Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-442

280 M5. országos ülés 1904 június 18-án, szombaton. hallottam, hogy talán számításaim, a jövedelme­zőséget illetőleg, nem voltak korrektek, tudva­levő, hogy a déli vasút jövedelmezősége rosszabb, mint az államvasutaké és mégis a déli vasút­társaság az V. fizetési osztályban a várakozási időt illetőleg mástél évet határozott meg, az ál­lamvasutak pedig ennek a dupláját: bárom évet; a IV. fizetési osztályban az egyik éj másik fokon egy és fél évet, a harmadik fokon két évet, az államvasutak pedig bárom évet határoztak meg; a III. fizetési osztályban az a déli vasút három évet határozott meg, a ma­gyar államvasutaknál pedig négy évet. Ez vo­natkozik a mérnökökre és jogi kvalifikáczióval bi­rokra, A hivatalnokok pedig, a kik a mi javas­latunkban B. betűvel vannak jelezve, a VI. osz­tály 2. fokán a déli vasútnál két évet várnak, nálunk három évet. Az V. osztályban két évet, nálunk három évet. A IV. osztály első fokán két évet, nálunk három esztendőt. Egészen ért­hetetlen előttem, bogy miért kellett tehát azt tenni, hogy előnytelenebb helyzetre szorítják a magyar államvasuti alkalmazottakat, mint a déli vasútiakat. Az egész fizetésrendezési akczió minél mesz­szebb hullámokat ver, annál inkább simul el és ez egyrészt a dolog természetében fekszik, annyira, hogy 1402 hivatalnok lesz, a ki az egész rende­zésből összesen 40 koronát fog nyerni évenkint és végül az előny a személyzet végső nyúlvá­nyaiban teljesen elenyészik. Az őrszemélyzet fizetése 540 koronával kez­dődik és 840 koronával végződik 26 évi szolga lat után. Összehasonlítva ezt a fizetést a mező­gazdasági munkabérekkel, mert ezt kívánja bá­zisul a pénzügyi bizottság is, kötelességem be­ismerni, hogy tényleg jobb helyzetben vannak az őrök, mint a mezőgazdasági munkások, de ez a jobb helyzet nagyon csekély mérvben jobb, mert összesen csak 11 fillérei tesz ki többet az őrök napibére, mint az átlagos mezőgizgasági napibér Kelet- Gralicziában, a hol pedig általános zavargásokat okoztak a napibérek. Törvényhozói kötelességem beismerni és konstatálni, hogy a magyarországi bérviszonyok és mezőgazdasági keresmények oly alacsonyak, hogy ezzel szemben még a vasutasok is előnyben vannak. De más­részről azt is ki kell mondanom, hogy a vasutas őrszemélyzet diját egyrészt családi dijnak kell tekintenem, mert különösen a nagyobb forgalmú vonalaknál oly óriási munkát követel tőle éjjel­nappal a vasút, hogy ezt ő egymagában végezni nem képes, igy tehát az ő munkája nemcsak az ő munkája, de az egész családé. (Igaz! a bal­oldalon.) Egészen más kérdés a mozdonyvezetők kér­dése. A mozdonyvezetők négy osztályba voltak sorozva, de az elsőt senki sem érte el. A II. osztályban összesen 126 ember volt alkalmazva, vagyis az egész státus 6'78 százaléka. Azonkívül az almozdonyvezetők hasonlóképen négy osztályba vannak sorozva, de az elsőt senki sem éri el. A fűtők hasonlóképen négy osztályba vannak sorozva, de az elsőt senki sem érte el. A II. fizetési osztályban 29 alkalmazott van, vagyis az egész státus 2"91 százaléka. 97'01 százaléka 700 korona fizetésben van jelenleg. A mozdony­vezetőkre nézve azt eniliti a pénzügyi bizottság jelentése és említette az előadó ur is tegnap, hogy ezeknek igen tetemes mellékjövedelmük van. Erre nézve ugy Mezőssy, mint gróf Batthyány t. képviselőtársaim kijelentették, hogy őszintén kí­vánják és melegen óhajtják, hogy a kilométer­pénzek és más egyéb ily mellékjövedelmek ren­deztessenek, hogy mi azokat lássuk. Én tegnap voltam bátor közbeszólni az előadó urnak, hogy nem látom, hogy körülbelül milyen ez a mellék­jövedelem ; azt mondták nekem, bogy nagyon nehéz ezt kiszámítani, a dolog természete hozza magával; másrészt azt sem látom, vájjon a segédszemélyzet részesül-e ebben a mellékjöve­delemben, már mint az anyagmeg takarítás utáni­ban és egyéb mellékjövedelemben részesül-e pl. a fűtő segédszemélyzet? Heltai Ferencz előadó: igen! Ernszt Sándor: Arra maga az előadó ur volt szíves utalni, mi lesz akkor, mikor ezek az emberek nyugdíjba lépnek. Ilyenkor összes mellékjövedelmeik teljesen elesnek. Milyen nehéz az ő munkájuk, erre nézve nem akarok mon­dani semmit. Ebben a házban mindenki egy­formán tudja, hogy alig léteznek állami alkal­mazottak, kiknek ilynemű szolgálatuk lenne. Egyedül csak a szolgálat veszélyességét akarom kiemelni. Összes ipari alkalmazottaink között, kik az iparfelügyeleti törvény alatt állanak, csak egyetlenegy osztály van, a mely veszélyesebb munkával foglalkozik, mint a mozdonyvezetők és ezek a gépgyártásnál alkalmazott munkások. A gépgyártással foglalkozóknak 14%-át baleset éri évenkint, a mozdonyvezetőknek pedig 10°/o-át éri baleset, utánuk következik a vas- és fém­ipari munkások szakmája, a melyben összesen 7°/o-ot ér baleset. Az ezután következő minden egyéb szakma sokkal előnyösebb helyzetben van s e tekintetben össze sem lehet amazokkal hasonlítani. Most már áttérek magára a sztrájkra. Midőn a sztrájkról van szó, okvetlenül tekin­tettel kell lenni a közönség nagy részére, a mely meglehetős ellenszenvvel viseltetett az egész moz­galom iránt. Legyen egy mozgalom bármily igazságos, méltányos és szimpatikus, a mint egyszer embereket sodor magával, a kik ártat­lanul veszedelembe kerülnek és károsodnak, akkor már ez a mozgalom többé hosszuéletü nem lehet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Épen azért az ország közönségének nagy része ellen­szenvvel kezdett viseltetni az egész kérdéssel szemben. Lehet, hogy jogos ez az ellenszenv, de nem szabad odáig menni, hogy ne tudjunk elég objektívek lenni ezen emberekkel szemben, a mint nem tudott a közönség nagy része objektív lenni, mikor a sztrájk kitört.

Next

/
Oldalképek
Tartalom