Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-441

264 44J. országos ülés I90k június 17-én, pénteken. Mezőssy Béla:.Én itt az intencziók vizsgálatába nem vagyok hajlandó belebocsátkozni; hogy minő nemes törekvés vezette ezen a téren a kormányt, ezért elsősorban a saját lelkiismeretével számoljon. De hol van az osztó igazság mértéke, mikor már 1900-ban az akkori kereskedelemügyi kormány a zónának felemelését azzal indokolta, hogy az abból befolyó jövedelemtöbblet az államvasuti alkalmazottak fizetésrendezésének fedezésére fog fordittatni, mikor 1901-től kezdve mostanáig ezen a réven befolyt az államvasutak pénztárába a nagyobb jövedelem, az államvasuti alkalmazottak fizetésrendezésének kérdése pedig, daczára annak, hogy a t. miniszter ur előde megígérte, hogy azt sürgősen fogja megoldani és daczára annak, hogy a t. miniszter ur küldöttségek előtt jelentette ki, hogy haladéktalanul fogja elintéztetni, mégis olyan időpontig halasztódott, midőn amazok az alkalmazottak a saját fizetésfelemelésükkel már teljesen tisztában és rendben voltak. Az államvasuti alkalmazottak karának ez a mellőzése idézte elő elsősorban azok lelkében az elkeseredést, mert akkor önkéntelenül ugy fogták fel a kérdést, hogy az ő ügyük a kormány szemében csak kisjelentőségű dolog, a a melyet évről-évre huznak-halogatnak a nélkül, hogy komolyan törekednének a megoldásra. A másik végzetes hiba a t. kormány részéről az volt, hogy akkor, a mikor ezt a kezdődő mozgalmat, ez elégületlenséget feltörni látta, a helyett, hogy annak egy méltányos, a jogos igényeknek megfelelő törvényjavaslattal útját vágta volna, az erőszak útjára lépett. Tény az, hogy éveken keresztül az államkormányzatnak nem volt semmiféle kifogása az ellen, hogy kezdve a falusi jegyzőktől, a segédtelekkönyv-vezetőktől, fel egész a legmagasabb állásokban lévő méltóságos urakig, a különböző bransban lévő tisztviselők a maguk panaszait akár a fővárosban, akár a vidéken gyűlések folyamán előadhatták és kérvényeikkel a törvényhozás elé járulhattak. Sőt az államvasutak körében is a kereskedelmügyi kormány három éven keresztül akként kezelte ez ügyeket, hogy legkisebb kifogást sem támasztott az ellen, hogy helyi bizottságok alakultak, központi végrehajtó szervek létesültek, mind magasállásu tisztviselők vezetése alatt; szóval megadta — illetve nem megadta, hanem nem vonta kétségbe azon jogukat, hogy minden egyes állampolgárnak akár gyülekezési, akár egyesülési, akár pedig kérvényezési joga feltétlen ós korlátlan, (Helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon.) mert a mely kormány más álláspontot foglal el, az nézetem szerint is merényletet követ el & közszabadságok ellen. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Már most, t. ház, ily előzmények után benyújt a miniszter ur egy törvényjavaslatot. Hogy ez a törvényjavaslat mily tartalmú és hogy annak intézkedése alkalmat nyujthatott-e félreértésekre, arra később fogok visszatérni. De elég az hozzá, hogy benyújtott egy törvényjavaslatot, a mely az államvasuti alkalmazottak körében joggal-e vagy jog nélkül, de tényleg nagy elkeseredést támasztott. Mit tett ennek orvoslására a kereskedelemügyi miniszter? Felfüggesztette a vezetőséget. Ez volt a második és felette hibás lépés. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen ha megvolt az a természetes levezető csatorna, a melyen a vasúti alkalmazottak összes elkeseredése, még a legnagyobb hullámok is simán voltak levezethetők, mi értelme volt a korlátozásnak, a pressziónak, a felfüggesztésnek; mi értelme volt kijátszani az utolsó kártyát, a mely határozottan törvényellenes volt és arezulcsapása az állami rendnek: betiltani a gyűlést és elfogatni a vasúti alkalmazottakat? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Ez az a két indok, a mely előidézte & sztrájkot, mert ezek bekövetkezése nélkül kizártnak tartom, hogy a vasúti alkalmazottak valaha sztrájkba léptek volna. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) De, t. ház, hogy ha tárgyilagossággal, meggyőződésem szerint vázoltam azokat a hibákat, a melyeket e kérdés kezelésénél ugy a kormány, mint az államvasuti igazgatóság elkövetett, nem zárkózhatom el épen igazságszeretetemnél fogva az elől sem, hogy azon hibákra kitérjek, a melyeket a sztrájk folyamán az államvasuti alkalmazottak egy része elkövetett, Nézetem szerint a kormány egyik végletével szemben állott a másik véglet: a sztrájkoló tömeg és a 13-as bizottság, a melyet én feladata magaslatán álló társaságnak abszolúte nem tartok. Nem tarthatom annak azért, mert az a 13-as bizottság egyszerűen nem vezetett, hanem vezettetni engedte magát és akkor, a mikor a kormány az első kibékitósi lépésekkei járult a magyar vasutasok elé, elkövette azt a végzetes hibát, hogy nem fogadta el a mentő kezet (Igaz! Ugy van!) és azokat a propozicziókat, a melyeket a jogosság és méltányosság határain belül a kormány hozzájuk juttatott. Itt, t. képviselőház, itt hibázták el a dolgot. Hock János: Ők elfogadták. A tömeg nem akarta. (Mozgás.) Olay Lajos: Mindegy, akkor le kellett volna köszönniök. Ezt nem lehet méltányolni. Madarász József: Jól tették ! (Zaj és nyugtalanság a szélsobalóldalon.) Mezőssy Béla: Hogyha vezetőség czimén szerepelek, akkor nem engedem, hogy engem a tömeg vezessen, hanem nekem kell vezetnem a tömeget, vagy pedig lemondok a vezetőségről. (Élénk helyeslés.) Mert mindaz, a mi történt, nem a tömeg felelőségének rovására, hanem a vezetőség rovására történt, a mely azt nevével födözte. (Igaz! Ugy van]) Ezzel a kérdéssel nem kivánok részletesen foglalkozni. Csak a tényállást állapítom meg oly irányban és szempontból, a mint meggyőző-