Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-445
360 M5. országos ülés 1904- június 22-én, szerdán. Felsége behozni. Arról nem is akarok most beszélni, hogy ezt akkor sem azok, a kik meghozták, sem azok, a kik alkalmazták, a külügyi képviseletre nem értették. (Nagy zaj és felMáltások a szélsobaloldalon: Miért?) Kubinyi Géza: Tessék végighallgatni! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogy az akkori osztrák diplomáeziába valaki a magyar nyelvet be akarta volna vinni 1844-ben, ezt talán a képviselő urak sem fogják állítani. Egészen más álláspont volt akkor; nem parlamentáris kormányforma, de a rendi alkotmány állott fenn . . . Pap Zoltán : Most is hiába van parlamentáris kormányforma. Az teljesen- mellékes! Legjobb volna, ha nem volna semmi belőle! Nyúzni a népet vele! (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Egészen más szerepet követelt magának a magyar országgyűlés akkor a külügyi képviselettel szemben, mint ma. De hát mondom, ebből himet varrni semmi irányban nem akarok. Hanem azt igenis merem állítani, — és itt nem fognak a t. képviselő urak megczáfolhatni — hogy ha törvény-, sértést követek el, mikor elfogadom és eltűröm azt, hogy a közös külügyi képviseletnek hivatalos nyelve a német, igen jó társaságban vagyok; mert ezt a törvénysértést elsősorban követték el Deák Ferencz és gr. Andrássy Gyula, a kik a 67-iki kiegyezést életbeléptették. Lovászy Márton: Nem mondották ezt! Gr. Tisza István miniszterelnök: De talán mégis tudta, azt hiszem, Deák Ferencz is, gr. Andrássy Gyula is, hogy ott német a hivatalos nyelv. (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások : Tűrték!) Kubinyi Géza: Ezzel nem csinálnak jó szolgálatot az országnak, ha megakadályozzák az ügynek tisztázását! Tessék hallgatni. De ezzel a lármával nem tesznek szolgálatot az országnak; nevetséges dolog ! (Zaj. Halljuk I Halljuk ! Elnök csenget. Lengyel Zoltán közbeszól.) Ne beszéljen mindig Lengyel Zoltán! (Folytonos zaj.) Kubik Béla: Gsak ön beszélhet? Kubinyi Géza: Én hallgatok; igenis hallgatom az okos fejtegetéseket, de az ordítozást nem hallgatom. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak, különben kénytelen leszek rendreutasítani a képviselő urakat, a kik közbeszólásaikkal zavarják a szónokot. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Mondta-e Deák és Andrássy, hogy ez törvényes vagy nem, ez a kérdés ?) Gr. Tisza István miniszterelnök: A t. képviselő uraknak, a kik azt mondják, hogy Deák és Andrássy csak tűrték ezt az állapotot, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Visszaélés! Folytonos zaj.) csak az a válaszom, hogy Andrássy Gyula négy évig volt Magyarország miniszterelnöke, nyolcz évig volt közös külügyminiszter, és igy egyenesen közvetlenül ő volt felelős ezen állapotért. Bocsánatot kérek, nem olyan fából faragott ember volt, a ki nem tudta volna B. Kaas Ivor: Nagy diplomata volt, de mihelyt Bécsbe ment, a magyar álláspontot elhagyta, ezt megmondta neki Eötvös József. Gr. Tisza István miniszterelnök: Bocsánatot kérek, de egy kissé tőről metszettebb magyar ember volt, mint a képviselő ur, (Élénk derültség a jobboldalon.) és mindenesetre más fából való volt . . . B. Kaas Ivor: Én magyar renegát vagyok, az ur meg német renegát! (Helyeslés és derültség a középen és a szélsobaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismétlem, hogy más fából való volt gróf Andrássy Gyula, sem hogy az ő állásában valami helytelen dolog tűrésével megelégedett volna. Mert vagy törvénytelennek tartotta, s akkor gondoskodott volna, hogy ne maradjon ugy, vagy a törvénynyel megegyeztethetőnek tartotta, s akkor azért angazsálta felelőségét. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Pap Zoltán: De mi nem tartjuk törvényesnek! (Zaj a szélsobaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez már megint egészen egyéni felfogás; de engem jobban megnyugtat, hogy ha gróf Andrássy Gyulával vagyok egy állásponton, mint hogy ha Pap Zoltán képviselő úrral volnék egy állásponton, (Élénk tetszés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Thaly Kálmán : Andrássy Gyula Konstantinápolyból magyarul levelezett a magyar kormánynyal. Akkor tehette szive szerint, de Bécsben nem! Szatmári Mór: Rongy ország ez a mienk! (Zaj. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Minden magyar miniszterelnök ismerte, tudta ezeket az állapotokat, a nélkül, hogy ezeket kifogásolta volna. De tovább megyek és itt kénytelen vagyok Bernáth Béla t. képviselőtársamnak mai nyilatkozatát helyesbbiteni; a volt nemzeti párt is évek hosszú során át tagja volt a delegácziónak, és azt bizonyára nem fogja a t. képviselő ur állítani, hogy nem tudták azt, hogy nem magyar a külügyi képviseletnek a hivatalos nyelve; ők igen helyesen küzdöttek a mellett, hogy a magyar elem mentől jobban érvényesüljön ott, de soha sem kifogásolták, hogy a diplomáczia szolgálati nyelve a német. Sághy Gyula: Nem tartozik a delegáczió hatáskörébe! Itt mindenkor támadtunk az ellen. (Ugy van! bal felől. Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Soha! Mutasson egyetlenegy példát a képviselő ur, a hol az ellen, hogy a közös diplomáczia nyelve a német, protestáltak volna. Soha a nemzeti párt nem protestált! (Ugy van! jobbfelöl.) Polónyi Géza: Áz a közjog, hogy Sághy ur tiltakozik vagy nem? Törvényekkel szemben ne személyeket, törvényeket tessék idézni! (Folytonosan tartó zaj. Halljuk! Halljuk!)
