Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-425

18 425. országos ülés 190í május íö-én, kedden. származnak, pl. kölcsönökből erednek, -vagy alapok kezeléséből származnak, és magukban foglalnak oly kiadási tételeket, a melyek szintén nem tulajdonképeni állami kiadások, mint pl. azok, a melyek egyes alapok kezelésével kapcsolatosak. Ha tebát tiszta képet akarunk nyerni arról, hogy az államnak tulajdonképeni saját bevételei és kiadásai miként alakultak, szükséges eliminálni mindezeket a zavaró elemeket, és ezt teljesiti a számvevőszék minden esztendőben az ő zárszámadási kimutatásaiban, a melyekben összeállit egy táblázatot és abból kihagyja mindazokat a bevételeket, a melyek kölesönből vagy alapszerii kezelésből származnak, kihagyja, azokat a kiadásokat, a melyek kölcsönök konverziójára fordíttatnak, vagy az alapokkal vannak összeköttetésben, és végül kihagyja az 1897 : XXX-ik törvényczikken alapuló nagy vasúti beruházással kapcsolatos kiadásokat és az ezeknek fedezésére szolgáló bevételeket, miután a törvény rendelkezése szerint ezek a tételek az államháztartás többi tételeitől elkülönitve mutatandók ki. Ha már most megtekintjük ezt a kimutatást, azt látjuk, hogy igy állítva fel a mérleget, az államnak saját bevételeire és kiadásaira vonatkozólag, kiderül, hogy fel volt hatalmazva a kormány 1902-ben a költségvetési törvényben és a külön törvények által 22.800,000 korona olyan kiadás eszközlésére, a melylyel szemben állami folyó bevétel nem állott. Ezzel szemben a zárszámadás azt mutatja, hogy a bevételi és kiadási előirás, illetőleg utalványozás ugy alakult, hogy csak 861,000 korona hiány mutatkozott, tehát a zárszámadási eredmény 21'9 millióval volt kedvezőbb, mint az előirányzat; a tényleges pénztári eredmény azt mutatja, hogy az állam összes bevételei nemcsak elegendők voltak az összes állami kiadások fedezésére, de ezenfelül 6.400,000 korona bevételi felesleg mutatkozik, a mely eredményt ismét összehasonlítva az előirányzattal, kiderül, hogy a tényleges pénztári kezelés 1902-ben 29 millióval volt kedvezőbb, mint az előirányzat. Különös fontossággal birván az a kérdés, hogy miként alakul rendes kezelése az államháztartásnak, mert hiszen ez képezi tulajdonképen a gerinczét, erre nézve konstatálhatom, hogy 1902-re a rendes kezelés feleslege, vagyis a bevételeknek és kiadásoknak egymáshoz való aránya ugy volt megállapítva költségvetésileg, hogy a bevételek 42.700,000 koronával haladják meg a kiadásokat. A zárszámadási eredmény azt mutatja, hogy ez a felesleg 78^2 milliót tett ki, tehát a rendes kezelés feleslege 35'8 millióval volt kedvezőbb, mint az előirányzat. A tényleges pénztári eredmény feleslege pedig tett 82'2 milliót, vagyis az eredméuy 39'4 millióval volt kedvezőbb a rendes kezelésben, mint a mennyi előirányozva volt. Ennek a kedvező eredménynek az oka az óvatos praeliminálásban keresendő, amennyiben, a mint méltóztatnak tudni, midőn az 1902. évi költségvetési előirányzatot összeállítottuk, ugy, mint más alkalmakkor is, igyekeztünk lehetőleg reális alapokra helyezkedni, igyekeztünk a kiadásokat takarékosan ugyan, de mégis a tényleges szükséglethez alkalmazkodva megállapítani, a bevételeknél pedig számoltunk mindig netaláni kedvezőtlen esélyekre, és azért a bevételeket nem merítettük ki teljesen. És hogy ez az óvatosság a preliminálásban és az ennek következtében keletkezett pénztári készletek mennyire nem feleslegesek Magyarországon, azt leginkább bizonyította a múlt év tapasztalata, a midőn a törvényenkivüli állapotban az országnak két legnevezetesebb bevételi forrása igen nagy visszaesést mutatott ugy, hogy az emiitett eljárás nélkül és az annyiszor kárhoztatott pénztári készletek nélkül bizony nem tudtuk volna az ország fizetési képességét fentartani. Innen van, hogy az 1902. évi zárszámadás a rendes kezelésben a túlkiadásokat igen mérsékelt összegben mutatja, és a több bevételek elég tekintélyesek. így a túlkiadások a rendes kezelésben összesen 5 millió koronát tesznek ki, mely összeget, ha összehasonlítjuk a rendes kezelésnek ezer millió koronát tevő összegével, kiderül, hogy a túlkiadások fél százalékot tesznek ki, a mi elenyészően csekély tétel, viszont a több bevételek 41,200,000 koronát tesznek ki. Túlkiadások fordulnak elő leginkább azon tételeknél, a melyeknél teljesen pontos preliminálás a dolog természeténél fogva ki van zárva, így előfordul nagyobb mértékben a vasúti kamat biztosítási előlegeknél, a hol az eredmény mindig az üzemi konjunktúráktól függvén, egészen biztosan preliminálni nem lehet. Előfordultak túlkiadások nagyobb mértékben az egészségügyi kiadásoknál, a gyermek védelmi kiadásoknál, a dohányjövedéknél, a hol az eredmény mindig a termés minőségével és mennyiségével áll összefüggésben, de, természetesen, ha van túlkiadás, van több bevétel is, a mely azt ellensúlyozza. Előfordultak továbbá a vasutaknál, a hol ezeknek természete a teljesen pontos preliminálást szintén nem engedi meg, a hol azonban a túlkiadások szintén a megfelelő több bevétel által ellensulyoztatnak. A több bevételek az előirányzattal szemben főleg a következő tételeknél mutatkoztak. Az egyenes adóknál 27'1 millió kor., a fogyasztási adóknál 12.400.000 kor., a bélyegeknél 1.100,000 kor., a jogilletékeknél 6.900,000 kor., a dohányjövedéknél 4.200,000 kor., a vasutaknál 3.800,000 kor. és igy tovább, ugy hogy ha tekintetbe veszszük a több bevételeket azokkal a tételekkel szemben, a melyek kevesebbet jövedelmeztek, kiderül, hogy a rendes kezelésben, a mint bátor voltam említeni, 41.200,000 kor. több bevétel mutatkozott, mint a mennyi előirányozva volt. Ez az 1902. évi zárszámadás eredménye. A mi az 1903. évet illeti, bátor voltam már jelezni, hogy miután ezen év zárszámadása