Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

30 h)c6. országos ülés 190b május 11-én, szerdán. lamálta, tulajdonképeni életbeléptetése azonban csupán az 1871: 18. t.-cz. megalkotásától datá­lódik. Ez a törvény illesztette bele a közigazga­tási önkormányzati élet szervezetébe a községi jegyzői intézményt, valamint a 1886 : XXII. t.-cz. És hogyha ezt az elhelyezést figyelembe veszszük és hogyha megvizsgáljuk ezeknek a tör­vényeknek a jegyzői állásra vonatkozó intézke­déseit, kénytelenek vagyunk konstatálni azt, hogy ezen törvények a községi jegyzői állással nem bántak el azzal az intenzivitással, azzal a melegséggel, a melyet ez a fontos tényező való­ban megérdemel, mert hiszen a községi jegyzők a községi önkormányzati életnek legfontosabb faktorát képezik. A községi önkormányzati életnek fejlesztése egyszersmind a nemzeti erők fejlesztése is. Mindenesetre nagy fontosságú fel­adat : felébreszteni az állampolgárokban azt a tudatot, hogy saját ügyeikben, saját hatás­körükben, saját felelőségükre intézkedjenek. Csakhogy ez a folyamat nálunk nagyon csende­sen halad előre. Oka ennek részben az, hogy az önkormányzat alapfeltételét képező intelligens elem a kisközségekben rendszerint hiányzik, de másrészt egy olyan faktor, a mely nem a nemzeti élettel együtt nőtt fel, hanem oda újonnan van beültetve, hatalmas tényezővé rövid idő alatt igen ritkán válhatik. A községi jegyző a község önkormányzati életében ébresztő, nevelő és ellenőrző hatással bir. Felébreszti a község lakosságában az önkormányzat iránti szellemet és azt ébren tartja, de ellenőrzi egy­szersmind annak kinövéseit, és teszi ezt nem a törvény által megállapított hatáskörében, hanem azon pozicziójánál fogva, a melyet a maga részére a község beléletében kiküzdött. Mert sajátszerű, de tény az, hogy bár, a mint már emiitóm, a törvényhozás a jegyzői állással egy­általában mostohán bánt, őt a községi életben alárendelt szerepre juttatta, alárendelte a sok­szor minden minó'sitést nélkülöző biró rendel­kezéseinek, ez az állás ennek daczára — és épen ez bizonyítja életképességót és szükséges­ségét — a községben saját erejével oda küz­dötte fel magát, hogy ma már a kormánynak és a törvényhozásnak egyhangú véleménye az, hogy ezt az állást ugy szervezeti, mint java­dalmazási szempontból rendezni kell. (Igaz! Ugy van !) Mert kénytelenek vagyunk elismerni azt, hogy, bár alig van oly belügyi alkotásunk, a melyikből a községi jegyző a maga részét ki ne venné, a községi jegyzőről sem szervezeti, sem javadalmazási szempontból megfelelőleg gon­doskodva nincs. (Igaz! Ugy van!) A szervezeti szempontra beszédem további folyamán leszek bátor pár pillanatra visszatérni. A jegyzői javadalmazás kérdését az előttünk fekvő törvényjavaslat kívánja megoldani akkép, hogy a jegyzőknek tisztességes megélhetését a törvényjavaslat által megállapított keretekben az egés-5 vonalon kívánja biztosítani, és bizonyos alapfeltételek bekövetkeztével a községi jegyzők fizetésének kiegészítésére az államot is segélyül hozza, és pedig segélyül hozza minden visszkö­vetelés nélkül, az önkormányzati élet minden érintése nélkül, sőt ellenkezőleg, az önkormány­zati életnek erősítésével, mert hiszen ez a tör­vényjavaslat épen a községi önkormányzat leg­jelentékenyebb szervét, a községi jegyzőt kívánja erősíteni. (Helyeslés.) A mint méltóztatnak tudomással bírni, az 1871: XVIII. t.-cz. a községi jegyzők fizetésé­nek a minimumát 400 írtban állapította meg. Az 1886: XXII. t.-cz, az idézett törvényen csupán annyi változtatást eszközölt, hogy fel­hatalmazta a törvényhatósági bizottsági köz­gyűléseket arra, hogy ott, a hol a községek anysgi ereje megengedi, a községi jegyzőknek fizetését, természetesen az illető községek ter­hére, 600 frtra emelhesse. Bárminő csekély is ez a fizetési minimum, bármily kevéssé van ez hivatva egy tisztességes exiszteneziát és meg­élhetést biztosítani, mégis valósággal megdöbbe­néssel konstatálhatjuk a törvényjavaslatnak ki­váló gonddal szerkesztett indokolásából, hogy még ma is vannak az ország területén olyan jegyzőségek, a hol még ez a 400 frtos minimum sincs a jegyzők részére biztosítva. Ezen az abnormis állapoton kivan az előt­tünk fekvő törvényjavaslat segíteni akkor, a mi­kor a községi jegyzők fizetésének a minimumát 1600 koronában, a segédjegyzők fizetésének mi­nimumát pedig 1000 koronában állapítja meg, s egyszersmind kimondja azt az alapelvet, a mely szerint az oly községekben, a hol a köz­ségi pótadó a 20%-ot felülmúlja, a jegyzői fizetés kiegészítésének kötelezettsége az állam­kincstárra hárul. Hogy a törvényjavaslat ezen intézkedése az ország jegyzői karára nézve mit jelent, arra vonatkozólag legyen szabad csupán csak azon egy statisztikai adatra hivatkoznom, a mely szerint az ország 4737 jegyzője közül ezen törvényjavaslat alapján 3674 jegyző része­sül fizetésemelésben, és az összes jegyzőknek csupán csak 14%-a az, a melynek járandósága az 1600 koronát elérvén vagy felülmúlván, java­dalmazásemelésben nem részesül. (Mozgás a szélsöbaloldalon.. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) De hiszen ennek a törvényjavas­latnak egyáltalában nem is czélja a jegyzői fize­téseknek az egész vonalon való perczentuális emelése, hanem csupán a törvényjavaslat által megállapított korlátok között a községi jegyzők tisztességes exisztencziájának az egész vonalon való biztosítása. Az általam képviselt bizottságok teljes méltánylással fogadták a törvényjavaslatnak azt a propoziczióját és intézkedését, a mely szerint a 20%-nál magasabb pótadót fizető községek­ben a községi jegyzők fizetéseinek kiegészítése az államkincstár terhére vétetik át. Méltányos ez, hogy épen ugy, mint a hogy a nyugati álla­mokban, pl. Erancziaországban, Poroszország­ban, Belgiumban az állam a különben is túl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom