Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

96 hbO. országos ülés 190í június 28-án, kedden. való appellálásról van sző, nem azt mondja Kováesevics képviselő ur, hogy elvárjuk, kérjük a magyar törvényhozás méltányosságától, hogy a horvát nyelv számára is engedjen érvényesülést, hanem előállanak azzal, hogy a horvát hadsereg számára a horvát nyelv érvényesülését követelik. Ilyen elméleteket ebben a házban szó nélkül eltűrni nem szabad, nem lehet. (Élénk helyeslés a széls'óbaloldalon.) És én sajnálom azt a miniszterelnök urat, a ki ilyen beszédekhez gratulál, mert ez a magyar közjognak és a Magyarország és Horvátország közti viszonynak nemcsak meg nem felel, hanem ténylegesen homlokegyenest ellenkezik azzal és lábbal tiprása a beczikkelyezett egyezménynek. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon,) Kovácsevics képviselő ur polémiájának során rátért arra, hogy diffikultál Barta Ödön képviselő urnak egy beszédéből egy kifejezést, sőt azt meg is toldja. A képviselő ur t. i. azt mondja, hogy az 1868 : XXX. t.-cz. keletkezésénél fogva nem jelenti a kapcsolatnak megújítását, sőt nem is jelent nemzetközi szerződést. Nem jelenti a kapcsolatnak megújítását, mert a kapcsolatot megújítani csak akkor kellett és lehetett volna, ha az valaha megszakadt volna. Ámde ez szerinte nem történt meg. Midőn azután ő a nemzetközi szerződésekkel szemben is védekezik, rá kell utalnom arra, hogy elolvastam képviselő barátomnak a beszédét, de azt sem Barta Ödön, sem ebben a törvényhozótestületben senki nem állította, hogy az 1868 : XXX. t.-cz. nemzetközi szerződés, hanem ezt az elméletet Pliverics tanár ur állította fel Zágrábban az egyetemen egy időben. Tehát ha a képviselő ur ezt czáfolja, akkor ne méltóztassék Barta Ödön barátomat abban a gyanúban szerepeltetni, mint hogyha ezt ő állította volna, mert ezekről a padokról azt soha senki nem állította. Az 1868 : XXX. t.-cz, nem a kapcsolat megújítása, hanem, a mint annak a czime is megjelöli és a mint az első szakaszban foglalt praeambulum is mondja, az Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között fenforgott közjogi kérdésnek kiegyenlítése iránt létrejött egyezményeket tartalmazza. Tartalmazza azt, a mit a t, képviselő ur elfelejtett, hogy habár a jogfolytonosság révén a történelmi kapcsolat Horvátország és Magyarország között nem szakadt is meg, de mégis volt egy történeti korszak, a melyet Magyarország története véres betűkkel Jellasics neve alatt jegyzett fel, a kinek emlékszobrát ma is Zágrábnak főterén őrzi a horvát kegyelet. Annak a szobornak becsét azzal fokozza a horvát nemzeti érzület, hogy Jellasics kardjával Magyarország felé vág. Nem tartozik egészen a jogfolytonossághoz és nem egészen egyezik meg a jogfolytonossági elméletekkel, ha létezett egy korszak, a melyről a magyar történelem Kliója meg fogja írni, de meg is irta már, hogy az a horvát nemzet, a mely évszázadokon át a magyar nemzet dicsőségében osztozkodott, mely a magyar nemzetnek áldozatkészségét, alkotmány- és szabadságszeretetét oly mértékben élvezte, mint a föld kerekségén hasonló körülmények közt lévő állam soha és sehol, — megfeledkezve magáról, szívesen konstatálom, bujtogatok tanácsára fegyvert fogott a magyar nemzet ellen és meg akarta azt akasztani törvényeinek megvédelmezésében és segédkezet nyújtott az osztrák zsarnokságnak a magyar nemzet szabadságharcza ellen. (TJgy van! balfelöl.) Ez az 1868: XXX. t.-cz. erre is fátyolt borított. Sajnálom, hogy fel nem jegyeztem magamnak az öreg Cziráky Jánosnak velem közölt adatait. Érdekes dolgokat mesélt el nekem az öreg Cziráky Székesfehérvárt erről a carta biancáról és arról, hogy mi módon keletkezett az 1868. XXX. t.-cz.? Annyi kétségtelen, hogy bármit leplezzen is a múlt, ennek a létrejövetelével ez a törvényczikk eleven betűkkel hirdeti, hogy a magyar nemzet Horvátországnak nemcsak megbocsátott, hanem oly mértékéig ment el a jótéteményeknek egy nemzettel szemben, a melyek, fájdalom, megboszulták magukat. (TJgy van! balfelöl.) Ha valaki az 1868 : XXX. t.-czikket, különösen annak Horvátországra való közjogi vonatkozását bonczkés alá veszi, sajátságos helyzetben találja magát. (Halljuk! Halljuk!) Nincs a föld kerekségén állam, nincs a föld kerekségén államok közti viszony, nincs a föld kerekség állam és tartomány közötti viszony, a mely bármi tekintetben analógiát nyújtana a Magyarország és Horvátország közti viszonyra. Sokat tűnődtem a kérdés felett és legközelebb állónak még azt a viszonyt találtam, a mely Anglia és Kanada között van. (Halljuk! Halljuk !) Egy minden tekintetben speczifikus szörnyszülött az, a mit az 1868: XXX. t.-cz.-ben őseink beiktattak. »Ország«, — »országgyűlés«, — »politikai nemzet«, — »terület* : ez mind el van ismerve Horvátország számára; de csak helyi autonómiával. Ezek egymást kizáró közjogi paradoxonok és odavezettek, hogy a magyar nemzetnek azt a hibáját, hogy a régi technikus terminusok helytelen alkalmazásával, a mikor elejtettük azt a nagyon helyesen használt »kapcsolt rész« és »tartománygyülés« kifejezést, szarvakat növesztettünk az autonómia révén azon emberek számára, a kik kezdeményezték a nagy délszláv állam eszméjének propagálását és a kik vitatkozni is kezdenek velünk a felett, hogy Horvátország állam, mert ők politikai nemzet és mert nekik országgyűlésük van, bár semmi kétséget nem hagy fenn a történelem az iránt, hogy Magyarország Horvátországnak uj jogokat biztosítani nem szándékozott, mivel csak a létező kontroverziákat akarta az 1868 : XXX. törvényczikk el elenyésztem, de semmi körülmények között és soha Magyarország oly törvényhez hozzá nem járult, mely Horvátországot állammá deklarálta volna, sőt ellenkezőleg, ezaz 1868: XXX. t.-cz. 1. és 2. §-a kétségtelen