Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

38 426'. országos ülés lyuí kedvezményes, gondolom fél adótételt a szőlő­birtokosoknak öt hektoliterig; tehát azoknak adja meg, a kiknek mégis van valami vagyonuk, mert a kinek van szőlője, bizonyára vágj ónosabb, mint a kinek semmije sincs. Tehát a vagyono­sabb osztálynak megadja ezt a kedvezményt, annak a kisembernek, a szegény napszámosnak pedig már az első félliternél meg kell fizetni az egész adótételt. Engedelmet kérek, én megen­gedem és meg is vagyok győződve, hogy ennek az országnak minden polgára ültetne szőlőt, csak volna hova, volna mivel, de annak a kis­embernek, annak a kis existencziának azért, mert szegény, el kell szenvednie azt, bogy az állam üssön rajta még nagyobbat. Engedelmet kérek, ez a mai felvilágosodott korban, a fel­világosodottsa'got olyan nagyon hirdető XX. szá­zadban legalább is méltánytalanság. Ezekből kifolyólag kérem az igen t. pénz­ügyminiszter urat, lenne kegyes már egyszer csakugyan bevezetni az adózó közönséget, az adózó polgárokat az ígéret földjére és lenne szives azoknak az Ígéreteknek megfelelő konkrét javaslatokat a ház asztalára letenni. Én azt hiszem, helyesen cselekszem, ha akkor, a midőn benne vagyunk a nagy fizetésfeleme­lésekben, a midőn benne vagyunk a költség­vetésnek milliókkal való megszaporitásában, egy határozati javaslatot terjesztek be, a mely ha­tározati javaslat szól a m. kir. pénzügyminisz­ter úrhoz, kérve, hogy az ezen adóreformra vonatkozó törvényjavaslatokat mielőbb lenne kegyes beterjeszteni. Kérem a t. házat, kegyes­kedjék határozati javaslatomat megszívlelni és azt elfogadni. Határozati javaslatom igy szól (olvassa): »Utasittatik a m. kir. pénzügyminiszter, hogy adózási viszonyaink rendezésére vonatkozó tör­vényjavaslatait még az év folytán a törvény­hozás elé terjeszsze és pedig oly irányban, hogy abban az igazság és méltányosságnak megfele­lőleg fokozatos adózási kötelezettség, a fogyasz­tási adók leszállítása, igazságosabb elosztása, bizonyos hányadnak a városok és községek ré­szérei átengedése és végül a létminimum adó­mentessége biztosittassék.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat elfoga­dásra. A törvényjavaslatot magát pedig a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk he­lyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sturman György jegyző: Darányi Ferencz! Daráriyi Ferencz: T. képviselőház! (Hall­juk!) A szóban forgó törvényjavaslatot elfoga­dom, mert el kell ismernem, hogy a közigaz­gatási gépezetben a községi jegyzők fontos sze­repet töltenek be, és mert a közigazgatás az állami, a társadalmi rendnek egyik erős sark­kövét képezi. Jó közigazgatás nélkül sem állam, sem társadalom fenn nem állhat. Azonban az is kétségtelen, hogy ugy az államnak, mint a május 11-én, szerdán. társadalomnak alapját az iskola és templom képezi. Ha tehát a t. kormány arra az üdvös útra lépett, hogy a községi és állami alkal­mazottakon, hivatalnokokon segíteni iparkodik és azoknak anyagi viszonyait rendezni óhajtja, én kérem a t. kormányt, hogy becses figyelmét és kegyét terjeszsze ki az iskolának ós a tem­plomnak napszámosaira, a felekezeti tanítóknak és különösen a segédlelkészek viszonyainak rendezésére is, mert a mai állapot mellett az már csakugyan szomorú, a mit ezen felekezeti tanítók és lelkészek javadalmazása tekintetében tapasztalunk. Vannak segédlelkészek, a kik egyetemi képzettséggel birva teljesitik magasztos hivatásukat és valóban középszerű cselédi fize­tést élveznek. Vannak egyházmegyék, a hol a segédlelkészek fizetése nem megy túl a havi tiz forinton, vannak viszont felekezeti tanítók, a kik azt a fontos állami és társadalmi hiva­tási kört töltik be az iskolában, a kik egész életüket annak kénytelenek szentelni és ezért mindössze 3 - 400 frt jövedelemben részesülnek évente. Ez a mai forgalmi értékviszonyok mellett már semmi körülmények, között meg nem felel­het. Ebből az összegből a legszerényebb igények mellett egy ember meg nem élhet, ha csak nem vállalkozik e mellett valami más, napszámos keresetre, a mi egyrészt lehetetlen, nagymérvű elfoglaltságánál fogva, de másrészt ellenkezik azzal a bizonyos piedesztállal, a melyet a tanító­nak a község lakosai között el kell foglalnia. Kérem tehát a t. kormányt, hogy becses figyel­mét erre is méltóztassék kiterjeszteni. (Az elnöki széket báró Feilitzsch Arthur fog­lalja él.) A mi a részleteket illeti, erre nézve lesz alkalmunk a részletes tárgyalásnál nyilatkozni. Mégis már ez alkalommal bátor vagyok a t. kormány figyelmét felhívni arra, a mire már deputácziók is felhívták és felkérték a kor­mányt, hogy a 12. szakasz szerfelett sérelmes, igazságtalan az eddigi törvényekben és törvényes gyakorlatba ütköző állapotot iparkodik meg­teremteni. Nevezetesen a 12. szakasznak legalább az a színezete, mintha törvényesíteni akarna egy eddig csak tűrt jogállapotot, azt, t. i., hogy a községi jegyzők igazságszolgáltatási ügyekben is bíróságokhoz és hatóságokhoz beadványokat in­téztek. Igaz, hogy megvolt eddig is, hogy peren­kivüli ügyekben ilyen beadványokat intéztek. De ezt mindeddig törvénytelennek és csakis a szükségesség által tűrt módon teljesíthető el­járásnak ismertük el, vagyis mintegy szemet hunytunk a felett, de senki sem helyeselte, hogy a községi jegyzők ebben az eljárásukban jogos hatáskörben teljesitik feladatukat. A 12. szakasz most oly színezettel bir, mintha ezt a tűrt álla­potot szankczionálni, törvényesíteni czélozná. De megengedem, hogy ez nem volt a kormány czél­zata, a mikor ezt törvénybe iktatta. Mert akkor mi sem áll útjában annak a kérésemnek, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom