Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-442
ktä. országos ütés Í904 június 18-án, szombaton. 279 vei, a melyek a törvény értelmében nyilvános számadásra vannak kötelezve, akkor is azt látjuk, hogy a vasúti üzem sokkal fényesebb pénzügyi eredményeket tud felmutatni, mint minden egyéb nyilvános számadásra kötelezett iparvállalat. Ily körülmények között egész könnyen félretehetünk minden melléktekintetet arra nézve, hogy micsoda nagy érdekek vannak még azonkívül is hozzákapcsolva és tisztán üzleti szempontból tekintve az egész kérdést, kimondhatjuk, hogy nagyon szívesen és örömmel foglalkozunk ezzel a javaslattal, igen szivesón és nagy örömmel járulhatunk ahhoz, hogy ezen üzem alkalmazottainak jövedelmét, fizetését emeljük. De teszszük ezt szocziális szempontból is, mert annyi ezer kis és kisebb hivatalnok és annyi ezer altiszt és szolga fog ezen fizetésrendezésalkalmával helyzetének javításához jutni, hogy már csak ezen szocziális szempont miatt is hajlandók volnánk félretenni minden más tekintetet és szívesen foglalkoznánk ezen üzem embereivel és azok fizetésrendezésével, még akkor is, ha azok aránylag jobban lennének dotálva és különb életviszonyok között élnének is, mint egyéb foglalkozási ágak emberei. Azt gondoljuk, hogy ezt jogosan és méltányosan teszszük és ez által azon nagy különbséget, mely az ő munkájuk és minden egyéb munka között létezik, méltányosan és igazságosan kiegyenlítjük. De ezenkívül, midőn mi ezzel a javaslattal foglalkozunk, abszolúte nem ejtjük aggodalomba az ország adózó közönségét, mert itt egy oly üzletről vau szó, — és ezt elsősorban kívántam konstatálni — a mely aránylag jobban jövedelmez, mint bármely más üzleti ág. (Ugy van! a Ugy van! a néppárton.) A mi már most a javaslatot illeti, ha ezt én egybevetem a pénzügyi bizottság jelentésével, kénytelen vagyok azokat ismételni, a miket a tegnapi napon Mezőssy Béla t. képviselőtársam elmondott. A javaslat maga össze nem hasonlítható magával a bizottsági jelentéssel. Nagyon sok dolgot csakis a jelentésből tudunk meg; bár a jelentés is hagy egy-két homályos pontot még mindig hátra, de magából a javaslatból és annak indokolásából egyáltalában lehetetlen volna eligazodni. A jelentés maga elég energikus hangon bánik a javaslattal és az indokolással, és kétrendbeli határozati javaslatot tartalmaz, a melyek ezen eredeti javaslatot pénzügyi szempontból jelentékenyen módosítják. Tegnap maga az előadó ur még ezen a jelentésen is túlment éä oly dolgokat követelt és szubszummált, a melyek magában a jelentésben sincsenek benne. Ha már most magát a javaslatot veszszük, elsősorban a személyi ügyek azok, a melyekkel foglalkoznunk kell. ígérem ismételve, hogy nagyon rövid leszek és mindazt elhagyom, a mit el lehet hagyni azon beszédek után, a melyek tegnap itt elhangzottak. (Halljuk! Halljuk!) Az érdekelt feleknek, a vasúti alkalmazottaknak elsősorban aggodalmuk volt arra nézve, hogy ezen uj javaslat elsősorban nem fog-e módot adni arra, hogy a személyes ügyekben megtakarítások történjenek a későbbi időben ? Ha mi azt a protekcziós rendszert veszszük, a melyet itt tegnap is ostoroztak és a melynek a miniszter ur javaslatának indokolásában uj nevet adott: ^szolgálati érdek«, és a mely protekcziós rendszer annyira dívott volt; ha még hozzáveszem azt, hogy mennyire vezette volt mindig a minisztereket — vagy a kereskedelemügyi, vagy a pénzügyminisztert, ezt még most eldönteni nem vagyok képes — a személyzeti ügyekben a takarékosság szempontja, a melyre nézve Mezőssy t. képviselőtársam az előadó úrral szemben arra hivatkozott, hogy az előadó ur határozati javaslatában sincsenek garancziák arra nézve, hogy ezután az eljárás más lesz, mint eddig volt; ha ezt a két szempontot megbíráljuk, egyrészről a protekczionális rendszert, másrészről a takarékossági szempontot: akkor látjuk, hogy eléggé indokolt a vasúti alkalmazottaknak az az aggodalma, hogy a személyzeti ügyekben a takarékossági szempont ezután is az ő hátrányukra fog érvényesülni. E szavakban, igaz, nagy vád foglaltatik a miniszter úrral szemben, de e vád indokolása benfoglaltatik a pénzügyi bizottság jelentésében. Én konstatálom, hogy a személyzeti viszonyok némely ágban most roszszabbak, mint voltak, másodszor, hogy roszszabbak az egész vonalon, mint voltak annak idején az osztrák államvasuttársaságnál, melyet a magyar államvasutak vonalaival egyesitettek és melynek személyzetét a magyar államvasutak személyzetébe felvették. Rosszabbak, mert az osztrák államvasuttársaság a maga személyzetét mind előléptette és ugy adta át a magyar államvasutak igazgatóságának, s ez az előléptetés az államvasuti alkalmazottakra nézve duplán sérelmes volt. 1895-ben az I. fizetési osztályban volt l'16 0 / 0-ja az egész létszámnak. Az egész létszámból 1903-ban az I. fizetési osztályban volt l07°/ 0 . Tehát az állapot rosszabbodott. Igaz, hogy a többi osztályokban az állapot javult, de ez a javulás olyan csekély, hogy az összes alkalmazottaknak 84°/o-a a III. fizetési osztályban és azon alul maradt. Az összes alkalmazottaknak 72°/o-a a két utolsó osztályban van; teljes kvalifikáczióval, mérnöki, jogi kvalifikáczióval wiró emberek 2200 korona fizetésben vannak és évtizedeken át szolgálnak abban. A másik a várakozási idő. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam tegnap elmondotta volt, hogy három évig egészen más várakozási idő volt érvényben és autonomikus előléptetés és akkor mindenki meg volt elégedve. Ezt elhiszem. De egyet főképen nem értek, azt, hogy miért vannak előnytelenebb helyzetben a magyar államvasuti tisztviselők a várakozási idő tekintetében, mint a déli vasút alkalmazottai. Tudvalevőleg bármit méltóztatnak mondani, mint előbb