Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-441

Hl. országos ülés 190h június 17-én, pénteken. 263 Hiszen, t. képviselőház, ennek a ténynek illusztrálására hivatkozom magára a t. kereskedelemügyi miniszter úrra. Volt idő, a mikor ő is kezelt egy hatalmas vasutat, a mely a fejlettségnek állott azon a színvonalán, a melyen a magyar államvasutak, és a statisztika igazolja, hogy a kezelési költségek a miniszter ur vezetése alatt álló vasútnál a 40 °/

0-ot sem érték el. Hogy ez a 22 % diferenczia a magyar államvasutnál milyen horribilis összeget jelent, annak a bírálatával ez idő szerint foglalkozni nem kívánok. De, t. képviselőház, azt gondolhatnék, hogy ha a magyar államvasutak igazgatása egy ilyen óriási összeget emészt fel, akkor a szállító közönség lehet valami nagyon megelégedett. Hát ha arról a szállító közönségről beszélünk, a mely a magyar államvasutaknak szállít, arról elhiszem, hogy az nagyon is megelégedett, (Derültség a szélsöbálóldálon.) hanem ha arról a szállító közönségről beszélünk, a mely kénytelen a magyar államvasutakon szállítani, a mely kénytelen a magyar államvasutak igazgatóságával érintkezni, mérhetetlen az a panasz, a melyet ezen a téren találhatunk, (Ugy van! a szélsöbálóldálon.) Hiszen beszéljünk csak bármely nagykereskedővel vagy nagyiparossal, a ki a kereskedelmi konjunktúrák kedvező kialakulását egy napra vagy egy hétre kívánja kihasználni, el fogja az mondani egész őszintén, hogy az ő beadványaira, a melyekre például karácsonykor remélt határozatot, tavaszszal vagy húsvétkor jő meg a végzés. (Ugy vanl a szélsöbálóldálon.) De tovább megyek, t. ház, ezzel az igazgatással nincs megelégedve magának az államvasuti személyzetnek összessége sem. A legutolsó váltóőrtől kezdve fölfelé a legmagasabb tisztviselőig, a kivel csak beszéltem, mindnyájan a legmélyebb elkeseredés hangján szólanak arról a nemtörődömségről és lazaságról, a melylyel a magyar államvasutak igazgatósága az ő érdekeiket kezeli

v (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálóldálon.) Én nem hiszem, hogy az államvasuti igazgatásnak csak az lenne talán a főfeladata, hogy az udvari marsai szerepkörében tetszelegjen. (Tetszés balról.) Elhiszem, hogy az a díszruha nagyon szép, a melyen a rendjelek csillognak, sőt azt is elhiszem, hogy az rendkívül kellemes lehet, hogyha a saját uralkodónk és egyéb szuverének meleg kézszorítással fejezik ki hálás elismerésüket, hogy: »olyan jól ment a vonat . . .« (Derültség a szélsöbálóldálon.) Lengyel Zoltán: És ezt a lapok hűségesen megírják! Mezőssy Béla: Az is kellemes lehet az illető egyénisége szempontjából, ha minden egyes újév egy-egy ujabb rendjelet hoz, de, bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy az államvasuti igazgatóságnak nem az lenne a hivatása, hogy a perronokon hajadonfővel, meghajlott derékkal hódolási szerepeket játszszék! (Ugy van! a szélsöbálóldálon.) Hiszen ettől egyetlenegy talpfa sem javul meg a vonalon; egyetlenegy sinszögecske sem üttetik a maga helyére. Nézzük azt a szerencsétlen fűtőt, a ki fáradtan, kormos ruhában küzd a megélhetésért; azt a mozdonyvezetőt, a ki megfeszített agygyal vezeti a vonatot akkor, a midőn a földi hatalmasok azon utaznak, s a kinek eszébe jut az a gondolat, hogy van-e a vonaton valaki, a ki az ő sorsával, boldogtalanságával és családjának jövőjével gondol ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálóldálon.) Nem folytatom ezt a kérdést, mert bizonyosan én is azok sorába fogok kerülni egyes, a kormány iránt meleg szimpátiával viseltető lapok szemében, a kik izgatnak a sztrájkra, de egyről biztosithatom azokat a lapokat: hogy én ingyen izgatok. (Elénk derültség és tetszés a bal- és a szélsöbálóldálon.) Mindezeket csak a helyzet illusztrálása czéljáhól voltam kénytelen felhozni, de én azt hiszem, hogy egy államvasuti igazgatásnak még sem az lehet a hivatása, hogy a nagy urak, a fejedelmek, a Czézárok kegyeit hajhászsza. Hiszen nagyon jól tudom, hogy a grand-seignőrködés igen előkelő vonás, ha az ember a saját zsebéből fizeti meg annak költségeit, de egy államvasút igazgatóságának éreznie kellene azt a kötelességét, hogy a saját alárendeltjeivel é.% azoknak sorsával kell elsősorban törődnie. Én képzelhetek tisztviselői kart, a mely nyomorúságos fizetése mellett is bízik az ő vezetőiben, ha t. i. az a vezetőség a bizalomra érdemes, De ezt a bizalmat nem ugy lehet megszerezni, hogy valósággal léghatlanul, hermeticze elzárkózik az igazgatóság azoknak a szegény embereknek panaszai elől, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálóldálon.) a kiknek vállán élvezik azokat az előkelő állásokat. Valóságos képtelen helyzet, hogy napokig kell annak a szegény embernek ott az előszobákban várakoznia, a mig odajuthat, hogy panaszát felebbvalójának előadhatja. Ezek az előzmények, ez a nyomorúságos igazgatás volt eredendő oka elsősorban a magyar államvasutaeok körében kitört sztrájknak. A másik tisztán és kizárólag a kormányra vonatkozik. Nem kevesebb és nem kevésbbé bűnös mulasztásokat követett el ezen a téren a kormány. (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldálon.) Az első, nézetem szerint leghibásabb eljárása az volt, melyet a t. kormány a fizetésrendezések terén követett, hogy elsősorban rendeztette a törvényhatósági tisztviselők fizetését, rendeztette a községi jegyzőknek a fizetését, mindezt három hét leforgása alatt, oly időpontban, visszamenőleg 1904 január 1-től kezdó'dőleg, midőn ezen alkalmazottaknak az, hogy az ő fizetésrendezésük ily gyorsan fog keresztülvitetni, eszükágában sem volt. Hock János: Attól féltek, hogy uj választás lesz.