot tett beszédével, a mellett a jóakarat mellett, a melyet tegnap tanúsítani látszott, mondom, a t. képviselő urnak ma, 1904-ben, hogy juthat KÉPVH, NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. eszébe azt vitatni, hogy ha Magyarország elveszítené Horvátországot, elveszítené Fiumét is? Hogy juthat eszébe a t. képviselő urnak a magyar törvényhozás termében vitássá tenni Fiúménak területi hovátartozandóságát ? Hiszen, t. képviselőház és t. képviselőtársaim, a t. képviselő ur maga mondja, hogy ez az egyezmény, ez a paktum konventum, mely Magyarország és Horvátország közt nem a kondominium alapján, hanem azért keletkezett, mert Magyarország Horvátországgal szemben a lovagiasság végső határáig elment, az utolsó betűig tiszteletben tartandó és megtartandó. Ennek a paktum konventumnak 66. §-a kioktatja a képviselő urat arról, hogy merőben helytelen alapon okoskodik, mert ez a 66. §. szószerint igy szól (olvassa): »Az előbbi szakasz értelmében Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok területéhez tartozandónak ismertetnek el, nevezetesen 1. mindazon terület, mely jelenleg Buccari városával és kerületével együtt Fiume vármegyéhez tartozik, Fiume város és kerülete kivételével, a mely város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet, separatum sacrae regni coronae adnexum corpus-t képez, s a melynek, mint ilyennek, külön autonómiájára s erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati viszonyaira nézve Magyarország országgyűlése s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok országgyűlése és Fiume városa közt, küldöttségi tárgyalások utján, közös egyetértéssel lesz megállapodás észközlendőd Ha ezt a törvényt az, a ki magyarul tud, elolvassa, ugy kétségtelen minden ember előtt, hogy Fiúménak hovatartozandósága nem lehet többé vita tárgya, sőt egyenesen és kifejezetten meg lett mondva, hogy mely területek tartoznak Horvátország területéhez, kivételével ennek a területnek, a mely kifejezetten és világosan a magyar szent koronához, mint corpus separatum tartozik. Kovácsevics István: Hát én vitattam az ellenkezőt ? Polónyi Géza: Igen jó néven veszem, ha rektifikálni fogja a t. képviselő ur, a mit mondott, de akkor hogyan értsem azt, hogy ha elveszítjük Horvátországot, elveszítjük Fiumét is, mert ha Fiume nem tartozik Horvátországhoz, akkor miért veszítjük el Horvátországgal együtt Fiumét is? Ezt tessék megmagyarázni. A képviselő ur még többet is mondott. Azt is mondta, hogy azon időben, midőn Horvátország nem tartozott ide, Fiumétől is el voltunk zárva. Azután azt mondja a képviselő ur, hogy minden érték nélkül való a felett vitatkozni, hogy Fiume hova tartozik. Bocsánatot kérek, mi nem vitatkozunk felette, a t. képviselő ur akarja idedobni Eris almáját és vitássá tenni azt, hogy Fiume hová tartozik, holott annak hovatartozandósága kérdés tárgya nem lehet, csak az maradt függőben, hogy az autonómiájára és közigazgatására vonat13