Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

439. országos ülés 1904 június 15-én, szerdán. 225 ha a t. miniszterelnök ur azt a véderőjávaslatot beterjeszti és a katonai igazságszolgáltatás területén az egész vonalon a magyar nyelv joga nem érvényesül: akkor számoljon le azzal az eshetőséggel, le is fogunk azzal számolni, hogy rosszul épített a miniszterelnök ur, mert azt a véderőjávaslatot addig, mig ez a kérdés törvényhozási utón elintézve nincsen, itt tárgyalni nem szabad, és ha van politikai és pártbecsület, akkor tárgyalni a ház nem is fogja. (Élénlc helyeslés a ssélsobalóldalon.) A t. miniszterelnök ur megígérte nekünk, hogy a katonaságnál legalább a katonák nevei ezentúl magyarul vezettetnek. Rigó Ferencz: Budolf helyett Rezső. Polónyi Géza: Paul Fekete helyett irják legalább, hogy Fekete Pál. Ez csekélység ugy-e? És még ezt sem hallottuk, hogy végrehajtották volna. A kaszárnyafeliratokról a t. miniszterelnök ur akkor, a mikor mi beszélgettünk, nem azt mondta, a mit a delegáczió előtt beszélt, hanem azt, a mit én a pártértekezleten bejelentettem. Hivatalosan tettem, a miniszterelnök urnak módjában lett volna azt megczáfolni vagy módosítani. Rigó Ferencz: Ne beszélgess vele ezentúl négyszemközt! Polónyi Géza: Nem is teszem többet. (Derültség a baloldalon.) A miniszterelnök ur akkor kategoricze azt mondotta: teljesen igaz, a törvényhatóságoknak joguk van a kaszárnya feliratait meghatározni és abuzus, hogy német feliratok alkalmaztatnak. Ennek folytán a t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy intézkedés fog tétetni az iránt, hogy az állam által épített laktanyákon és katonai épületeken kettős felirat, a magyar és német, a törvényhatósági laktanyákon pedig kizárólag magyar felírások alkalmaztassanak, Már most nyolcz hónapja ennek és egyetlenegy kaszárnya sincsen, a melyről levették volna a német feliratot. (Zaj.) Télen nem fogott a vakolat, nyáron pedig azt mondja a miniszterelnök ur, hogy tüntetéseket nem akar csinálni, (Derültség balfelöl.) hanem majd lassan, fokozatosan, majd száz esztendő alatt, ha a kaszárnyák lassan kiépülnek, fog ez végrehajtatni. Hát, t miniszterelnök ur, én nem kivánok tüntetést; de mit gondol a miniszterelnök ur, az nem tüntetés, ha Magyarország területén német feliratú állami laktanyák és német feliratú törvényhatósági kaszárnyák vannak? Hát a magyar állam szuverenitásának mindig bujkálni kell, és meg kell várnunk a mig mindezt Csehországban a kaszárnyákon megcsinálják? (TJgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt én nem tekintem ígéret-beváltásnak. Itt van azután, t. képviselőház, a katonai igazolványok kérdése. A miniszterelnök ur Kossuth Ferencz t. képviselőtársam felszólitáKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XXV. KÖTET. sara itt a ház szine előtt világosan és kétségbevonhatatlanul megígérte, hogy intézkedés fog tétetni abban az irányban, hogy ezen katonai igazolványok — már csak azért is, mert Magyarország területén kizárólag magyar hatóságok, tehát olyan hatóságok állítják ki, a melyekre kötelező a magyar államnyelv — kizárólag magyarul fognak kiállíttatni. Ezen igéretét később akként módosította a t, miniszterelnök ur, hogy két nyelven fogják kiállítani ezen igazolványokat. Nem tudok róla, hogy e tekintetben történt volna intézkedés. Meglehet, hogy tévedek; köszönettel fogom venni a rektifikácziót. De már a tekintetben semmi esetre sem vagyok tévedésben, hogy a t. miniszterelnök ur a legpozitivebben nyilatkozott a fogyasztási adók kérdésében és niegigérte, hogy a városok, különösen pedig a főváros átruházott terhein könnyítendő, át fogja engedni a fogyasztási adókat a városoknak, a mely ígéret különben is örökségként szállott a Szélikormányról erre a minisztériumra. És ma mit mond a t. miniszterelnök ur? Azt mondja: igen, megteszi, de csak majd akkor, ha ezt az állam pénzügyi helyzete megengedi. Hát, t. miniszterelnök ur, szokott ön olyan Ígéreteket is tenni, a melyek az állam pénzügyi helyzete mellett nem teljesíthetők^? Ugyebár nem szokott ilyen ígéreteket tenni? És egy miniszterelnök szájából az az igéret, hogy a fogyasztási adók átengedésével a városok terhein könnyítve lesz, nem azt jelenti, hogy ez akkor fog bekövetkezni, a mikor a t. miniszterelnök urnak tetszik, hanem igenis be kell váltani ezt az ígéretet, mihelyt a városok terhein könnyíteni szükséges, — a minthogy ma feltétlenül szükséges — mert különben a községi adóteher súlya alatt összeesnek. De itt van, t. képviselőház, a legkényesebb kérdés: a választási reform kérdése. Itt már azután a függetlenségi és 48-aspártnak Kossuth Ferencz vezérlete alatt álló része nemcsak a miniszterelnök úrral, de az egész országgal szemben becsületbelileg is angazsálva van. Ezen a területen nincs tréfa, t. miniszterelnök ur. (Egy hang a középen: Másutt van'?!) ... Ott sincs! Hanem az éretlen megjegyzéseket tessék máskorra halasztani. A t. miniszterelnök ur hosszú vajúdás után előbb csak a kerületek beosztására és a czenzus tekintetében bizonyos aránytalanságok eltüntetésére vállalkozott, később azonban határozottan és világosan akczeptálta a választói jog kiterjesztését is, bár a kiterjesztés határa iránt kötelezettséget nem vállalt; azonfelül biztosította a pártot arról, hogy az uj választási törvény mindenesetre oly időben fog megalkottatni, hogy a legközelebbi választások már annak hatálya alatt mehessenek végbe. Ezen a területen, t. miniszterelnök ur, legyen óvatos. Nagyon kérem, ne adjon nekem és másnak jogot és okot arra; hogy itt ezen igéret bevál29