Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

445. országos ülés WOk június 22-én, szerdán. 357 nem vagyok egyoldalú, mert az igazságot szívesen elismerem. Ha tehát ez igy van Amerikában és igy lehet Berlinben, kérdezem, hogy ép azon az exponált ponton, melyet nagyon sok gazdasági és kulturális érdekszál köt össze velünk, miért nem gondoskodik a t. miniszterelnök ur arról, a kinek befolyása a külügyek vitelére, tehát a külügyi kormány szervezetére törvényben is biztosítva van, hogy ott magyarul tudó tisztviselő alkalmaztassák, ha már ez a Borhek Viktorin ur átalja a magyar állam nyelvét használni. Igy sülyedünk, zuhanunk lejebb és lejebb annak a jogfeladásnak lejtőjén, a melyet a t. többség és a t. miniszter ur 67-es jogalapnak nevez. Megmondottuk ezt mi minden lehető alkalommal a konkrét kérdéssel vonatkozásban álló felszólalásainkban és hiába hangoztatja azt a t. miniszterelnök ur, hogy ez itt jogszokás volt, mert a jogszokásnak talán egyik feltétele az is, hogy érvénye ellenmondás nélkül álljon, azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy a legélénkebk oppoziczió volt nálunk mindig ezen visszaélés ellen és annak megszüntetése érdekében. Természetesen a t. többségnek lelkiismerete az a fal, a melyre hiába hányjuk a nemzeti igazságok borsóját. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ivánka Oszkár : Otthon, kerületeikben nagyon is nemzetiek, csak itt a házban nem azok! Bakonyi Samu: Ilyen előzmények után a t. miniszterelnök ur a most lefolyt indemnityvita alkalmával, június 15-én tartott beszédében mégis igy nyilatkozik: »a magyar nemzeti politika, a magyar nemzeti irány minden vonatkozásaiban kifejezést nyer eljárásunkban.« (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon szépen!) Hát ez a nemzeti politika és igy nyer az kifejezést? Ez az az öntudatos magyar politika, a melynek vitelére, megvalósítására, a miniszterelnök ur programmnyilatkozata szerint is vállalkozott? (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A mi álláspontunk azonban az, hogy ez nem nemzeti politika, hogy ez magyartalan és hogy ez •— bocsánat, de ki kell mondanom — hazafiatlan politika. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nekünk, t. ház, a függetlenségi és 48-as pártnak, tudja meg mindenki, ha még eddig kételkedhetett volna benne és ha valaki eddig tőkét akart volna ebből a gyanúsításra csinálni, hogy ennek a pártnak a politikája a sovén magyar politika. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Mit várhatunk mi a nemzetiségektől, ha a magyar államnak egyik tisztviselője, mert azt csak nem vonhatja senki kétségbe, hogy a konzul közös tisztviselő lóvén, a magyar államnak is tisztviselője, fittyet hány nekünk, a magyar állam leglényegesebb követelményének és kutyába veszi a magyar állam nyelvét ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem, t. ház, ezt tovább eltűrni nem lehet. Minden magyar pártnak, ezek közt elsősorban a függetlenségi és 48-as pártnak hivatása és kötelessége, vágyakozása és reménysége, hogy a legszentebb szentséget, a magyar nemzet életének lelkét, a nyelvét megoltalmazza és megvédje megátalkotott ellenségei ellen ós hogyha kell, mindet letiporva, glóriával emelje azt fel az örök diadalra! (jüénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én, mint annak a magyar városnak, mint Debreczen városának, a hol minden kő, minden emlék arról a dicső önvédelmi harczról beszél, mely a magyar államiság megmentésére onnan intéztetett, egyik érdemetlen képviselője, mélyen t. képviselőtársam, Thaly Kálmán egyenes hozzájárulásával, kötelességemnek tartom, hogy ezt ismételten szóvá tegyem és felhívjam rá a t. miniszterelnök urat interpelláczióm által, hogy adja meg az egyedül megnyugtató választ kérdésemre, adja meg azt a választ, a melylyel egyedül korrigálhatja az általa elkövetett súlyos sérelmet és tegyen itt fogadalmat, miszerint ilyen otromba arczulcsapás jövőre a magyar nemzetet és a magyar nyelvet nem érheti. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon.) Interpelláczióm a következő (olvassa) : »Interpelláczió a magyar királyi miniszterelnök úrhoz mint belügyminiszterhez. A miniszterelnök ur mint belügyminiszter Debreczen szab, kir. város polgármesteréhez intézett 52.576/I-a. sz. alatt kelt rendeletében arra való hivatkozással, hogy a külügyminisztérium hivatalos nyelve »ezidőszerint« a német, meghagyja és kijelenti, hogy a polgármester a galaczi konzul német nyelvű megkeresését »elintézni tartozik«, f. hó 20-án tartott képviselőházi beszédében pedig azt a kijelentést teszi, hogy »a galaczi konzulátusnak a jövőben is »joga lesz német nyelvű átiratot intézni«. Kérdem ennélfogva a t. miniszterelnök úrtól mint belügyminisztertől: I. Hogyan egyezteti össze ezen rendeletet és nyilatkozatát az 1867: XII. t.-cz. 28. §-ában a közös ügyek kezelésére nézve Magyarország részére » mellőzhetetlen feltétel* gyanánt kikötött »teljes paritás« követelményeivel (Igaz! a szélsőbaloldalon.) az 1791: XVI. t.-czikknek »bármely ügyek viteléből* minden idegen nyelvet kizáró rendelkezésével, a magyar nyelvről szóló 1844:11. t-cz. intézkedésével és szellemével, valamint az 1868: XLIV. t.-cz. 1. §-ának azon parancsával, mely szerint a magyar állam hivatalos nyelve »a kormányzat minden ágazatában ezentúl is magyar« ? II. Miután az idézett törvények kizárják a mai állapot törvényes voltát, szándékozik-e a t. miniszterelnök ur mielőbb olyan intézkedéseket tenni, hogy a magyar államiság legfőbb követelménye, a magyar nyelv törvényes joga a közös külügyminisztérium és az alája rendelt hivatalok ügyvitelében minden korlátozás nélkül érvényesülhessen? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbal-