Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-425
i-25. országos ülés 1904- május 10-én, kedden. 19 még minden irányban befejezve és lezárva nincs, azért nem is vagyok abban a helyzetben, hogy erről az évről egy kimerítő képet nyújthatnék. Annyit vagyok bátor már mo3t megjegyezni, hogy nézetem szerint az 1903. évnek pénztári eredményei nem lesznek oly kedvezőek, mint az 1902. évi eredmények, mert ismeretes a t. ház előtt, hogy a törvényenkivüli állapot következtében az egyenesadók és a jogilletékek nagy mértékben visszamaradtak. Ma már konstatálni lehet meglehetős pontossággal, szám szerint is azt, hogy mennyit tesz ez a visszamaradás. Ha ugyanis az 1903. évi január 1-től 1904. évi márczius végéig lefolyt 15 havi időköz eredményét összehasonlítjuk az 1902. évi január hó 1-től 1903. évi márczius hó végéig lefolyt időszak eredményével, akkor azt látjuk, hogy 1903-ban az egyenesadóknál 45 1 /2 millió koronával, a jogilletékeknél 6'3 millió koronával folyt be kevesebb, és igy a visszaesés 51.800,000 korona. (Mozgás.) Ehhez azonban hozzá kell számítani még körülbelül három-négy millió koronát, mert hiszen ismeretes dolog, hogy ugy egyenes adóink, mint a jogilletékek évenkint bizonyos növekedést mutatnak, a mely növekedés az egyenes adóknál átlag két milliót, a jogilletékeknél egy milliót meghalad, ennélfogva 1903-ban ezen két czimen három-négy millió koronával többnek kellett volna befolynia, mint 1902-ben, ugy hogy ezt is hozzászámitva az elmaradt összeghez, azt mondhatjuk, hogy 55—56 millió korona az az összeg, a mely a törvényenkivüli állapot következtében nem folyt be az állampénztárba. Hogy ennek a nagymérvű visszaesésnek végzetes következményei a mi állampénztári helyzetünkre nem voltak, azt elsősorban csakis a rendelkezésre állott pénztári készleteknek köszönhetjük, és csak az a kedvező véletlen, hogy elég jó termésünk volt a múlt évben, és hogy a terményárak is elég kedvezők voltak, óvta meg az országot attól, hogy nagyobb gazdasági és államháztartási krízis nem következett be. Ezeknek előrebocsátása után, t. képviselőház, méltóztassék megengedd, hogy áttérjek már most tulajdonképeni feladatomra, az 1904. évi költségvetési előirányzat ismertetésére. Mindjárt megjegyzem, hogy az 1904. évi előirányzat egy igen exczepczionális előirányzat, a mennyiben igen nagy mértékű növekedést mutat ugy a kiadásoknál, mint a bevételéknél. A rendes kiadások emelkednek 28"6 millióval, az átmenetiek emelkednek 3'6 millióval, a beruházások emelkednek 75'6 millióval, ugy hogy a kiadásoknak emelkedése összesen 108 millió korona a megelőző 1903, évvel szemben. A rendes bevételek ezzel szemben emelkednek 34'5 millióval, a rendkívüli bevételek emelkednek 71'8 millióval, ugy hogy a bevételek összesen 106'3 millióval nagyobb összegben vannak megállapítva. A mint ebből méltóztatnak látni, az emelkedésnek egy igen jelentékeny, túlnyomó nagy része a beruházásokra esik, a menynyiben az alkotmányos tárgyalás alatt álló beruházási törvényjavaslat értelmében az az összeg, a mely az 1904. évben jön felhasználás alá, már be van illesztve ebbe a költségvetési előirányzatba, és ez rúgtatja fel annyira a kiadások összegét. Ennek megfelelőleg be van illesztve a bevételeknél a kölcsönből várható fedezet, a mely ismét természetesen a rendkívüli bevételeket emeli. Mindazonáltal ettől eltekintve és eltekintve az átmeneti kiadások 3"6 millió koronát tévő emelkedésétől, maguk a rendes kiadások is egy abnormis magas emelkedést mutatnak, a menynyiben ezeknek összege is 28'6 millió koronával emelkedik, a mi igen tetemes, igen jelentékeny megterhel tetése az államkincstárnak. Visszavezethető pedig ez az emelkedése a rendes kiadásoknak részben már megalkotva lévő törvényekre, részben tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokra, így a megalkotott törvények közül, nem említve a költségvetési törvényt, a mely bizonyos emelkedéseknek már magában hordja csiráit, meg kell említenem a betegápolási alapról szóló törvényt, a hét éven felüli gyermekek gondozásáról, a gazdasági munkás- és cselédpénztárakról szóló, a kivándorlásról szóló, a Magyarország és Horvátország közötti pénzügyi egyezmény ideiglenes meghosszabbításáról szóló törvényt, . . . Madarász József: Drága testvér! Lukács Lászió pénzügyminiszter: . . . a törvényjavatlatok közül pedig utalhatok a beruházási törvényjavaslatra, azután a különböző fizetósrendezési törvényjavaslatokra, t. i. a vármegyei tisztviselők, a községi és körjegyzők, a vasúti alkalmazottak fizetésrendezésére, azonkívül a közös hadsereg katonai nevelőintézeteiben a magyar alapítványi helyek szaporításáról szóló törvényjavaslatra, ugy hogy mindezek, t. képviselőház, igen jelentékeny mérvben járulnak hozzá a kiadások emelkedéséhez. Az ezen törvényeken, illetve' törvényjavaslatokon alapuló emelkedés, a mely a költségvetésben mutatkozik, nem kevesebb, mint 9.100,000 koronát tesz ki. A különböző üzemeknél az emelkedés 10.500,000 korona. Az illetmények feljavítására felvett összegtöbblet czimén ebben a költségvetésben a vármegyei tisztviselők és jegyzők részére 7 millió van beállítva, az államvasuti alkalmazottak részére 4.783,000 korona. Ezen összeghez azonban hozzáadandó az 1903, évben ugyanezen czimen már felvéve volt 1.800,000 korona, ugy hogy összesen az, a mi a vasúti tisztviselők és alkalmazottak fizetésének rendezésére mint többlet, tehát mint állandó megterheltetés a költségvetésben mutatkozni fog, 6.600,000 koronát fog kitenni. Ezeket általánosan elmondva, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad most már azon főbb eltérésekre reámutatnom, a melyek az 3*
