Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-443

<04 június 20-án, hétfőn. 317 443. országos ülés ltí vállalatnak igen tetemes és nagy hasznokat juttatnak, holott a maguk rezsijében gondoskodhatnának a szükségletről. Ott van a refakczia kérdése, a melyet Mezőssy Béla t. képviselőtársam is emiitett. Elismerem, hogy ezen téren már meglehetős javulás mutatkozik és hogy egyes nagy svindliknek a miniszter ur, vagy talán már előde is elejét vette, de még mindig van ott nagyon sok tennivaló. Ott van pl. a Neusckloss-féle gömbfák kérdése, meg a többi. El lehetne azokat refakczia nélkül is szállítani nagyon szépen és egyáltalában nem visznek ki több fát a refakcziák következtében Magyarországból, a melyekből tehát az államnak és a társadalomnak semmi haszna sincs; azok csak azoknak a magánvállalatoknak válnak hasznára. Csak egy kérdést akarok még kissé behatóbban tárgyalni és ez a budapest-bécsi viszonylaton érvényesülő tarifák kérdése. Emlékezetébe hozom a t. miniszter urnak, hogy ötnegyed évvel ezelőtt egy nagyobb vita alkalmával már felszólaltam és ekkor Széll Kálmán akkori miniszterelnök ur Láng Lajos volt kereskedelemügyi miniszter urnak, a ki nekem válaszolni akart, odaszólt, hogy: »hadd el, ennek ne válaszolj!« Én most megismétlem akkori megjegyzéseimet. Most, ha nem is sok, de elegendő adattal is rendelkezem, a melyek bizonyítják, hogy itt a magyar államkincstárt akkora összeggel károsítják meg, a mely jóval nagyobb a kvótára fizetett összegnél. Ezt az osztrák államvasutak javára tett uj tarifális intézkedés okozza, a melyről a közvélemény úgyszólván nem is tud; a melyet el lehetett és kellett volna kerülni és a mely. ismétlem, nagyobb összegű károsítást okoz az államvasutaknál, mint a sokat vitatott kvótakérdés. (Halljuk! Halljuk!) Miben áll ez a dolog ? Röviden elmondom. Budapest-Bécs között nemcsak vasúti közlekedés, hanem hajózási közlekedés is van. Hogy a Dunagőzhajóstársasággal az államvasút konkurráíni tudjon, nem a normális tarifát érvényesítette, hanem egy külön díjtételt, a mely ennek a tarifának leszállított összege. Bruckon át a normál tarifa 592, a közönséges gyorsáruknál. Az osztrák államvasuton, a Bruckon túl Bécsig eső részre 186 fillér. Már most a kettő együttvéve 778 fillér. Ezzel szemben az államvasút a régi díjtételét 626-ban állapította meg. Mikor 626 volt a díjtétel, akkor ezen az osztozás történt a kilométer szerinti arány szerint olyformán, hogy ebből a 626 fillérből a magyar államvasutak kapott 521-et, az osztrák St. E. G. pedig 105 öt. Most az osztrákok egy uj díjszabást állapítottak meg, megjegyzem, ez csak a közönséges gyorsáruknál érvényesül, mert a mérsékelt gyorsáruknál az első, másodosztályú a) b) c) és külön díjszabású 1—3. tétel alatt mindenütt más és más összegek szerepelnek, egy másik tarifát állapított meg tehát, a melynek tétele 762 fillér. (Zaj jobbfelöl.) Ugy látszik, a t. túldalnak ily kérdés a hol 6—8—10 milliós államvasuti tételnek megvitatásáról van szó, a melyhez számok kellenek, egy kicsit meg érteni is kell hozzá, egyáltalában nem tetszik. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) Mondom, az uj tétel 672 volt ennél az áruforgalomnál és akkor felszólalt Chorin Ferencz főrendiházi tag és deputácziót is vezetett, s ennek következtében megállapítottak egy rovatolási díjtételt, a melynek összege ezentúl ebben az esetben 671 fillér. A külön díjszabás harmadik tarifájánál már 65, és igy valamivel mindegyik esetben magasabb, mint az előző régi díjszabás volt. Bemutattam, hogy a 626-os díjtételből az osztozás ugy történik, hogy 521-et kapott az államvasút és 105-öt kapott az osztrák stég. Felemelték 45 fillérrel ezen díjtételt és most az osztozás 1902. márczius l-jétől ugy történik, hogy a 45 fillérnyi emelkedés daczára a magyar államvasút 515-öt kap, tehát 8 fillérrel kevesebbet, mint a tarifa emelése előtt. Az osztrák 53 mai többet, tehát nem 105-öt, hanem 156-ot. Ha talán a t. miniszter ur szükségesnek tartja ezeket előadni és rendelkezésünkre fogja bocsátani az adatokat, ki lehet majd akkor számítani milliókban, hogy mennyit tesz majd ki ez az összeg. De ez semmi esetre sem igazságos intézkedés. A magyar államvasutak kezelésére vonatkozólag felhozom ezen adatot, hogy ha egy kapcsolatban a St. E. G. ós a magyar államvasutak között határozottan felemelnek egy díjtételt 45 fillérre], és akkor a magyar állami kincstár nyolcz fillérrel kevesebbet kap, mint azelőtt, az osztrák államkincstár pedig 53 fillérrel többet; tessék kiszámítani vaggononként és koronákban ezt az összeget a budapest—bécsi viszonylatban, és méltóztatnak meglátni, hogy ez oly horribilis összeg, a melyből igen szépen kikerülne az egész fizetésemelés. Nem tudom, hogyan történt ez a dolog, nem tudom, hogy a magyar állam miért engedett e kérdésben, nem tudom a számítási alapot, és hogy mikép lehetséges az, hogy a mikor egy közös társaság, mert ebben az esetben közös, felemeli a díjszabást és osztozkodni kell, akkor ugy osztozkodnak a felemelt díjszabáson, hogy a magyar állami kincstár kevesebbet kap, mint azelőtt, és pedig kevesebbet kap az egyes tételeknél: a gyorsáru különleges tételénél 8 fillérrel, a mérsékelt gyorsáruknál 1 fillérrel, a különleges mérsékelt gyorsáruknál 1 fillérrel, az első osztályú árunál — igaz — többet kap 9 fillérrel, de a második osztályúnál kevesebbet egy fillérrel, a terjedelmes árunál 22 fillérrel, (Mozgás balfelöl.) a mérsékelt kocsirakományosztálynál az a) osztálynál három fillérrel, a b) osztálynál 5 fillérrel kap kevesebbet, a c) osztály • nál 6 fillérrel kevesebbet. A külön díjszabásnál: az I. rovatban 4 fillérrel, a II. rovatnál 6 fillérrel, a III. rovatban 5 fillérrel kevesebbet. Végesvégig felemelték tehát a díjszabást, a