Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-446

4 446". országos ülés 190í június "23-án, csütörtökön. nem hagyhatom. (TJgy van! a szélsöbalóldálon.) Felkérem ennélfogva a t. elnök urat annál is inkább, mert tegnap, midőn a 221. §. értelmé­ben ellenem a legszigorúbb és engemet nem illető czenzurát használta, azután pedig saját beszéde szerint, a melyet itt tartott mint kép­viselő, elnöki helyét nem is tarthatta volna meg, hogy vagy adjon nekem elnöki elégtételt, vagy pedig igazolja, hogy én rászolgáltam-e arra, hogy engem a házszabályoknak ezen szigorával illessen és engem bármiféle czimen az idézett szakaszban felsorolt esetek miatt megróhasson, mert tudtommal legalább én sem hibát, sem vétséget nem követtem el, semmi helytelen ki­fejezést nem használtam. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon-) Kérem az elnök urat, hogy kérésemet teljesítse, különben kényszerülve volnék mentelmi ügyet bejelenteni. (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Elnök : Arra a felszólalásra, melyet az imént Szederkényi Nándor képviselő úrtól hallottunk, kötelességem röviden a következőket válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi ülésen Szivák Imre képviselő ur, mint a mentelmi bizottság elnöke, azon fiíég­támadtatás folytán, mely az egész mentelmi bi­zottságot, de őt, mint annak a bizottságnak elnökét elsősorban érte, a háznak jelentést tett és ezen jelentésben okát adta annak, hogy a mentelmi bizottság a háznak folyó hó elején tartott ülései egyikén hozzá utalt esetekben, a melyek Lengyel Zoltán és Zboray Miklós men­telmi jogának a rendőrség által történt meg­sértésére vonatkoznak, a 15 napi határidőt miért nem tartotta meg? Felszólalása ellen Olay Lajos képviselő ur és többen felszólaltak. Erős szemrehányással illették őt és nem fogadták el mentségül az ál­tala felhozottakat. Erre Szivák Imre képviselő ur személyes kérdésben szólalván fel, még egy­szer megmagyarázta azon okokat, a melyek a naplóban foglaltatnak, s a melyek meggátolták a mentelmi bizottságot abban, hogy a határidőt megtarthassa. Szivák Imre képviselő ur ezen felszólalása után felállott Szederkényi Nándor képviselő ur és nem kérdés alakjában, hanem azon szavakkal, hogy: » megütközésemet fejezem ki, hogy az elnök ur a t. szónokot meg nem állitotta«, (Zaj és felkiáltások a bal- és szélsöbalóldálon: Igaz­sága volt! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) az el­nöknek szemrehányásokat tett. (Ugy van! jobb­felől.) Ha pedig az elnök, mikor a képviselő urak elkalandoznak a tárgytól, ezt teszi és arra figyelmezteti, hogy a tárgyhoz szóljanak, akkor rendszerint azzal állnak a képviselő urak elő, hogy nem tűrünk erőszakot, (ügy van! jobb­felől. Mozgás a szélsobaloldalon.) Különben an­nak a megítélése, hogy a személyes kérdés kere­tébe mi tartozik, mi nem és hogy az illető kép­viselő nem él-e vissza szólási jogával, az elnök jogkörébe tartozik. (Ugy van! jobbfelöl.) E mel­lett Szivák Imre két felszólalásának egyike sem vett öt percznél hosszabb időt igénybe és mégis feljogosítottnak érezte magát Szederkényi kép­viselő ur arra, hogy az elnökkel szemben meg­ütközését fejezze ki, a mi a ház méltóságával, az elnök tekintélyével és a tárgyalási renddel aligha fér össze. (TJgy van! jobbfelől.) Külön­ben, t. ház, én meg vagyok győződve arról, hogy jogosanés helyesen alkalmaztam a házszabályo­kat. (Élénk ellenmondás a bal- és a szélsobalol­dalon. Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) A mi a képviselő urnak másik vádját illeti, a melyben azt mondja, hogy nekem nem lett volna jogom mint érdekelt félnek és mint a mentelmi bizottság volt elnökének itt elnököl­nöm, utalok arra, hogy vannak esetek, mikor az elnök hivatalból elnöke valamely bizottságnak. Ilyen a gazdasági és könyvtári bizottság. E bi­zottságok jelentéseinek tárgyalásánál az elnök sohasem hagyja el érdekeltség miatt az elnöki széket, (Uqy van! jobbfelől.) sőt Szilágyi Dezső, a ház naplóinak tanúsága szerint, sokszor elnö­költ oly ügyekben, a melyek tárgyalásánál ó' az igazságügyi bizottságban mint elnök szerepelt, de e miatt felszólalás sohasem történt. (Ugy van! jobbfelől.) Én pedig Lengyel Zoltán és több képviselő urak mentelmi ügyében, habár ügyük tárgyalásakor én voltam is a mentelmi bizottság elnöke, egyáltalában nem vagyok ér­dekelve, (Ugy van! jobbfelől.) és mert a ház gyakorlata és a házszabályok semmiféle korlá­tozó intézkedést nem tartalmaznak ily irányban, (Ugy van! jobbfelől.) akárhányszor méltóztatnak esetet találni arca, hogy az, a ki egy bizottság elnöke volt. később mint a képviselőház elnöke vagy alelnöke a háznak ugyanarra az ügyre vo­natkozó tárgyalása alatt elfoglalta az elnöki szé­ket. (Ugy van! jobbfelől.) Szederkényi Nándor képviselő ur óhajt ujab­ban nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk!) Szederkényi Nándor: T. ház! (Zaj!) Elnök: Csendet kérek! Szederkényi Nándor: Miután a t. elnök ur . . . Kubik Béía: Elnök! Szederkényi Nándor: . . . nem reflektált arra, hogy a 221. §-nak általam felolvasott té­telei közül melyiket vonatkoztatta rám, és melyik alapján tette azt, hogy nemcsak rendre­utasított, hanem még a szót is elvonta, miután az elnök ur . . . Kubik Béla: Csak elnök! (Mozgásjobbfelöl.) Szederkényi Nándor: . . . e tekintetben ma­gyarázatot nem adott, és igy nekem elégtételt nem szolgáltatott arra nézve, hogy felszólalá­som nem tartozik e pontok egyike alá sem, ennélfogva, annál is inkább, mert az elnök ur maga beismerte beszédében, hogy ő az ülés il­lető részében oly tárgyban elnökölt, a melyben neki más minőségben is volt szerepe, én men­telmi jogomat megsértve látom és kérem, méltóz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom