Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

í26. országos ülés Í90í május 11-én, szerdán. 29 Elnök: Fel fog oslvatatni az indítvány szövege. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): »Indítvány. Határozza el a ház, hogy ő Felségének azon fenkölt királyi tényeért, a mely szerint folyó évi április hó 18-án kelt legmagasabb kéziratával II. Rákóczi Ferencz hamvainak hazahozatala tárgyában a kormányt javaslattételre utasította, a magyar nemzet nevében hálás köszönetét fejezi ki és annak ő Felsége előtt illő módon leendő tolmácsolásával a ház elnökét bizza meg, ez iránti határozatát szíves hozzájárulás végett a főrendiházzal is közli.« (Általános élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! A házszabályok értelmében beadott és felolvasott ezen indítvány ki fog nyomatni, szét fog osztatni, s a házszabályok értelmében azon javaslatot terjesztem elő: méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ezen indítványnak indokolása a pénteki ülés napirendjének első tárgyául tűzessék ki. (Altalános helyeslés.) Hozzájárul ehhez a ház ? (Igen!) Akkor ezt a ház határozataként kijelentem. Fel fog olvastatni az interpellácziós-könyv. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az interpellácziós - könyvben csak a következő bejegyzések vannak, a melyek április havából valók és még nem terjesztettek elő (olvassa): Dr. Vázsonyi Vilmos: a vasutasok országos gyűlésének megakadályozása tárgyában, a kereskedelemügyi miniszter úrhoz; Szatmári Mór: a vasúti sztrájk tárgyában, a kereskedelemügyi miniszterhez; Lovászy Márton: a vasúti sztrájk tárgyában, a kereskedelemügyi miniszterhez: Molnár János: a Rábaszabályozás ügyében, a miniszterelnökhöz és a földmivelósügyi miniszterhez ; Lendl Adolf: a szemlaki közalapítványi birtokok bérbeadása tárgyában, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Elnök: Javaslom, hogy az interpellácziókra abban az esetben, ha korábban letárgyalnék a napirenden lévő törvényjavaslatot, azonnal — különben pedig fél kettőkor térjünk át. Hozzájárul ehhez a ház ? (Igen!) Akkor ezt a ház határozataként kijelentem. Következik napirend szerint a közösügyek tárgyalására hivatott országos bizottság képviselőházi 40 rendes és 10 póttagjának megválasztása. A névsort olvasni fogja gr. Esterházy Kálmán jegyző, a távollévőket jegyzi Dedovics György jegyző. A szavazás megkezdődik. Csendet kérek! Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a névsort. A képviselők beadják szavazólapjukat). Elnök : Fel fog olvastatni az első alkalommal távol volt képviselők névsora. Dedovics György jegyző (olvassa a távollévőié névsorát). Elnök: A beadott szavazatlapok összeszámlálás végett kiadatnak a jegyzői karnak. Következik a napirend szerint a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása és pedig először az általános tárgyalás. Az első szó az előadó urat illeti meg, Nyegre László előadó: T. képviselőház! (Halljak! Halljuk!) A közigazgatási és pénzügyi bizottság rokonszenvvel és a kormány iránti elismeréssel vette tárgyalás alá a községi és körjegyzők javadalmazására vonatkozó törvényjavaslatot, mert azon meggyőződésben volt, hogy akkor, a midőn a megváltozott életviszonyok folytán a közpályán alkalmazottak javadalmazásának rendezése az egész vonalon megindult, valóban igazságtalanság és méltánytalanság lenne, hogy a törvényhozás épen csak a községi jegyzőknek, az állami és községi közigazgatási élet ezen jelentékeny faktorának javadalmazásával ne foglalkozzék. (Igaz! TJgy van!) Az általam képviselt két bizottság teljes tudatában van azon fontos nemzeti és szocziális missziónak, a melyet a községi jegyző az állami és községi közigazgatási életben betölteni hivatott. Teljes tudatában van annak, hogy e látszólag jelentéktelen intézmény, ez a speczialiter magyar szervezet, mily szép eredményekkel, mily preczizitással tölti be az állami és községi közigazgatás terén ráháramló feladatoknak egész tömkelegét. Nem lehet czélom, t. képviselőház, a jegyzői intézmény feladatainak részletezésébe bocsátkozni. Nem akarom felsorolni a feladatok azon valósággal egész hosszú lánczolatát, a melyek közül csak az adóügy, a véderőtörvény, az állami anyakönyvvezetés végrehajtása elegendő volna arra, hogy a mai hivatalos berendezésünk szerint csupán ezen teendők végrehajtására egy egészen külön hivatalos apparátus szerveztessék. De nem akarom ezzel a t. képviselőháznak becses türelmét igénybe venni; méltóztassék azonban megengedni, hogy a községi jegyző helyzetének megvilágítása végett egy pár pillanatra a községi jegyzővel, mint a községi önkormányzati életnek egyik legjelentékenyebb faktorával foglalkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) (Az elnöki széket Jakabffy Imre alelnök foglalja el.) A községi önkormányzat hazánkban igen fiatal és épen azért igen fejletlen. Magyarországon 1848 előtt községi önkormányzat egyáltalán nem volt. A régi hatalmas és erős vármegye, a melyben a nemzeti erők konczentrálódtak, felemésztette még a központi kormányhatalom jelentékeny részét is, hogy ne emésztette volna fel a községi önkormányzatot ? A mi pedig a vármegyéből megmaradt, azt fölemésztette a földesúri intézmény és az uriszék. Egy szóval 1848-ig Magyarországon községi önkormányzatról beszélni nem lehet. A községi önkormányzatot, ennek elvét elsősorban az 1848-iki törvényhozás prok-