Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-443

316 bk'd. országos ülés 190b jiuiius 20-án, hétfőn. Nagyon soktól hallom, a kik a miniszter ur küldötteiként is szerepelnek, hogy ha a mai nap folyamán he nem fejeződik ez a tárgyalás, a miniszter ur leveszi ezt a javaslatot a napirendről. Hát én konstatálni vagyok kénytelen, hogy mi, ezen az oldalon ülő képviselők, a kik ebben a tárgyban felszólaltunk, a vitát nyújtani egyáltalában nem akarjuk, és távol áll tőlünk minden olyan szándék, hogy a javaslat törvényerőre emelkedését késleltessük. Kitetszik ez azok beszédéből is, a kik eddig felszólaltak. De, t. miniszter ur, semmiképen sem fogadjuk el a vasúti rendtartás bizonyos szakaszait a parlamenti tárgyalásokra nézve; itt nincsen indulási és érkezési idő és nincs büntetés arra az esetre, ha a vonat késni talál. (Mozgás a jobboldalon.) Mi, t. miniszter ur, a kritikától, a szólás jogától nem fogunk elállani. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Kritizáljon, a mennyit akar! Lengyel Zoltán: Épen azért, t. miniszter ur, ezen üzenetváltásoknak, ezen megjegyzéseknek -— nem tudom, a miniszter úrtól vagy máshonnan jönnek-e — semmiféle jogosultságuk nincs; méltóztassék elhinni, ha egy pár órával, vagy akár egy üléssel is tovább tart e javaslat tárgyalása, az a parlamentarizmusnak is, az államvasuti alkalmazottak ügyének is csak hasznára lesz. (Helyeslés a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Úgyis csak akkor kapják a pénzt, a mikor meg lesz szavazva a budget! Heltai Ferencz előadó: Nem! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Akkor nem olvasta a törvényt! Lengyel Zoltán : Emlékeztetem a t. miniszter urat arra az esetre, a mikor a beruházási kölcsönre vonatkozólag 360 millió felvételét kérte a kormány rendkívüli különböző czélokra, egy olyan óriási összeget, a melynek megszavazásánál a kritikának és megjegyzésnek nagyon is helye lett volna és nagyon is sokat lehetett volna beszélni. És mi történt, t. ház? Hetekig pihent itt a parlament, s mikor összejött, azt mondták, hogy a mai ülés folyamán meg kell szavazni a javaslatot, különben milliókra menő károkat szenved a kincstár a szerződések folytán. Hát az lehet igaz, t. képviselőház, hogy a szerződések lejártak aznap, de az már egyáltalában helytelen, hogy a miniszter urak a parlament tanácskozásait ily módon akarják preszszionálni, a mint hogy kapaczitálni igyekeztek több kéjjviselőtársamat, hogy álljon el a szótól. Hát méltóztatott volna előbb kitűzni tárgyalásra azt a javaslatot. Ugyanez a baj itt is. Nem bennünk van a hiba. Mi a kritikától el nem állhatunk, hanem ha azt méltóztatik akarni, hogy valami előbb legyen készen, tetszett volna azt előbb tárgyalásra kitűzni, volt rá idő elegendő. (Helyeslés a báloldalon.) T. képviselőház! A lefolyt sztrájkmozgalomra nézve sok megjegyzést tehetnék; azonban én ettől most tartózkodom és pedig egyszerűen azért, mert annyi sok mindenféle merült fel a sajtóban, a törvényszéki tárgyaláson és a parlamentben, hogy ha a t. kereskedelemügyi miniszter urnak mindez nem nyújtott elegendő anyagot arra, hogy — a közmondás szerint — mint uj seprő jól seperjen, gyökeres változtatásokat és tisztogatást végezzen az államvasutaknál : akkor erre az én beszédem ugy sem lesz elegendő. T. képviselőház! Mielőtt az államvasuti alkalmazottak fizetésrendezéséről szólanék, az államvasuti üzemnek egy és más dolgát kell itt szőnyegre hoznom. Be akarom mutatni csak ugy futólag, mprt majd a költségvetési vitánál fogom e kérdéseket bővebben tárgyalni, hogy nem ott van a hiba, t. ház, hogy az alkalmazottak fizetést kérnek, jogot és pragmatikát kivannak, hanem ott van a hiba az államvasutak kezelésénél, hogy a tarifáknál, a refakcziáknál és sok mindenféle egyéb dolgoknál akkora összegekig károsodik az államkincstár, hogy ez a költség, t. miniszter ur, sokszorosan megtérülne, ha a tarifális intézkedések tekintetében azon szerződésekre nézve, a melyek az állam károsodását vonják maguk után, a miniszter ur rendet csinálna. Ott van pl. a fiumei raktárvállalat kérdése. Ez egy botrányos ügy, t. miniszter ur; az erre vonatkozó szerződést a t. miniszter ur egyik előde kötötte. Ott Fiúméban milliókra menő építkezések történtek. Azokat az állam kezelte eddig; az állam, kezeli most is saját alkalmazottai utján. A rakbérletek négyszögméterenkint havonkint és esztendőszámra meg voltak állapítva. A társaság, a mely megkapta a bérletet, kevesebbet fizet, mint a mennyit behajt, a költségek azonban semmivel sem növekedtek, tehát a kormány megengedte, hogy egy vállalat keletkezzék, a Leszámítoló Bank egy fiókja keletkezzék ott, a mely az állam raktáraiban, az állam fizetett alkalmazottai utján maga az állam által kezelt intézményből a tarifa-bérlet összegeinek felemelése által pár százezer koronáig menő jövedelmet vonjon el az államkincstártól. Mindezt részletesen be fogom a t. miniszter urnak a szerződéssel kapcsolatban bizonyítani. És ez igenis egyik bizonyítéka annak, hogy oly téren lehet segítséget találni, a hol a nélkül, hogy ebből az üzemnek, a forgalomnak bármily csekély kára lenne is, sőt annak előnyére, nagymérvű megtakarításokat lehet eszközölni, a mi által a most elvont hasznok visszaszerezhetők, ugy hogy az államvasuti alkalmazottaknak tisztességes megélhetést lehetne biztosítani. A másik ilyen nagyobbszabásu üzlet az államvasutak kebelében, a vaggonkölcsönző-intózet, a mely nagyon illetéktelen hasznokat huz az államvasutaktól az által, hogy az államvasutak nem építtetik meg a szükséges vaggonokat, a jó vaggonokat nem járatják, a rossz vaggonokat nem javítják ki, hanem e helyett egy