Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

Í26. országos ülés Í904- május 11-én, szerdán. 31 terhelt községeknek bizonyos jövedelmeinek át­engedése által, a mely átengedés direkt vagy indirekt utón történhetik, segítségére jő, és méltányos az különösen minálunk, a hol köz­tudomás szerint a községek legnagyobb része 50—60°/o, némely része azonban 100, sőt 150°/ 0 községi pótadót fizet. De indokolt is a törvény­javaslat ezen álláspontja, mert hiszen köztudo­más szerint a jegyző funkcziómak legnagyobb része állami feladatot képez. A törvényjavaslat négy czikluson át 100— 100 koronás ötödéves korpótlékot biztosit a jegyzők részére, és ezen korpótlék tekintetében arra a méltányos álláspontra helyezkedik, hogy az egyéni igények megállapításánál az eddigi szolgálati éveket a jegyzők javára beszámítja. A törvényjavaslatnak ezen intézkedése folytán — hogy csak egy pár statisztikai adatot említsek meg — háromszoros korpótlékban 580, négy­szeres korpótlékban, tehát 2000 korona évi fizetésben pedig 938 jegyző részesül. A segédjegyzőkre nézve a törvényhozás eddigelé nem intézkedett. Ez a törvényjavaslat most megállapítja azt, hogy a segédjegyzők fize­tésének minimuma 1000 koronát tesz, és egy­szersmind kimondja azt az elvet, hogy a jövő­ben a segédjegyzői állásokra csupán csak az 1900, évi XX. törvényczikk értelmében minő­sített jegyzők, a nem minősített egyének pedig csupán ideiglenesen és csak minősített folya­modó hiányában alkalmazhatók. A segédjegyzői állás ezen rendezése és általában a községi segédjegyzői illetményeknek javítása a bizottságok felfogása szerint igen szerencsésen van összhangba hozva az állami anyakönyvvezetés módosítására vonatkozó tör­vényjavaslattal, a mely tárgyalásra előkészitva épen ez idő szerint a t. ház asztalán fekszik. Eddigelé a jegyző az állami anyakönyv­vezetői teendőket csak belügyminiszteri meg­bízás alapján teljesíttette, és ezért az államtól bizonyos tiszteletdíjban részesült. Ezen, általam említett törvényjavaslat, a melyre csupán azért reflektálok, hogy a most tárgyalt törvényjavas­lattal való összefüggését kimutassam, az állami anyakönyvvezetés teendőit a jegyzők és segéd­jegyzők hivatalos teendői közé sorozza; az eddig élvezett állami segélyeket és állami tisztelet­dijakat pedig beszünteti, illetőleg a jegyzői ja­vadalmazás kiegészítésére szoruló államsegélybe olvasztja be. Míg tehát egyrészt ezen életbelép­tetendő törvényhozási intézkedés által az állami anyakönyvvezetés az ország egész területén egy­ségesen lesz szervezve és a rendezésnek ez a módja megfelel egyszersmind annak a kívána­lomnak is, hogy ujabb feladatok ne ujabb és ujabb hivatalok felállításával, hanem a rendel­kezésre álló szervezetek felhasználásával oldas­sanak meg, a mi azután igen természetesen a tisztviselők fizetésének javítását is jelentékenyen megkönnyíti: másrészt ennek a két törvényjavas­latnak ez a szerencsés összekombinálása kidom­borítja és elérhetővé teszi mind a két törvény­javaslatnak azt a czélzatát, hogy ott, a hol a községi közigazgatás jól felfogott érdekei, az állami anyakönyvvezetés érdekei megkövetelik, államsególylyel ujabb jegyzői és segédjegyzői állások rendszeresítessenek. Eddig ugyanis a helyzet az volt, hogy a körjegyzőségek meg­állapításánál kizárólag és pusztán a községek fizetésképessége volt az irányadó, és ennek foly­tán gyakran 8—10 község csoportosíttatott egy körjegyzői kerületté, a mi nagyon természetesen a jó községi közigazgatást, a községi jegyzői teendőknek pontos vitelét teljesen lehetetlenné tette. (TJgy van! jobb felöl.) Most ez a törvény­javaslat az ujabb jegyzői és segédjegyzői állások felállításának kritériumául kizárólag a jó köz­ségi közigazgatás követelményét állítja fel, és mert a községnek a jegyző a legfontosabb szerve, épen azért bízvást remélhető, hogy a törvény­javaslatnak ez az intézkedése jótékonyan fog hatni községi életünk jövő fejlődésére, (ügy van! jobbfelöl,) T. ház! A közigazgatási bizottság még szervezeti szempontból is beható vizsgálata tár­gyává tette ezt a törvényjavaslatot és megálla­itotta, hogy ez a törvényjavaslat az 1886. évi XXII, t.-cz. keretén belül mozog, ezen törvény keretén belül kívánja feladatát megoldani és a községi önkormányzatot egyáltalában nem érinti. Szervezeti szempontokról szólván, méltóz­tassanak megengedni, hogy pár pillanatra a községi jegyzői intézmény szervezetével foglal­kozzam. A mint beszédem korábbi folyamán is kifejeztem, a jegyzőnek a községi önkormányzati életban való elhelyezése ez állás horderejének, súlyának egyáltalában meg nem felel. Ez az állás súlyában és szükségességében fokozatosan folyton emelkedett és igy kikerülhetetlenné lett, hogy a községi jegyzői intézmény szervezetileg is rendeztessék, A kormány is erre az állás­pontra helyezkedett akkor, midőn a törvény­javaslat indokolásában határozottan kilátásba helyezi és a jövő feladatául tűzi ki a községi jegyzői állás szervezeti rendezését. Természetes, hogy ez a rendezés csakis az általános köz­igazgatási reform keretében oldható meg és épen azért a kormány csak- a jegyzők iránti kiváló jó indulatának adott kifejezést, midőn a szerve­zeti szempontot a javadalmazási szemponttól kü­lön választva, ezt a törvényjavaslatot most a törvényhozás elé terjesztette. A pénzügyi bizottság szintén beható tár­gyalás alá vette az előttünk fekvő törvényjavas­latot. Megállapította azt, hogy ez a törvény­javaslat az államra, az akkori számitások sze­rint körülbelül 2.624,627 korona több kiadást ró; megjegyezte azonban már jelentésében azt, hogy ez az összeg valószínűleg kedvezőleg fog módosulni részint a jegyzőket illető természet­beli járandóságok kiszámítása által, részint pe­dig azon járulékok által, a melyeket a 20°/ 0-nál

Next

/
Oldalképek
Tartalom