Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-426
Í26. országos ülés 190í május 11-én, szerdán. 39 ez a törvényszakasz egyszerűen töröltessék, vagy akként módosíttassák, hogy beadványokat a községi jegyzők csak közigazgatási ügyekben készíthetnek, mert ha ez szankczionáltatnék, összeütközésbe kerülne ez a törvény az ügyvédi rendtartással és a közjegyzői törvénynyel, de legelső sorban a nagyközönség érdekével. Mert kétségtelen az, hogy a községi jegyzők azzal a jogi kvalifikáczióval, a mely perenkivüli jogügyek szakszerű ellátásához szükséges, nem bírnak. Egyfelől tehát jogtalanul vonnák el az ügyvédek és közjegyzők jövedelmeit, másfelől pedig a nagyközönségnek ártanának, a mint sajDosan tapasztaljuk a gyakorlatból, hogy sok esetben ártottak is, és az igazságügyi miniszter ur a statisztikai kimutatásokból megállapíthatná, hogy a pereknek legalább egy harmadrésze abból származott, hogy nem szakértő kezek jártak el az okmányok szerkesztésénél és nem ilyenek készítették a szükséges beadványokat. Nem jöhet itt számba az a látszólagos érv, a melyet fel szoktak hozni a jegyzők jogi munkálatai mellett, hogy könnyebben hozzáférhetők és olcsóbbak. A mi a hozzáférhetőséget illeti, — hogy pl. csak telekkönyvi ügyet említsek — hiszen a jegyző, hogy a szükséges adatokat beszerezze, kénytelen elutazni a telekkönyvi batóság székhelyére. Látnivaló tehát, hogy a könnyű hozzáférhetőség illuzórius. Hát az olcsóság ? Az épen ilyen illuzórius, mert hiszen a gyakorlatból tudjuk, hogy a jegyzők napi dijak és utazási költségek czimén számítanak fel összegeket, a melyekkel a közönséget megterhelik. Látnivaló tehát, hogy ez a tervezet intézkedése a nagyközönség érdekeit igenis sérti. De másrészt beleütközik az ügyvédi rendtartásba és a közjegyzői törvénybe. Már pedig jogos igénye ugy a magyar ügyvédi, mint a közjegyzői karnak az, hogy a kormány az ő törvényileg biztosított hivatásukat ujabb törvénynyel meg ne bolygassa. Ugyanazért én ismételten kérem a t. kormányelnök urat, méltóztassék ezen érveimet megszívlelve, a 12, §-t e törvényjavaslatból egyszerűen kihagyni vagy pedig akként módosítani, a mint az ügyvédek és közjegyzők deputácziója is kérelmezte, hogy a jegyzők csak közigazgatási ügyekben legyenek feljogosítva beadványok szerkesztésére. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Haydin Imre! Haydin Imre: T. ház! (Ralijuk!) A szőnyegen levő törvényjavaslat mintegy természetes folytatása annak a törvényhozási intézkedésnek, a melylyel nemrég a vármegyei alkalmazottaknak megélhetését biztosítottuk, javadalmukat az államiak színvonalára emelve. Jogosnak és méltányosnak tartom, hogy akkor, a midőn a közigazgatás közép- és elsőfokú vivőinek anyagi sorsáról ilyképen gondoskodtunk, ne feledkezünk meg azokról, a kik a közigazgatást a legalsóbb fokon intézik, azon a fokon, a hol az állami akarat tulajdonképen a való életbe megy át, és mely épen azért a feladat súlyát és felelőségét nagyobb mértékben viseli. Ha végigtekintünk ujabb törvényeink egész sorozatán, azt tapasztaljuk, hogy alig van törvény, a mely ne azzal kezdődnék, hogy »a községi elöljáróságnak ez és ez a kötelessége,« és ne azzal végződnék: »ha pedig a községi elöljáróság kötelességét nem teljesítené, ugy ilyen és ilyen fegyelmi vétséget követ el«. A kötelességek és felelőségek ezen nagy halmazából nőtt terebélyessé a jegyzői hatáskör, ugy hogy betöltése ma már ugy tudás, mint jellem dolgában egész embert igényel. Az elsőt elismerte a törvényhozás akkor, a midőn a jegyzői tanfolyamok létesítésével a jegyzői minősítést tetemesen fokozta, és csak következetes lesz önmagához akkor, ha a második feltételnek anyagi biztositékát is megteremti annál inkább, mert hogyha az egész vonalon megjavítjuk a közhatósági tisztviselők anyagi javadalmazását, ugy ennek a fontos feladatkörnek a betöltésére csak ugy nyerhetünk képzett, szakértelemmel biró és megbízható egyéneket, ha javadalmazását fontosságához arányosítjuk. Nem akarok most bővebben kiterjeszkedni a jegyzői ügykör tágulására; nem akarok ezzel kapcsolatosan a községi elöljárói tisztnek ma már teljesen megérett újjászervezését fejtegetni; lesz arra bőven mód és alkalom a belügyi tárcza tárgyalásán. Én ezúttal szorosan a szőnyegen levő törvényjavaslathoz tartom magam, csak annak intézkedéseit nézem. A tervbe vett fizetésemelés mérvét a viszonyoknak megfelelőnek és a jegyzők jogosult igényeit kielégítőnek tartom, de mégis engedje meg a t. ház, hogy kijelentsem, miszerint a fizetésemelés módját és mikéntjét magában a javaslatban egész világosan meghatározva nem látom. Nevezetesen nem látom tisztán és világosan azt, hogy vajion az állami hozzájárulás megállapítása kizárólag a községek jelenlegi vagyoni helyzetéhez van-e forrasztva, vagy pedig követni fogja-e a községek vagyoni viszonyainak fejlődését; vájjon azon községekben, a melyekben a községi pótadó idővel a húsz százalékot felülhaladja, az állam a fizetésemelés terhét magára vállalja-e, viszont megfordítva azokban a községekben, a melyekben ma a pótadó a húsz százalékon alább száll, a fizetésemelést megfelelő arányban visszaháríthatja-e az állam a községekre? Nem látom, t. képviselőház, azt sem, hogy ha egy körben lesznek községek, melyekben a pótadó a 20°/o-ot felülhaladja, viszont megint olyanok, melyekben a 20°/ 0 on alul marad, vájjon ezen utóbbi községek a fizetésemeléshez járulnak-e és ha igen, milyen arányban és milyen kulcs szerint? Természetesen a legigazságosabbnak tartanám, ha a fizetésfelemelést olyan arány és kulcs szerint viselnék, a melyben eddig a körjegyzők fizetéséhez hozzájárultak. Az állami anyakönyvi törvény életbeléptetése alkalmával létesíttettek segédjegyzői állá-
