Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

358 445. országos ülés 190k június 22-én, szerdán. oldalon. Éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Bernáth Béla: T. ház! Én is ugyanabban a tárgyban kívánok a t. belügyminiszter úrhoz interpellácziót intézni, a melyben előttem szólott t. képviselőtársam interpellált. A m. kir. miniszter­elnök ur mint belügyminiszter a galaczi konzul­nak megkeresése ügyében Debreczen polgár­mesteréhez intézett leiratában azt állította, hogy a közös minisztérium hivatalos nyelve ez idő szerint a német és ezen állítását folyó évi június 20-dikán tartott beszédében megerősítette, midőn azt mondta, hogy a mai törvényes állapot sze­rint a közös diplomácziának a nyelve a német. Beszéde folyamán állítja továbbá, hogy ezt a felfogást akczeptálta 1867 óta minden kormány és többség és minden párt, a mely a 67-es alapon áll. Pap Zoltán: Szép bizonyítvány a 67-esekről! Bernáth Béla: A 67-es alapon álló ellenzéki párt ezt a felfogást nem akczeptálta. Megenge­dem és elhiszem, hogy a miniszterelnök ur ily nemzetellenes felfogásban mindig következetes lehetett, de ne igyekezzék az 1867-es alapon álló minden ellenzéki pártot e felfogásával azonosítani. (Helyeslés a baloldalon.) Sem törvény, sem tör­vényes gyakorlat nincä, a mely közös hatóságoknak magyar hatóságokkal való érintkezésében a német nyelhet szankczionálná. (Igaz! Ugy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Külön törvény nem létében az általános törvénynek kell érvényesülnie, a mely szerint az állam nyelve a magyar. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A magyar hatóságokkal, vagy a magyar állampolgárokkal szemben a közös hatóságoknak oly jogot vindi­kálni, hogy a német nyelvet használhassák, botrányos állapot. Ez nem felel meg az 1867-diki törvénynek és e törvény szellemének. Ily fel­fogás a nemzet becsületén ejtett sérelem éB merénylet, (Igaz! a baloldalon.) a mely ellen erélyesen tiltakoznunk kell, és az ily felfogást erélyesen vissza kell utasítanunk. Ilyen fel­fogással nemzeti politikát csinálni nem lehet, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és a magyar parlamentben nem lehet eltűrni, hogy a magyar közjogba ily téves, nemzetellenes, nemzetünk létét fenyegető magyarázatok bele­vitessenek. (Felkiáltások a baloldalon: Belecsem­pészszenek!) Ily felfogás ellen minden magyar embernek tiltakoznia kell. (Helyeslés a balolda­lon.) A közös hatóságok közegei nem is alkal­mazhatnak miránk kötelező jogszokást. Ezt magyar ember helyesnek nem tarthatja, és nem­zeti politika szempontjából ez nemcsak káros, hanem a legnagyobb veszedelem és a legnagyobb sérelem, a melyet egy államférfiú nemzeti köz­érzületünkön valaha elkövetett. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez ellen a leghatározottab­ban kell szavunkat felemelni, tiltakozni és köve­telni, hogy a nemzet felháborodott jogérzetének elégtétel adassék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ilyen felfogás a legvastagabb visszaélés a magyar állameszme és a magyar alkotmány ellen, és azért a következő interpellácziót van szerencsém a t. miniszterelnök úrhoz intézni (olvassa): Interpelláczió a magyar kir. belügyminiszter­hez. A miniszterelnök ur f. évi június 20-án a képviselőházban tartott beszédében a galaczi konzulnak Debreczen polgármesteréhez intézett német nyelvű átirata tárgyában oda nyilat­kozott, hogy a mai törvényes állapot szerint a közös diplomácziának szolgálati nyelve a német. Kérdem a miniszterelnök urat: fentartja-e ezen, a magyar közjoggal és az összes tételes törvényekkel homlokegyenest ellenkező állás­pontját ? Ha nem tartja fenn : milyen elégtételt szán­dékozik adni a megsértett magyar nemzeti szuverenitásnak és a jogosan felháborodott nem­zeti közérzületnek? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. kép­viselőház S (Halljuk ! Halljuk!) Nem ugyan azért, mintha a kéjDviselő urak az interpelláczió meg­tétele által kényszerithettek volna rá, a mint azt Bakonyi t. képviselő ur mondta, hogy ma feleljek, hanem azért, mert ezen interpelláczió tartalmánál fogva olyan, hogy arra a választ azonnal megadhatom, mert semminemű előzetes megvizsgálása valamely tényállásnak nem szük­séges, igenis azonnal kivánok mindkét inter­pelláczióra válaszolni. Meg fogják bocsátani a t. interpelláló képviselő urak, ha válaszomban összefoglalom az úgyis egy tárgyra vonatkozó két interpellácziót. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy talán leghelyesebb lesz, ha, mielőtt magára a kérdés magvára áttérnék, tisztába hozok bizo­nyos mellékkérdéseket, eliminálok a diskussziő­ból bizonyos faktorokat, a melyek zavarólag hatnának a kérdés helyes megítélésére. Először is hangsúlyozni kívánom azt, hogy a diplomácziai képviselet által használt szolgá­lati nyelv kérdése és ebből kifolyólag az a kér­dés, hosv a külképviselet által szerkesztett hivatalos iratok minő nyelven szerkeszthetők, egyáltalában nem abszorbeálja azt a másik kér­dést és nem azonos azzal, hogy ugy a diplomá­cziai, mint a kereskedelmi külképviseletben a magyar elemnek mentül jobban érvényesülnie kell. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kérem, én el fogom a magamét mondani nagyon hig­gadtan, ridegen, objektíve; engem a képviselő urak ebben nem zavarnak meg semmiféle közbe­szólással, az ügynek vele szolgálatot nem tesz­nek és semmiféle czélt vele nem érnek el. Azt hiszem tehát, helyesebb volna, ha méltóztatná­nak türelemmel meghallgatni előadásomat. Mon­dom, ezzel a kérdéssel nem áll kapcsolatban az a kérdés, hogy igenis a magyar elemnek a diplomácziai és külkereskedelmi képviseletben mentül jobban érvényesülnie kell. (Zaj a szélsö­baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A magyar nyelv ismeretének a diplomácziai és külkereskedelmi képviselet nem magyar részében

Next

/
Oldalképek
Tartalom